Beszámoló a jubileumi büntetőjogi konferenciáról

Menyhárd Attila dékán úr megnyitó beszédében egy másik jogág kiváló képviselőjeként rendkívüli felkészültségéről és őszinte érdeklődéséről tett tanúbizonyságot, felhívva a hallgatóság figyelmét a korábban elfogadott Büntető Kódexek és a társadalmi változások közötti szoros összefüggésekre, utalva mindazonáltal a jelenleg hatályban lévő Btk. jelentős mértékű módosításaira. Nyitva hagyta ugyanakkor a kérdést, hogy ez a jelenség tünet-e, avagy jelen korunk korrekt letérképezése, amelyet a megnyitót követő előadások tükrében mindenki szabadon értelmezhetett a maga szemléletének megfelelően.

Polt Péter (Legfőbb Ügyész, tanszékvezető egyetemi tanár, NKE) első előadóként az európai bűnügyi együttműködés történetét és annak sarklatos pontjait elemezte. Prezentációja kezdetén áttekintette az európai bűnügyi együttműködés kialakulásának legfontosabb mérföldköveit, majd az aktuális problémákra fókuszálva kitért azok hatásaira a magyar Btk. Általános és Különös részére vonatkozóan is. Előadásának legfontosabb kérdései érintették a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, a ne bis in idem alapelve kapcsán a tagállamok között felmerülő problémákat, valamint a Különös Részi tényállások közül az egyúttal a „Eurocrimes” körébe tartozó emberkereskedelmet és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. 

Belovics Ervin (Legfőbb Ügyész Helyettese, tanszékvezető egyetemi tanár: PPKE, egyetemi magántanár, ELTE) prezentációja a büntetőjogi felelősségre vonás akadályait és az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlatot értékelte, különös tekintettel a büntethetőség alsó korhatárának leszállítására. A Btk. alkalmazásával kapcsolatban felmerülő két problémát szemléltetett az emberrablás és a kifosztás példáin keresztül, amelyek esetében előfordulhat, hogy a 12. életévét betöltött személy olyan bűncselekményt valósít meg, amelyért felelősségre vonható, mivel azonban az említett két bűncselekmény nem szerepel a taxatív felsorolásban, ezért ezek vonatkozásában nem tartoznak büntetőjogi felelősséggel. További érdekes kérdésként vetette fel, hogy a puszta mulasztás értékelhető-e támadásként, vagy az csak aktív magatartással valósítható-e meg. 

Vókó György (OKRI igazgatója, professor emeritus, PPKE) központi gondolatai a szankciók hatályosulását érintették, büntetőjogászként és kriminológusként elemezte a jelenlegi büntetéskiszabási tendenciákat, kitérve többek között a közérdekű munkára, amelyet ugyan egyre gyakrabban alkalmaznak büntetésként a bíróságok, az arányuk azonban továbbra is elenyésző mértékű. Vókó György emlékeztetett mindenkit, hogy a büntetés kiszabása az elkövetők társadalomba való visszailleszkedését is elő kell hogy segítse: ennek eszköze pedig a szankciórendszer kellő mértékű differenciálása, valamint az alkalmazandó szankció kiválasztásakor az elkövető személyiségének figyelembe vétele a büntetés céljának elérése érdekében. 

Polt Péter	Belovics Ervin	Vókó György

Gellér Balázs József (tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE) előadásában a területi és személyi hatály problematikáját elemezte a nemzetközi jog tükrében. Ennek során különös figyelmet szentelt arra a kérdéskörre, hogy elkövethető-e bűncselekmény az állami büntetőhatalom gyakorlása érdekében. Ez a kérdés vezetett a társadalomra veszélyesség fogalmához is, hiszen annak hiányában nem beszélhetünk bűncselekményről. Ekkor hívta fel a hallgatóság figyelmét arra a jogalkotási hibára, hogy a társadalomra veszélyességnek tulajdonképpen két fajtáját kellene megkülönböztetnünk, hiszen a Btk.-ban szereplő bűncselekmények esetében egészen más a védett jogi tárgy, mint a nemzetközi bűncselekményeknél, utóbbiak az egész emberiség békéjét és biztonságát veszélyeztetik. Végül a bírói gyakorlatot elemezve rámutatott az Európai elfogatóparancs és a ne bis in idem kapcsán felmerülő aktuális problémákra, amelyek feloldása jogalkotói beavatkozás szükségességét mutatja. 

