2017. március 31-én a Kari Tanácsteremben került sor az ELTE ÁJK jubileumi konferenciasorozatának harmadik eseményére. Az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika Tanszéke és a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatói, valamint a Legfőbb Ügyészség képviselője osztották meg értékes gondolataikat a címben jelzett témakörrel kapcsolatosan.
Menyhárd Attila, az ELTE ÁJK dékánja köszöntőjében különleges alkalomként beszélt a konferenciáról. A jubileumi konferenciasorozatba illeszkedés növeli az esemény jelentőségét, mely lehetőséget ad a fiatalok bekapcsolódására, az azonos tudományterület művelőinek a megismerkedésre, találkozásra. Azon jogászok közé tartozónak vallotta magát, aki jól érzi magát a közgazdászok körében. Úgy gondolja, a két tudományterület szempontjából gondolkodásban nincs nagy különbség, ez inkább a különböző kérdésekhez való viszonyulásban mutatkozik meg. A matematika túl sok a közgazdaságtanban a jogászok számára, a közgazdászok számára a jogászok néha túl bonyolultan fogalmazzák meg, mi is a probléma egy adott területen. Pedig mindkét tudományterület képviselői közgazdaságtani problémákat oldanak meg, például a jog gazdasági elemzésének szakirodalmában a kártérítés kapcsán sokat emlegetik a Hand-szabályt, amely a gondatlanság képlettel való leírására szolgál, és amelyet közgazdászok állítottak fel. A jogászoknak érteniük kell, hogy minden jogi döntés hatást gyakorol a társadalom rendszerére. Ösztönzőket idéznek elő a társadalomban, a jog nem légüres térben létezik. Ezért is nagyon fontos a mai alkalom, és mivel sokféleképpen tematizálható a jog és a közgazdaságtan összefüggése, nagyon ígéretes a konferencia programja.
Henfner János (1835–1854) 1831-ben Zágrábban megjelent közgazdaságtani tankönyve. 1995-ben horvát fordítással ellátva ismét kiadták.
|
Jurjevich József, a statisztika és bányajog tanára (1834–1843)
|
Nagy Tibor, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze a jogi informatikának a közgazdaságra gyakorolt hatása témakörben tartott előadásában bemutatta, hogy a jogi informatika kifejezést miért tekintik oximoronnak. Az óriási mértékű technikai fejlődés következtében ugyanakkor e területek egyre inkább közelednek. Egyrészt a folyamatosan növekvő mennyiségű, 2006-ra mintegy kétszázezer oldal terjedelmű hatályos jogszabály kezelése a korábbi, kezdetleges eszközökkel már nem volt megoldható, új, hatékonyabb technológiára volt szükség. Egy másik folyamatra is rámutatott az előadás. Minden, ami összefügg az informatikával, szabályozásra szorul, ilyen az igazságszolgáltatás, a kereskedelem, a közigazgatás, az adatvédelem és -nyilvánosság, az elektronikus aláírás stb. is. A szabályozás korlátokat, féket jelent, és fontos az egyensúly kialakítására való törekvés különösen abban, hogy a következetesség legyen az egyes szabályozások között. A jelenlegi szabályozás sokszínűségét alátámasztja az a jelentős számú jogszabály (3300), amely a Nemzeti Jogszabálytárban jelenleg tartalmazza az „informatika” szót. Kurt Vonnegut mérsékelten tehetséges emberekről szóló elméletét hozta példaként arra, hogy a média megjelenésével milyen kihívásokkal kellett szembenézniük a kis, helyi közösségek olyan tagjainak, akik valamiben jeleskedtek ugyan, de hirtelen világszínvonalon teljesítőkkel kezdték összemérni teljesítményeiket. Megjegyezte, hogy napjainkra viszont éppen az internetes média teremt lehetőséget e mérsékelten tehetséges embereknek a globális megnyilvánulásra. Chris Anderson „hosszú farok”-elméletét az internetes kereskedelemmel kapcsolatosan említette meg, annak vonatkozásában, hogy kimutatható egy olyan tendencia ezen a területen, hogy a szolgáltatók olyan termékekkel képesek kimagasló profitot elérni, melyek a hagyományos értékesítésben csak szűk réteg számára lennének érdekesek. Nassim Nicholas Taleb Fekete hattyú című művére hivatkozva beszélt a váratlan események tömeges közgazdaságtani hatásáról, példaként említve a Google megjelenését. Eli Pariser szűrőbuborék-elméletét bemutatva ismertette, hogy egyes internetes oldalak – pl. a Facebook – hogyan modellezik le igényeinket, és lassan kizárólag olyan információkat hoznak elénk, amelyek szerintük minket érdekelnek – ezzel mintegy a csalhatatlanság látszatát keltik bennünk. Közgazdasági problémaként jelezte, hogy a YouTube által a videók előtti előzetes reklámokra alkalmazott üzleti modellel látszólag mindhárom fél jól jár, azonban a reklámozók egyre gyakrabban kifogásolják a reklámozott termékek után megjelenő videók tartalmát. Az előadó összegzése szerint az eddig jellemző, utólagos normaalkotás helyett olyan előzetes szabályozásokra van szükség, melyek tudatosan formálhatják az informatika közgazdasági hatásait.
Kovács Péter, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának általános dékánhelyettese, a Statisztikai és Demográfiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense, előadásának elején néhány szóban ismertette azokat a heterogén, átfogó kutatási területeket, amelyekkel foglalkoznak. Előadása a pénzügyi kultúra mérési, fejlesztési kihívásaival foglalkozott. A pénzügyi kultúra méréseiről szóló mérések gyakran azt az állítást fogalmazzák meg a magyar társadalomról, hogy nagy mértékű a pénzügyi analfabétizmus. A középiskolások 44%-a otthoni mintákat követ a pénzügyi kultúra terén. A pénzügyi kultúra fogalmát nehéz meghatározni, sokan és sokféleképpen értelmezik. A mérése kapcsán gyakran tesznek fel olyan kérdéseket, amelyeket nehéz megválaszolni. A pénzügyi kultúra leírására alkalmazott különböző definíciókban azonos a döntési folyamat jelenléte: hogyan gyűjtjük erre vonatkozó információinkat, pénzügyi ismereteinket honnan szerezzük meg, és mennyire vagyunk tudatosak ezzel kapcsolatosan. A vizsgálatok körében nehezen meghatározható fogalmakra kérdeznek rá (infláció, diverzifikáció, kamatos kamat), és ezek alapján minősítik pénzügyi analfabétának a lakosságot. A pénzügyi kultúra mérése alapján igyekeznek képet kapni egy-egy célcsoportról, tudásteszteket is alkalmaznak. A mérésnél különböző problémák merülnek fel, mivel nincs standard fogalom és item készlet. Zárt kérdések feltevése befolyásolhatja a válaszadást. A felnőtteket jelentősen befolyásolja a válaszadásnál, hogy éppen milyen banki szolgáltatásokat használnak, és erről milyen tapasztalataik vannak. Egy 2015-ös felmérés eredményei azt jelzik, hogy a megtakarításaink ugyan nőttek, de a pénzügyi fegyelem lazult, a csekkek késedelmes befizetése jellemzővé vált. A lakosság ismeri ugyan a pénzügyi termékeket, de nem igazán használják azokat, leginkább a folyószámla és biztosítások a jellemzők. Megállapítható, hogy a pénzügyi kultúra mérésének terén több terület is fejlesztésre szorul, komplex fejlesztőcsatornákra van szükség, segítőkkel. Ugyanakkor a hozzáállást és az attitűdöt is fejleszteni kell. Fontos a gyakorlati ismeretek átadása is. A jártasságokat párhuzamosan kell fejleszteni, és az új fejlesztések használatának megismerése is segítheti az új kutatásokat.
