Developments in Family Law - Year by Year II.
A konferenciát Menyhárd Attila, az ELTE ÁJK dékánja nyitotta meg, köszönetet mondva az előadóknak, hogy részt vettek a konferenciát megelőző kutatási projektben. Külön örömét fejezte ki, hogy a projekt résztvevői immáron második alkalommal gyűlnek össze, hogy kutatási eredményeiket konferencia keretein belül is megosszák egymással és a téma iránt érdeklődőkkel.
A konferencia első felszólalója Jordi Ribot, a spanyolországi Gironai Egyetem professzora volt, aki előadásában a legújabb spanyol családjogi, illetve személyi jogi szabályozás módosításait foglalta össze. Bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi spanyol társadalmi változások markánsan érzékelhetőek a jogterület fejlődésén is, s elsősorban a jogalkotó gyermeki jogokat kiterjesztő törekvéseire mutatott rá, valamint arra, hogy a fogyatékkal élő személyek jogai érvényesítésének eszköztárát is bővíteni igyekeztek annak érdekében, hogy az érintettek a választásokon lehetőség szerint részt vehessenek, valamint egyes más jognyilatkozatok megtételére is lehetőségük nyíljon. Ezt követően a spanyol legfelsőbb bíróság esetjogának családjogi vonatkozású ügyeiből emelt ki néhány említésre méltó példát, melyek összegezve az özvegyi jogokkal, tartásdíj érvényesíthetőségével, valamint a szülői felügyeleti jog gyakorlásának módjával voltak kapcsolatosak. Előadása befejezéseként a spanyol állampolgárok és az Unión kívüli, harmadik országbeli személyek között kötött házassági szerződések egyes speciális kérdéseit és az azok tárgyában született felsőbb bírósági döntések tartalmát foglalta össze.
Rute Teixeira Pedro, a portugáliai Portói Egyetem docense a 2017–2018 közötti portugál családjogi szabályozás főbb nóvumait ismertette. Elsőként a házassági vagyonjog egyes kérdéseiről szólva a házassági szerződés tartalmi elemeinek módosításának lehetőségét mutatta be, amelynek értelmében a felek eltérő rendelkezés esetén nem válnak egymás örököseivé. Az újabb szabályok másik kiemelendő fejleményeként értékelte a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyek jogi helyzetét érintő szabályozás reformálását, amelynek értelmében a régi merev és az érintettek korlátaira fókuszáló rendelkezések helyett az új koncepció értelmében az ilyen személyek jogérvényesítésének segítséggel irányított megvalósítására nyílik lehetőség a polgári jogi értelemben megtehető jognyilatkozatok széles körében. A legújabb portugál alkotmánybírósági döntések közül előadása befejező részében a művi megtermékenyítés során felmerülő jogi problémák felsőbb bírósági döntésekben megjelenő egyes kérdéseit tekintette át.
Ezt követően Elisabeth Alofs, a belgiumi Brüsszeli Szabadegyetem professzora tartott előadást a tavalyi év legfontosabb belga családjogi változásairól, amelyek elmondása szerint legnagyobb hangsúllyal a házassági vagyonjog szabályozását, valamint az öröklési jogi reformhoz kapcsolódó családjogi vonatkozású kérdéseket érintettek. A házassági vagyonjog újabb fejleményei tekintetében rámutatott arra, hogy a jogszabályi keretek módosításának célja elsősorban az volt, hogy a vagyon megosztása során mindkét volt házastárs igazságosan kaphassa meg az őt megillető vagyonrészt, illetve a közös háztartást terhelő tartozások esetén is fennálljon a kötelezettségért való egyetemleges felelősség a hitelezők felé. Külön figyelmet fordított azokra az esetekre, amelyekben a házasság során valamelyik fél a házastársával szemben anyagilag kifejezetten kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ezt követően a belga jogban alkalmazható házassági vagyonjogi rendszereket tekintette át, majd a házassági szerződések különös szabályait összegezte. Végezetül elmondta, hogy a további reformok előkészítéseként megkezdődött, illetve bizonyos kérdések kapcsán folytatódik a bírósági esetjog feldolgozása és az eredmények alapján a szabályok korrigálása.
