„Az emberi értelem a jövőben is megbízható alapja lesz a jogfejlődésnek”

1963-ban szerezte meg jogi diplomáját és hét év múlva már habilitációval rendelkezett. Hogyan érkezett ilyen rövid idő alatt ehhez a tudományos pályán oly fontos mérföldkőhöz?
Bár tanársegédként a Polgári Eljárásjogi Tanszéken kezdtem el dolgozni, mindig is a polgári anyagi jog iránt érdeklődtem. Ezért 1964-ben váltottam, és a Kralik professzor vezette Polgári Jogi Tanszékre mentem át már vezető munkatársnak. Eleinte különösen nehéz témákkal foglalkoztam főleg a kártérítési jog területén, mint például a „közvetett kár” és a „norma védelmi célja”, de nem voltam ezzel elégedett. Egyszer meghívtak egy szemináriumba, amelyen több professzor is előadott, hogy beszéljek a megbízás nélküli ügyvivő felelősségéről és a szerződéskötés során felmerülő vétkesség kérdéséről. Mintegy három hónapig dolgoztam a szövegen, és miután előadtam, a jelen levő professzorok azt mondták, be kéne adnom (kissé kibővítve) habilitációs dolgozatnak. Ennek a munkának köszönhetően lettem harmincévesen a polgári jog docense.

Fontos még megemlíteni a tudományos karrierem szempontjából, hogy

akkoriban a szakmámban kiváló professzorok tevékenykedtek, akiktől sokat lehetett tanulni.

A tanársegédek is kitűnően képzett szakemberek voltak, valamennyien rendkívüli módon érdeklődtek a szakterületük iránt, és bármikor készek voltak az eszmecserére, amiből mindnyájan profitáltunk.

Több osztrák jogi kar is szívesen látta volna professzorai között, végül a Bécsi Egyetemen maradt. Mi szólt mellette?
Ausztriában a bécsi jogi fakultás mindig is a jogtudomány vezető intézménye volt, ebből következően minden professzor vágyálma ott dolgozni. A helyemben bárki Bécset választotta volna, ha meghívást kap.

Milyen kapcsolat fűzi a magyar jogászokhoz, különösképp az ELTE Állam- és Jogtudományi Karához?
Nagyon sok magyar jogászprofesszort ismerek, magam is tartottam előadásokat Magyarországon. Különösen büszke vagyok arra, hogy az ELTE korábbi rektorát, Vékás Lajos professzort a legjobb barátaim között tarthatom számon. Ő egyike a nemzetközileg leginkább elismert jogtudósoknak, a magyar magánjogtudomány doyenje és a magyar Polgári Törvénykönyv atyja. Egyik legprominensebb tagja a vezetésemmel működő bécsi kutatóhely munkaközösségének, amelyik az európai jogfejlődést és a magánjog reformjait vizsgálja, rajta kívül egyébként még másik négy magyar professzor részvételével. A bécsi és a budapesti jogi kar közötti kapcsolatot erősítő tevékenysége elismeréseképpen a Bécsi Egyetem nemrég tiszteletbeli doktori és professzori címet is adományozott Vékás Lajosnak.

A polgári jog alapjai című, Helmut Koziollal közösen írt munkája mindmáig hivatkozási alapul szolgál a magyar és közép-európai polgári jog általános része fogalmainak meghatározásához. Hol érzi leginkább a hatását?
Kétkötetes tankönyvünk az elmúlt 50 évben 15 kiadást ért meg, és több mint százezer példányban nyomtatták ki. A külföld számára elsősorban abban rejlik a jelentősége, hogy megfelelően részletes áttekintést nyújt az olvasónak az osztrák magánjog alapjairól, a jogügyletekről, a kötelmi jogról, a kártérítési jogról és más jogterületekről, és ez lehetővé teszi összehasonlításukat más jogrendszerek elemeivel. Manapság egyre több a nemzetközi ügylet is, sokszor gyorsan kell információt szerezni más országok jogszabályairól. Erre is lehetőségét is ad a kézikönyv szinte teljes körűen, világosan és érthetően.

