Átlátható sokszínűség
Az eseményen mások mellett jelen volt Isabelle Poupart, Kanada magyarországi nagykövete és Jeremy Webber, a University of Victoria jogi karának dékánja – ezért ahogyan erre az eseményt megnyitó Menyhárd Attila dékán is rámutatott, a jubileumi rendezvény egy hosszú távú nemzetközi együttműködés első állomása. Isabelle Poupart nagykövet megfogalmazásában a szimpózium célja talán kevésbé annak megfejtése, hogy „mit tanulhat Közép- és Kelet-Európa Kanadától”, hanem sokkal inkább azon tapasztalatok megosztása, amelyek valamennyi fél számára kölcsönösen értékesek lehetnek.
Ilyen tapasztalatok márpedig bőven akadnak – Menyhárd Attila szerint a jogi kar 350. és a konföderáció 150. évfordulójának egybeesésén túl Kanada a földrajzi távolság ellenére is szoros történelmi párhuzamokat mutat Magyarországgal. Kanada számos magyarnak nyújtott menedéket, melynek talán szerepe volt abban, hogy világ egyik legmultikulturálisabb és egyik leginnovatívabb országává válhatott. Ezek a folyamatok óhatatlanul kihatottak jogrendszerére is, mely őrzi a Kanadát ért társadalmi kihívások lenyomatát. Hasonló nézőpontból közelített Poupart nagykövet is ahhoz, hogy miként illeszkedik a konferencia témája a Nagykövetség prioritásaihoz, rámutatva, hogy a sokszínű Kanada népszerűsítése a követség tevékenységének egyik fő területe.
A délelőtti szekciót az Alkotmányjogi Tanszék professzor emeritusa, Dezső Márta, a délutáni szekciót Chronowski Nóra tanszékvezető elnökölte.
Az első panelben Jeremy Webber és a skype-on bekapcsolódó Richard Albert, a Boston College Law School professzorának előadásai is a sokszínűség kérdése körül forogtak. Jeremy Webber dékán Kanada alkotmányát nem kevés iróniával „gyötrődő alkotmánynak” nevezte, Richard Albert pedig ennek az alkotmánynak a világ többi része számára is példaként szolgáló értékeiről beszélt. Az alkotmányokról általában úgy beszélünk, mintha egy pillanat alatt, egyetlen akaratnyilatkozatként jöttek volna létre, holott Kanada eddigi 150 éve alatt a változáson kívül kevés dolog volt állandó. Webber szerint Kanadát nagyrészt a bevándorlás definiálja, főleg pedig a Nagy-Britannián kívülről érkező bevándorlás, és ez a hatás az alkotmányon is nyomot hagyott. Ebből is következik, hogy hiába is próbálunk átfogó, konzisztens és egyben racionális dokumentumokként tekinteni az alkotmányokra, az alkotmányértelmezés gyakorlata sokkal inkább azt mutatja, hogy az alkotmányok korántsem annyira koherensek, mint ahogyan azt alkotmányjogászként elvárnánk. A kanadai alkotmány dinamizmusa inkább zsigeri, mint racionális struktúrát mutat, amiből Webber szerint akár azt a következtetést is levonatnánk, hogy Kanada egy tökéletlen ország, „túl nagy sokszínűséggel” és túlságosan különböző perspektívákkal. Webber konklúziója a konferencia egészén végigvonult: egy alkotmány lényege az együttélés szándékának kifejezése annak ellenére is, ha nem értünk egyet mindenben. Az alkotmány az államberendezkedés és az alkotmányos intézmények folyamatos újraalkotásáról szól, és az az ország, melyben ez így működik, minden tökéletlensége ellenére jó ország. Webber elmondásából úgy tűnt, hogy Kanada ennek visszaigazolásaként tekint arra, hogy az ország vonzó célpont a menekültek számára, hiszen ebből is látszik, hogy az alkotmány sikeresen olvaszt magába különböző világnézeti kiindulópontokat.
Albert a kanadai alkotmányosság demokráciára, föderalizmusra és a sokszínűség tiszteletére épülő értékei kapcsán leginkább az alkotmányok módosítását szabályozó klauzulák fontosságát hangsúlyozta, és ezek szerepét a lezajlott jogi változások társadalmi legitimációjában. Az alkotmány módosítására Kanadában létrejött 5 (!) különböző eljárás tekintetében leginkább a föderalizmus hatását lehet kimutatni, így Kanada alkotmánya nem csak, hogy élő, hanem egyszerre egy befejezetlen és befejezhetetlen dokumentum, melynek értékét éppen állandó megkérdőjelezhetősége adja. Botorság volna azután vágyakozni, hogy ez megváltozzon.