Piotr Fiedorczyk, a lengyelországi Białystoki Egyetem docensekifejezetten a tavalyi évet érintő családjogi vonatkozású problémakörök bemutatását tűzte ki prezentációja céljául, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az új lengyel családjogi törvény tervezete hatévnyi munkát követően szintén tavaly készült el. A tervezetet egy speciális bizottság dolgozta ki a gyermekjogi ombudsman szervezésével. A tervezet főbb törekvéseit röviden ismertetve külön kiemelte, hogy az új koncepció egyik fontos célkitűzése a családjogi szabályozás egészére kiható, a gyermekek lehető legnagyobb védelmét és jogaik érvényesülését biztosító szabályozási környezet kialakítása. A jelenleg hatályos törvényt tekintve véleménye szerint a legsürgősebben a házasság felbontásának szabályai igényelnek a gyakorlatban is hathatósan érvényre juttatható változásokat, ugyanis a jelenlegi szabályozás meglehetősen körülményessé teszi, ezáltal jelentősen nehezíti a házasságok felbontásának folyamatát. Ennek szemléltetésére végezetül ismertetett néhány olyan ügyet, amelyek kapcsán rámutatott a jelenlegi szabályozás idejét múltságára, valamint hiányosságaira egyaránt.
Dana Rone, a lett Turibai Egyetem oktatója felvezetésként a litván családjogi szabályozás főbb forrásait tekintette át, ezt követően a legutóbbi módosításokra tért rá, amelyek elmondása szerint az utóbbi három évben jellemzően a szülői felügyeleti jog kérdéskörében a kapcsolattartással összefüggő részletszabályokat érintették, s ennek vonatkozásában a hatályos eljárásjogi szabályozás jellegzetességeire is rámutatott. A gyermekeket védő rendelkezések bemutatása kapcsán ismertette azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik a gyermekek elleni bűncselekmények elkövetőinek eltiltását bármely gyermekekkel kapcsolatos foglalkozástól. Az előadó a továbbiakban a litván mediáció gyakorlati fejlődését járta körül, hangsúlyozva, hogy a polgári eljárásjogot és a mediációt harmonizálták, és a bontóper során jelentős kedvezményekhez juthatnak a perköltség mérséklése tekintetében azok a felek, akik az állam által biztosított mediációs eljárás keretében kötnek megállapodást. Hozzátette azt is, hogy az egyetemi oktatás keretén belül is hangsúlyt fektetnek a mediációs képzésre, illetve a kar nemrég egy online mediációs kurzust is elindított.
Agnė Limantė, a Litván Jogi Intézet kutatója betekintést nyújtott a litván családjog alapjaiba, utalva arra, hogy az alkotmányos rendelkezések és a litván polgári törvénykönyv mellett más specifikus jogszabályok is rendezik a családjogi viszonyokat, mint például a tavaly hatályba lépett, kifejezetten a családok erősítését szolgálni hivatott törvény. Ezt követően a litván családjogi szabályozás széles spektrumán vezette végig a hallgatóságot, bemutatva először a házasság intézményének fogalmi elemeit, majd kitérve arra, hogy az azonos neműek közötti házasságot a litván jog jelenleg nem ismeri el, azonban letelepedési szempontból a külföldön kötött házasság tényét bizonyos esetekben figyelembe veszik. Ezt követően átfogó jelleggel tekintette át az anyasági, illetve apasági vélelem fogalmi elemeit, továbbá felvázolta a gyermekkel való kapcsolattartás és a tartásdíj fizetésével összefüggő tipikus problémaköröket. A külföldre vitt gyermeket illető tartásdíj kapcsán végezetül röviden összefoglalta azt a legfelsőbb bírósági döntést, amely szerint amennyiben a megélhetés költségei külföldön jelentősen magasabbnak bizonyulnak, a megemelt mérték viselése azt a szülőt terheli, akinek a kezdeményezésére a gyermek külföldre vitele megvalósult.
