Beszámoló büntetőjog-történeti szemináriumról

Die Auswirkungen politisch-sozialer Umbrüche auf das Strafrecht

2017.08.08.
Beszámoló büntetőjog-történeti szemináriumról
2017. július 13–16. között került sor (ez évben Szombathelyen, az ELTE Savaria Campusán) a 17. német–magyar büntetőjog-történeti csereszemináriumra. Az ez idei tematika szerint az előadók a politikai és társadalmi változásoknak a büntetőjog fejlődésére gyakorolt hatását elemezték.

A tanácskozás gazdája ezúttal a Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam-és Jogtörténeti Tanszéke volt, társszervezői a program német partnerei, az Universität Augsburg, Institut für die gesamte Strafrechtswissenschaft és a Rothenburg ob der Tauberben működő Mittelalterliches Kriminalmuseum. A vitát Mezey Barna professzor, Frey Dóra (az Andrássy Egyetem tudományos munkatársa és a tanszékünk megbízott oktatója), Daniel Ricker (az Ausgburgi Egyetem tudományos munkatársa) és Markus Hirte (a Mittelalterliches Kriminalmuseum igazgatója) vezették. A két vitanapon hallgatók, doktoranduszok és oktatók élénk polémia mellett 19 előadást tartottak.

Az első panelben Sonja Winklhofer a Constitutio Criminalis Carolina kodifikációjának folyamatát mutatta be, azt vizsgálva, hogy milyen indokok tették szükségessé a törvénykönyv megalkotását. Podmaniczki Dávid a reformációnak az erdélyi büntetőjogra gyakorolt hatását elemezte, míg Sultan Maximilian Abdelghani a felvilágosodás korának büntetőjogi gondolkodását vizsgálta, a Beccaria által lefektetett gondolatoknak a későbbi korokra gyakorolt hatására fókuszálva.

A második panelben Sziládi Péter azt a kérdést tette fel referátumának címében, hogy felvilágosultnak vagy ellenkezőleg, barbárnak voltak-e tekinthetők azok a 18. századi Magyarországon lezajlott reformok, melyek egyfelől a bírósági szervezetrendszert, másrészt pedig az eljárásjogot érintették. Kovács Georgina az 1843-as büntető anyagi jogi plánumot mutatta be, kiemelve a liberalizmus eszmerendszerének a javaslatra gyakorolt hatását, míg Bartuszek Lilla a nemesi előjogok eltörlésének szemszögéből elemezte a büntetőjogi törvényjavaslatok ezirányú rendelkezéseit 1795 és 1943 között, majd az 1848-tól 1867-ig tartó időszakban vázolta fel a törvény előtti egyenlőség elvének tényleges megvalósulását a büntetőjogi szabályozásban. Losonczi Eszter a fogházjavító mozgalom képviselői által megfogalmazott javaslatokat elemezve emlékeztetett arra, hogy egy állam büntető hatalma csak akkor képes feladatát ténylegesen ellátni, amennyiben a büntetés-végrehajtás szervezete képes megfelelni a kor elvárásainak, utalva az 1843-as javaslat által elképzelt humanista büntetések és a korabeli börtönállapotok közötti hatalmas szakadékra.

A harmadik panel Takács Enikő elemzésével kezdődött, a tett központú büntetőjogi iskola hatásáról a magyar jogfejlődésre, Szabó András pedig egy, egészen napjainkig komoly vitákat kiváltó témát, nevezetesen a halálbüntetés szabályozását vizsgálta a 19. századi javaslatok valamint a Csemegi-kódex tükrében. Őt követte Lehoczky Kristóf, aki határozatlan tartamú szabadságvesztés intézményének magyarországi megjelenését és a pesti dologház működését mutatta be.

A negyedik panel kezdetén Gyetván Dorina a nagyvárosi bűnözés megjelenését és az erre adott büntetőjogi válaszokat elemezte, különös tekintettel a Csemegi-kódex két novellájára. Florian Steinberger a Müncheni Tanácsköztársaság idején bekövetkezett büntetőjogot érintő változásokat ismertette, míg Stefanie Brühl a Weimari Köztársaság időszakának reformtörekvéseit összegezte.