A közép-kelet-európai államok viszonylatában ehhez jön még az osztrák magánjogi rendszerrel való szoros rokonság, ami nagyrészt azon alapul, hogy ezekben az országokban hosszabb-rövidebb ideig a mi Polgári Törvénykönyvünk (ABGB) is hatályban volt. Ennek máig érezhető a hatása, a kézikönyvből néha a saját jogrendszerükről is közvetlen információt nyerhetnek ezek az államok.

A Recht lustig (A jogról vidáman) vagy a Grammophon ist kein Vorname (A Gramofon nem keresztnév) című könyvei humorral közelítenek a joghoz. Mi késztette megírásukra?
Gyerekkorom óta vonzódom a vidámsághoz, a humorhoz, általában észreveszem a furcsaságokat, lehetetlenségeket. Sok ilyet találok a törvénykönyvekben, a bírósági ítéletekben és a tananyagokban is. Ezekkel az írásaimmal a nagyközönségnek szeretném megmutatni, hogy

a jog nemcsak kérlelhetetlenül komoly dolog, hanem időnként nevetni is lehet rajta,

sokszor ráadásul nem kevés kárörömmel – ahogy ezt az előadásaimon a hallgatóság nem egyszer megteszi. Vannak olyan könyveim is, például a Böses über die Juristen (Gonoszságok a jogászokról), amelyekben a saját hivatásrendemen is élcelődöm.

Írásainak egy része a Bécsi Operához, illetve zenei művek előadásához kapcsolódik. Minek köszönhető nagy népszerűségük?
Rendszeresen írtam a Bécsi Állami Operaház programfüzetébe ajánlókat, de nem a megszokott módon. Ilyenkor behunytam a szemem, és mindazt, ami a színpadon történt, szigorúan jogi szempontból ítéltem meg – az eredmény persze már-már groteszk volt. De tetszett az embereknek. Ilyen volt például a Das Jüngste Gericht (Utolsó ítélet) értelmezésem, amelyet a Bécsi Konzerthaus műsorához kapcsolódó Resonanzen hasábjain publikáltam. Az írásaimból felolvasásokat is tartottam, gyakran több száz hallgató előtt, némelyiket közvetítette a rádió vagy a televízió is.

Lát-e perspektívát a közép- és kelet-európai országok magánjogi együttműködése terén?
Nemcsak hogy perspektívát látok benne, hanem intenzíven gyakorlom is immár több mint tíz éve. A már említett, általam vezetett munkaközösségnek 25-30 résztvevője van, főként a tagországokban tevékenykedő professzorok. Évente egy-egy általános témával foglalkozunk, amit aztán Bécsben vagy külföldön egy konferencia keretében meg is vitatunk. Mindenki közzéteszi a saját tudományos eredményeit. A konferenciát német, és nem angol nyelven tartjuk. A jogrendszereink közötti hasonlóságokat vesszük alapul, melyeknek nagy része az osztrák Polgári Törvénykönyvből származik. Azt akarjuk bemutatni, hogy

az EU-ban a hatalmas angolszász jogcsaládon kívül más jogcsaládok is léteznek,

és ezeket a jogi kultúrákat is meg kellene őrizni.

Véleménye szerint mi a máig európai jelentőségű osztrák Polgári Törvénykönyv legfőbb vívmánya?
Már az eredeti szövegében is számos olyan szabályozás található, amelyeket ma is modernnek érezhetünk. Ilyen például a nemzetek és a nemek egyenlősége, vagy – a korabeli társadalmi viszonyok keretei között – a házasságból és a házasságon kívül keletkezett rokonság teljes egyenjogúsága. Döntő jelentőségű, hogy törvénykönyvünk szellemisége az európai felvilágosodásból ered, a jogot a „racionális természetjog”-hoz vezető emberi értelemből vezetjük le. Ez a jogfelfogás manapság gyakran az ún. „emberi jogok”-ban jelenik meg, és a jövőben is megbízható alapjául szolgál a jogfejlődésnek.