Branka Rešetar, a horvátországi Eszéki Egyetem docense a horvát családjogi szabályozás kapcsán bevezetésként a 2015-ben hatályba lépett új családjogi törvény által megreformált főbb jogintézményeket foglalta össze, majd a házasság felbontásának új szabályait fejtette ki bővebben, különös tekintettel a házasság felbontásának eljárásjogi mozzanataira. Az új szabályozás kifejezetten a peren kívüli megegyezést, illetve a bírósági keretek között is igénybe vehető mediáció eszközét favorizálja a válások elkerülése, válás esetén pedig a vitás kérdésekben való kölcsönös megállapodás megkötése érdekében. Rámutatott arra is, hogy a gyermekek eljárásjogi jogainak lehetőség szerinti erősítésére is törekedett a jogalkotó, továbbá a gyermekek részére bevezette a családjogi védő igénybevételének lehetőségét is, aki az eljárás folyamán kifejezetten a gyerek érdekében jogosult fellépni. A statisztikák fényében a reform hatása már konkrétan mérhető a gyakorlatban, ugyanis 2015 óta majdnem kétszeresére nőtt a peren kívül megegyező felek száma, és ítélethozatalra már csak az esetek felében került sor. Mindezt azért is tartotta örömtelinek, mert a megegyezés alapján végződött esetekben várhatóan lényegesen kisebb arányban kerül sor újabb jogi eljárás kezdeményezésére, és ez végső soron a bíróságokat is tehermentesíteni fogja.
Suzana Kraljič, a szlovéniai Maribori Egyetem docense a szlovén családi jogi szabályozás történetének rövid áttekintése során rámutatott arra, hogy az önálló törvényként 2017-ben kihirdetett családjogi törvény az idei év áprilisától lesz kötelezően alkalmazandó, ezért várhatóan sok gyakorlati kihívás fog várni ezen a területen a szlovén jogalkotókra és jogalkalmazókra egyaránt. A főbb szabályok ismertetése körében hangsúlyozta, hogy a házasság intézménye továbbra is kizárólag egy férfi és egy nő között lesz lehetséges. Ezt követően hosszasan tárgyalta az új törvény gyermeki jogokat érintő rendelkezéseit, rámutatva arra, hogy a jogalkotói szemléletváltás eredményeképp a szabályozás fókuszában a gyermek legfőbb érdekének érvényesítése áll, amelyhez nemcsak a véleményének figyelembevétele tartozik, hanem a szülők állami támogatásokkal való ösztönzése, valamint problémás esetekben az állami beavatkozás is a fokozatosság elve alapján annak érdekében, hogy a gyermeket a lehető legkevesebb sérülés érje. Befejezésként az örökbeadás jelenlegi feltételrendszerét ismertette.
Maria Donata Panforti, az olaszországi Modenai Egyetem professzora bevezetőjében a tavalyi évet érintő jogalkotás terén lezajlott eseményeket illetően elsőként a 2018 februárjában az olasz parlament által elfogadott, bűncselekmény következtében árvává vált gyermekekről való állami gondoskodásba vétel feltételeit rögzítő törvény pozitív elemeit ismertette. Kiemelte, hogy az állami és az önkormányzati szerveknek egyaránt kötelezettsége az ilyen módon árvává vált gyermekek megfelelő felnevelésének garantálása, beleértve a tanulmányaik biztosítása során a felsőfokú képzés elvégzésének finanszírozott lehetőségét is. Szintén kitért a kiskorúként bűncselekményt elkövető fiatalkorúak javítóintézeti nevelésének speciális követelményeire is. Ezt követően a hazai mediáció jelenlegi helyzetét foglalta röviden össze, majd a szülői felügyelet rendezése kapcsán a jelenlegi szabályozás szerinti rendelkezésekkel kapcsolatos, a gyakorlatban felmerülő főbb problémákat járta körül, rámutatva kifejezetten arra, hogy sok esetben nem érvényesül a gyermekek legfőbb érdekének figyelembe vétele. Végezetül két felsőbb bírósági ítélet házastársi tartással kapcsolatos döntésének ismertetésével zárta előadását.
Marius Floare, a romániai Babes-Bolyai Egyetem oktatója bevezetőjében röviden összefoglalta a kifejezetten a 2018-as évet érintő családjogi fejleményeket, majd a legutóbbi családjogi vonatkozású alkotmánybírósági döntéseket elemezte, amelyek fókuszában az azonos neműek között külföldön kötött házasságok Romániában történő elismerhetősége állt. A hatályos szabályozás értelmében ugyanis a román jog nem ismeri el az azonos neműek között kötött házasságot, azonban bizonyos különös esetekben a házastárs letelepedése a szabad mozgáshoz való jog uniós szintű követelményének megfelelően biztosított lehet. Előadása második felében a tavalyi évben kezdeményezett, a házasság fogalmának azonos neműekre történő kiterjesztéséről szóló népszavazás folyamatáról számolt be, amelynek során a módosítás előterjesztésének népszavazásra bocsátását a parlament megszavazta, azonban a részvételi arány a kiterjesztett szavazási időtartam ellenére sem érte el az érvényességhez szükséges küszöböt, ezért a népszavazás és ezzel a módosítás indítványozása kudarcot vallott. Mindemellett az élettársi kapcsolatok szabályozására és az azonos neműek örökbefogadásának lehetővé tételére irányuló törekvések is elvesztették támogatottságukat.