Az ötödik panelben elsőként Roxana Färber mutatta be a német büntetőjog átalakítását 1945-öt követően, majd Szűcs Gábor beszélt a Rákosi-korszakban bekövetkezett változásokról, különös tekintettel a koncepciós perek, azon belül is a kirakatperek magyarországi megjelenéséről. Yannik Gurman az 1962-es és 1966-ös büntetőjogi törvényjavaslatokat mutatta be, összehasonlítva az első, konzervatívabb javaslatot szemben a jóval haladóbb 1966-os tervezettel.

Az utolsó panel az elmúlt évtizedek és jelenkor kihívásait állította középpontba. Radoyka Despodovska a büntetőjognak a terrorellenes harcban játszott szerepét elemezte, míg Mireisz Tímea a szimbolikus büntetőjog magyarországi megjelenéséről beszélt – kiemelve a három csapás törvényének elfogadását.

Mezey Barna összefoglalójában is utalt arra, hogy minden szakmai konferenciának két eleme van: egy szakmai és egy közösségi. A szakmai oldal rendkívül jól alakult. Kifejezetten izgalmas és érdekes párbeszéd alakult ki egyfelől az előadók és a résztvevők, másfelől a német és magyar oktatók és hallgatók között a fejlődési párhuzamokról, azonosságokról és különbözőségekről. Ezek összehasonlító értékelését magától értetődően kínálták a középkori büntetőjog szabályozási gyakorlata, a liberális kodifikáció, a bolsevik rendszerek módszertana és napjaink történeti tapasztalatokon érlelt válaszkísérletei. A közösségi oldal, a kapcsolatok építésének és a további oktatási és kutatási együttműködés megalapozásának folyamata folytatódott és folytatódik.

A büntetőjog-történeti csereszeminárium hagyományává vált a mára elmaradhatatlan Festvortrag, melynek előadására a mindenkori rendező fél kér fel egy, a témában járta oktatót-kutatót. Ebben az évben Bódiné Beliznai Kinga, a tanszék adjunktusa a bírák anyagi összeférhetetlenségének kérdését vizsgálta 1870 és 1920 között, feltéve azt a provokatív kérdést, hogy megvesztegethetőek-e a bírák? A rendkívül érdekes előadásban nemcsak a jogszabályi háttér, hanem a korszak leghíresebb perei is bemutatásra kerültek (az előadás bővített változata elérhető a tanszékünk által kiadott Rechtsgeschichtliche Vorträge című sorozat 74. számában)

A tanácskozás szolgáltatott alkalmat annak a tanulmánykötetnek az ünnepélyes bemutatására is, amely az Igazságügyi Minisztérium támogatásával szintén a Rechtsgeschichtliche Vorträge c. sorozat részeként jelent meg, a csereszeminárium idei témájával megegyező címmel. A kötet szerzőinek jelentős része azok közül került ki, akik mind a mai napig résztvevői e programnak (Arnd Koch, Mezey Barna, Markus Hirte, Frey Dóra, Képessy Imre, Losonczi Eszter és Mireisz Tímea), ugyanakkor a szeminárium iránti mély elkötelezettséget jelzi, hogy többen hozzájárultak tanulmányukkal e kötet megjelenéséhez azok közül is, akik a korábbi években, előadóként vettek részt a program alakításához. (Koósné Mohácsi Barbara, Bathó Gábor).

Az eseményen részt vett Barna Attila, a Széchenyi István Egyetem Jogtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, Beke-Martos Judit a Bochumi Egyetem oktatója és Magyar Jogtörténeti tanszék megbízott oktatója, Rebecca Heiss, az Augburgi Egyetem tudományos munkatársa, valamint Karl-Heinz Schneider a Mittelalterliches Kriminalmuseum volt igazgatója is.

(Az első büntetőjog-történeti csereszemináriumra eredetileg 2001ben került sor a jénai Friedrich-Schiller-Universität professzorának, Günther Jerouscheknek a kezdeményezésére.  2003 és 2007 között több alkalommal a Hannoveri Egyetem oktatói és hallgatói is részt vettek a munkában Hinrich Rüping professzor vezetésével. 2016-ban, Jerouschek professzor nyugdíjba vonulását követően egykori tanítványa, Arnd Koch professzor vette át a program szakmai vezetését.) Jelentős eleme a programnak Rothenburg ob der Tauber Mittelalterliches Kriminalmuseumának közreműködése.) 

A csereszeminárium megszervezésére, valamint a tanulmánykötet megjelenésére az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését szolgáló oktatásfejlesztési és kutatási programja keretében került sor.