1956-ra emlékeztünk

Dr. Sonnevend Pál dékán beszéde

Tisztelt Kari Tanács! 

Mint minden évben, idén is fontosnak tartjuk, hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalom és szabadságharcról. 

67 évvel ezelőtt, 1956-ban mindössze hat éve viseltük Eötvös Loránd nevét. Az 1950-es évek elején a marxizmus-leninizmus ideológiájának hangsúlyos előtérbe helyezése erőteljesen szorította háttérbe mind a szakmai, mind a tudományos életet. Nagy Imre kormányának megalakulása után némi töredezés megfigyelhető volt az egyetemen is, amelyet tovább segített az 1953-ban lezajlott rektorváltás, illetve az is, hogy az értelmiségi származású fiatalok újra bekerülhettek a joghallgatók közé. 

Egyetemünkön már október 20-tól tetten érhetők olyan történések, amelyek előkészítették a forradalomban vállalt szerepünket. Ilyen például az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottság megalakulása, amelynek elnöke Nizsalovszky Endre lett. Ő nem csupán új tudománypolitikai programot vázolt fel, de kiállt a korábban bebörtönzött vagy elhallgattatott professzorok rehabilitációjáért is. Október 23-án az ELTE Rektori Tanácsa foglalkozott a délután három órára tervezett felvonulással:

„bár a veszélyek, amelyek ilyen tömegdemonstrációból szükségképp adódnak, reálisak, ennek ellenére az ilyen tömegtüntetést megakadályozni nem lehet, és ez nem is volna helyes. A felvonuláson az Egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.” (Az ELTE Rektori Tanácsának 1956. október 23-án hozott határozata, Világhy Miklós rektor)

A jogi karról felvonulók csapata a műegyetemisták vezette felvonuláshoz csatlakozott, később több joghallgató is velük tartott. 

Az elkövetkezendő napokban – nyilván az épület belvárosi elhelyezkedése miatt is – több fontos esemény történt a karon. Az ÁJK épületeként nyilvántartott Szerb utcai épületből felfegyverzett hallgatók épületőrséget és a városban cirkáló külsős egységeket is szerveztek. Október 28-án életre hívták a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságát, amely programjába az ifjúság kérését is beillesztette: az ENSZ az országgyűlési választásokhoz küldjön nemzetközi bizottságot, amely felügyeli a szavazás szabad és titkos voltát. A jogi karon a forradalmi eseményeket a Magyar Jogtörténeti Tanszék, és benne Révész László szervezte mind a hallgatók, mind az oktatók körében. 

De bármilyen szervezetten is működött a kar forradalmi tevékenysége, a szabadságharc leverését a sokáig biztos menedéknek tűnő épületben tevékenykedők sem kerülhették el. Az időszak ügynöki jelentéseiből tudhatóak a következők: november 3-án éjjel, amikor hírül vették a szovjet csapatok Budapestre nyomulását, a Jogi Kar étkezőjében mintegy 30 ember gyűlt össze. „A Honvédelmi Tanszék egyik tisztje, vázolva a kilátástalan helyzetet, szétszéledésre szólította fel a társaságot. A határozat azonban ezzel szemben helytállásról szólt” – áll a jelentésben. Körülbelül 100 ember vállalta a további kiállást az épületben, miután bölcsészkari hallgatók is csatlakoztak hozzájuk. „Volt egy teherautójuk (a jogászoknak), azzal átszállítottuk a bölcsészkarról a fegyvereket… Tudtuk, hogy a helyzetünk reménytelen, de mindenki maradt.” 

Ám november 5-én reggel már ezt a tanácsot kapták: „Magukkal törődjenek. Nincs értelme az ellenállásnak. Ne kockáztassanak semmit. Az oroszok rendkívül nagy erővel támadnak. Menjenek haza, amíg tudnak.” Ekkor már késő volt, mert a Jogi Kar épületét már körülvették a szovjet páncélosok. Egy ismeretlen fiatalember, aki a Széna téri felkelők küldöttének mondta magát, az utolsó csepp vérükig való ellenállásra buzdította a hallgatókat, addigra azonban már tarthatatlanná vált a helyzetük: „Végül úgy döntöttünk, hogy lemondunk az ellenállásról, s ha tudjuk, elhagyjuk az épületet.” – emlékezett vissza egyikük. Ekkor kispapok segítségével az egyetem ikerház épületének pincerendszerén keresztül sikerült még átmenekülniük az egyetemi templomba. 

Bár a forradalmi szervezkedés november 4. után sem szűnt meg, de a megtorlás nem kímélte az eseményekben résztvevő oktatóinkat, hallgatóinkat. 

A Jogi Kar adatai pontosan nem ismertek, de az tudható, hogy az ELTE három karáról összesen 25 oktató disszidált, 67 hallgató részesült elmarasztaló fegyelmi határozatban; közülük 24 hallgatót kizártak, és 23 oktató kapott fegyelmit. És sokan voltak, akik a következő félévet már nem kezdhették meg, mert életüket áldozták a magyar szabadság ügyéért. Ma mindannyiukra főhajtással emlékezünk.

Sonnevend Pál dékán Kari Tanács 2023. október 24-i ülésén elhangzott beszéde.
Forrás: Argejó Éva: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (http://real.mtak.hu/139553/1/argejoe10-2.pdf)