Lucia Skorušová, a csehországi Olmützi Egyetem kutatója prezentációjában két alkotmánybíróság előtt is tárgyalt esetkört tekintett át. Elsőként a gyermek bíróság előtti eljárásban történő meghallgatáshoz való jogát vizsgálta meg konkrét ügyek tükrében, amelyek konklúziójaként megállapította, hogy a nemzetközi trendekhez is igazodva a jelenlegi cseh polgári eljárásjog különös figyelmet igyekszik arra fordítani, hogy a gyermek meghallgatására az eljárás bármely szakaszában lehetőség nyíljon, véleménye figyelembevételre kerüljön, valamint az ügyben hozott döntések pontos tartalma számára is tisztázott legyen. Előadása folytatásában egy művi megtermékenyítéssel kapcsolatos eset során hozott alkotmánybírósági döntés indokairól számolt be, amelyben a beavatkozással megbízott intézmény visszautasította a megtermékenyítés véghezvitelét, ugyanis a donor férj időközben meghalt, és nem volt meg részéről a beavatkozáshoz szükséges hozzájárulás, amelynek értelmében a megtermékenyítés jogszerű feltételei nem álltak fenn.
Bronislava Pavelková, a szlovákiai Páneurópai Egyetem oktatójaa szlovák családjogi szabályozás alkotmányos alapjainak felvázolásával indította előadását, kiemelve, hogy a szlovák alkotmány szerint házasságot egy férfi és egy nő köthet egymással, s a házasság alapvető funkciója a családalapítás és a gyermekek megfelelő felnevelése. Emellett említést tett a házasságkötés és a párválasztás szabadságának elvéről, valamint arról, hogy a házasságot kötött feleket azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szlovák jog jelenleg nem részesíti jogi védelemben sem a különneműek, sem az azonos neműek között létrejött élettársi viszonyt. Ezt követően a házassági szerződés megkötésének feltételrendszerét vezette le, rámutatva arra, hogy a házassági szerződésben a felek bővíthetik, illetve szűkíthetik a közös vagyonba tartozó vagyontárgyak körét, valamint egyéb vagyonjogi tárgyú kérdéseket is rendezhetnek a megállapodásukban. Végezetül egy konkrét eseten keresztül levezette, hogy a házasság felbontása esetén a tartáshoz való jog megvonható abban az esetben, ha a volt házastársat a bíróság érdemtelennek minősíti.
A konferencia zárásaként Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének docense, a projekt vezetője tartott előadást a magyar családjog legutóbbi fejleményeiről. Bevezetőjében a család magyar jog szerinti definícióját ismertette az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében, majd az ombudsman gyakorlatában felmerült egyes kifejezetten családjogi vonatkozású ügyek bemutatására tért rá, idézve legfrissebb ombudsmani jelentés főbb témáiból, külön kiemelve a kapcsolattartás gyakorlásának módjával kapcsolatos általános problémákat. Hozzátette azt is, hogy az ombudsman országos szintű helyzetelemzést kezdeményezett a jelenlegi gyakorlat átfogó feltérképezésére annak érdekében, hogy felmérjék, milyen további változtatások indokoltak a helyi szintű hatóságok működésében. Ezt követően felhívta a figyelmet arra, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre a gyermekeket illető tartásdíj szabályozásának felülvizsgálatára. Előadása folytatásában a kiskorú gyermekek külföldre vitelével kapcsolatos néhány konkrét ügyeket elemzett, majd a családjogi mediáció jelenlegi hazai helyzetét mutatta be röviden, s végezetül a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatos szabályok tartalmát összegezte.
Az egész napos rendezvényt, amelynek során az előadások után rövid vitákra is lehetőség nyílt, azzal zárta le, hogy reményei szerint valamennyi résztvevő tudása gazdagodott, s a kutatás folytatása elé is várakozásokkal nézhetnek.
A beszámolót Dr. Farkas Diána, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza, a projektasszisztens készítette.