Vaskuti András (kúriai bíró, egyetemi adjunktus, ELTE) a Büntető Törvénykönyv módosításaival foglalkozott előadásában, kiemelve, hogy a hatálybalépés óta erre már 31 alkalommal került sor, összesen 159 §-t érintve. Elsősorban azokról az Alkotmánybírósági határozatokról és Kúriai döntésekről beszélt részletesen, amelyek a legjelentősebb befolyást gyakorolták a jogalkalmazásra: többek között az emberölés és az öngyilkosságban közreműködés elhatárolásáról szóló jogegységi határozatról, a feltételes szabadságra bocsátás esetén alkalmazandó jogról szóló Büntető Kollégiumi véleményről és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel érdemben nem foglalkozó Alkotmánybírósági határozatról. 

Morvai Krisztina (egyetemi docens, ELTE) előadása témájául a kapcsolati erőszakot és a zaklatást választotta, kitérve arra, hogy a két tényállás összevonása biztosíthatna megfelelő büntetőjogi védelmet. Hangsúlyozta továbbá az állam pozitív kötelezettségeit a büntetőjog területén, amelyek közé – ma már kétségbevonhatatlanul – a sértetti jogok előtérbe helyezése is bele kell hogy tartozzon: a puszta büntetőjogi felelősségre vonás mellett az áldozatvédelem szerepét hasonló jelentőségű célként jelölte meg. Előadása további részében a párkapcsolati erőszak két formáját, azok jellegzetességeit és eltéréseit mutatta be, kiemelve, hogy a kapcsolati terror és a szituációs kapcsolati erőszak más-más beavatkozási formákat igényelnének. 

Gellér Balázs József	Vaskuti András	Morvai Krisztina

Békés Ádám (egyetemi docens, PPKE) a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő joggyakorlatát elemezte. A legtöbb panaszos az eljárás elhúzódására hivatkozott a bíróság előtt, a második legfontosabb kérdéskör pedig az Egyezmény 3. cikkéhez kapcsolódóan a börtönzsúfoltság okozta körülmények miatt indított eljárások voltak. Ennek kapcsán feltette a kérdést, hogy annak ellenére, hogy mind a regisztrált bűnelkövetők, mind az elítéltek száma csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt tíz évben, a büntetés-végrehajtási intézetben lévők száma mintegy 3000 fővel növekedett. Ezt az ellentmondást álláspontja szerint a középmérték alkalmazása következtében megnövekedett büntetési tartam okozhatja. Végül kitért arra is, hogy a jövőben a tranzitzónák kapcsán az 5. cikk megsértésére hivatkozva is várhatóan egyre több személy fog eljárást kezdeményezni a bíróság előtt. 

Filó Mihály (egyetemi adjunktus, ELTE) előadásában az életvédelem új tendenciáira és néhány problematikus szabályozási pontra hívta fel a figyelmet. Kitért arra, hogy jogösszehasonlító elemzésben rendkívüli eltéréseket figyelhetünk meg ezen bűncselekmények tekintetében, magyarázatként utalva egyúttal a büntetőjog kulturális kötöttségére. Ennek kapcsán méltatta Boglár Lajos kulturális antropológus munkásságát, aki indiánok életének megfigyelése útján gazdagította a tudományt az eltérő emberképek, szokások és szankciók kialakításával összefüggésben. Az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények köréből külön kiemelte a jogszabályi engedéllyel kapcsolatos problémát, továbbá azt, hogy nehezen határozható meg, hogy ki is pontosan a sértett, hogyan értelmezhető az elkövetési tárgy és maga az elkövetési magatartás. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy az anyaméhben fejlődő magzat elhajtása a jogszabályban meghatározott körben nem valósít meg bűncselekményt, míg az emberi testen kívül fejlődő embriót abszolút büntetőjogi védelem illeti meg. 

Ambrus István (egyetemi adjunktus, ELTE) előadásában a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerét egy újfajta megközelítésből elemezte, megkülönböztetve diszpozitív, orientáló és kógens szabályokat. Példákkal illusztrálva mutatta be, hogy a jogalkotó milyen mértékben köti meg a jogalkalmazók kezét a büntetések kiszabása során. A kógens szabályokat további három kategóriára bontotta: valódi, látszólagos és de facto kógens normák, annak függvényében, hogy mekkora a jogalkalmazó mérlegelési lehetősége. Ezen rendszertani elhelyezéssel juthatunk el az előadása címét adó abszolút határozott szankciókhoz, amelyeknél mind a kiszabás lehetősége, mind a mérték meghatározása kikerül a jogalkalmazó hatásköréből. Összefoglalásul kiemelte, hogy ezen tendencia kizárja az egyéniesítést, az arányos büntetések kiszabását, és a Büntető Törvénykönyvön belül is diszkrepanciát okoz. 

Békés Ádám	Filó Mihály	Ambrus István

A beszámolót dr. Doszpoth Anna tanársegéd készítette.