A Csink Lóránt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) által értékelt második panelben Rigó Balázs (ELTE ÁJK) az 1867-es év forradalmi jelentőségéről tartott előadást az alkotmányos változások tükrében, Hillel Sommer (Radzyner Law School, Israel) pedig az alkotmányt felülíró jogalkotási mechanizmusokról, ezek hasznáról és ideális szabályozásáról értekezett, azzal a konklúzióval, hogy az ilyen mechanizmusok helyes célokat szolgálhatnak, ha megfelelő garanciák övezik őket. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán (ELTE ÁJK) expozéja a kanadai legfelsőbb bíróság 1986-ban kifejlesztett saját arányossági tesztjét és a teszt sajátosságait érintette, értékelve ezek hatását az arányossági teszt általunk is ismert koncepciójára. Az előadó szerint az arányossági teszt egyik funkciója az átláthatóság növelése, melyet egy esettanulmány bemutatásával illusztrált. Ennek alapján a teszt tiszta struktúrájával Kanada az „igazolás kultúrájához” járult hozzá.
A harmadik panel korreferátora Gárdos-Orosz Fruzsina (MTA TK Jogtudományi Intézet) volt. Nagy Attila (Szabadka) Québec függetlenségét és a kérdés Koszovóra és Macedóniára gyakorolt hatását tárgyalta, érdekes kitérővel a nyelv jelentőségére. Mécs János (ELTE ÁJK) a kanadai és magyar választási rendszer átalakításának problémáival foglalkozott. Élénk vitát generáló téziseiben a jelenlegi rendszer problémáit és a változtatás lehetséges útjait vizsgálta, elsősorban egy arányos rendszer bevezetését, értékelve egy kapcsolódó alkotmánymódosítás elvi és gyakorlati akadályait. A panelt lezáró előadásában Bodnár Eszter (ELTE ÁJK) az alkotmánybírák kiválasztásának lehetőségeit vette számba, összevetve a hazai modellt egyéb lehetőségek mellett a kanadai legfelsőbb bíróság tagjainak kiválasztásánál követett úttal. Bodnár Eszter szerint ideális kiválasztási módszer nem létezik, de olyan, amivel közelebb kerülhetnénk a független, hozzáértő és tapasztalt bírók kiválasztásához, bizonyára igen. Kanadától leginkább az átláthatóság terén volna mit tanulnunk, melynek egy módja lenne a valóban nyilvános meghallgatások és a kiválasztási eljárás bírói kontrolljának bevezetése.
A negyedik, Somody Bernadette (ELTE ÁJK) által értékelt panel emberi jogi dilemmákat vonultatott fel. Dragan Dakić (MTA TK JTI) előadása a reproduktív szabadság új kihívásairól a technológiai fejlődés tükrében meglehetősen nyugtalanító, de annál izgalmasabb kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy milyen védelem jár a mesterséges méhben növekedő magzatnak, már ha jár egyáltalán, és hogyan tér el ez a dilemma az abortusz és mesterséges megtermékenyítés kapcsán megismert konfliktustól. Marcin Górski (University of Łódź) érdekfeszítő esetjogi elemzésen keresztül vizsgálta a művészi kifejezés szabadsága mint fogalom jelentését, Fuglinszky Ádám (ELTE ÁJK) pedig a különböző jogi tradíciók együttéléséről és egymásra hatásáról tartotta meg prezentációját. A kanadai kettős (vagy akár többes) jogszabályi keretrendszer az egyenlő bánásmód és a jogszabályok előre láthatóságának követelményét a tartományok autonómiájával állítja szembe. Fuglinszky rámutatott, hogy még ha ilyen fajta szabályozási párhuzamosság az EU-n belül nem is elképzelhető, a nemzetközi és tudományágak közötti együttműködés szempontjából példaértékű lehet.
A szimpózium egyik tanulsága, ahogy arra Somody Bernadette is rámutatott vitaindítójában, hogy Kanada legfőbb alkotmányos exportcikkei a sokszínűség, nyitottság és az átláthatóság, melyekre bőven mutatkozik igény az alkotmányos eszmék hazai piacán. A közös nyelv létezik és minden adott ahhoz, hogy a párbeszéd folytatódjon.
Az eseményre a kanadai nemzeti ünnep hetében kerül sor. Július 1-je Kanada Napja, ezen a napon fogadták el 1867-ben az alkotmányról szóló törvényt, amely ma is a kanadai alkotmány részét képezi.