Kautz Gyula, a közjog, közigazgatási jog, valamint a közgazdaságtan és pénzügytan nyilvános tanára (1867–1892). Munkássága a nemzetközi közgazdaságtani irodalomban is elismert volt. Közgazdaságtani tankönyve az első, európai színvonalon álló mű nálunk ezen a téren.
|
Matlekovics Sándor, a közgazdaságtan és pénzügytan magántanára (1865), az MTA tagja
|
Dr. Tessényi Judit PhD, a Szegedi Tudományegyetem meghívott előadója előadásában két, szerencsejáték-függőséggel kapcsolatos börtönkutatása tanulságait ismertette meg a hallgatósággal. A piramisjáték-szervezés, a pénzmosás, az adócsalás, a tiltott játékszervezés, a csalás büntetőjogi tényállások rendelkeznek egyaránt jogi és gazdasági vonatkozásokkal. A büntetés-végrehajtási intézetekben folyó kutatás a SOGS-kérdőív (South Oaks Gambling Screen) használatával zajlott. Ez azt vizsgálja, hogy a játékszenvedély releváns-e a vizsgált személynél. Azt vizsgálták, hogy mennyien érintettek a fogvatartottak közül, és köze van-e a szenvedély kialakulásának a bűncselekmény elkövetéséhez. Az is célja volt a felmérésnek, hogy kimutassa, hogy az a 2012-ben bevezetett rendelkezés a játékautomaták megszüntetéséről, volt-e hatással a bűnelkövetésre. A kutatók azt a kérdést is felvetették, hogy enyhítő körülmény-e, vagy annak kellene-e lennie az addikciónak a büntetőügyekben meghozott ítéletekben. 2009-ben Tökölön, Szegeden és Kecskeméten, 2015-ben pedig Baracskán, Sándorházán és Mélykúton zajlottak a kérdőívezések a büntetés-végrehajtási intézetekben. Az érintetteknél a fogva tartás oka legjellemzőbben rablás, lopás, testi erőszak. Az első kutatás szerint a fogvatartottak 36 százalékánál lehet kimutatni függőséget, a második szerint 40 százalékuknál. 33 százalék a nem függők aránya, a kettő közötti csoportot a veszélyeztetettek alkotják, akik ugyan még nem függők, de jó esélyük van arra, hogy idővel azzá váljanak. A függőség szempontjából a vizsgált fogvatartottak 12,9 százaléka alkoholproblémával küzd, 20,4 százalék drogfogyasztó, egyéb függőségben 17,9 százalék szenved. Az, hogy a bűnelkövetésben a szerencsejáték szerepet játszott, a vizsgált személyek 10,7 százalékánál mutatható ki. A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim módon történt, bízva abban, hogy ez elősegíti az őszinte válaszadást. A függő fogvatartottakról megállapítható volt, hogy alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, nagy számban vannak közöttük a fiatalkorúak és az alkoholproblémával is küzdők. Jelentős összefüggés van a rossz családi mintákkal, sokak közvetlen közelében van játékfüggő hozzátartozó. Az elkövetett bűncselekmények szempontjából pedig a betörés, lopás, garázdaság elkövetésének aránya a jelentős.
Székelyhídi Katalin, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének tanársegédje „Externáliák és internalizálás jogi és közgazdasági vonatkozásokban” címmel tartott előadást. Bevezetőjében az externália fogalmának jogi és közgazdaságtani aspektusait ismertette, rámutatva arra, hogy míg a jogi megközelítés a tulajdonjog zavartalan élvezetének elsődlegességét hangsúlyozza, a közgazdaságtani fogalom azokat a külső költségeket foglalja magába, amelyek a piaci kapcsolatokban nem jelennek meg. Az externhatások létezésének elsődleges okaként a tulajdonjog tisztázatlanságát jelölte meg, ennek kapcsán Ronald Coase társadalmi költségek problémáiról szóló művét idézte. A jogosult és kötelezett közötti felelősségtelepítés tekintetében közgazdaságtani szempontból elsősorban a hatékonyságot kell vizsgálni. E tekintetben azonban az adekvát jogi válasz nem mindig képes a leghatékonyabb választ nyújtani. A leginkább kielégítő megoldás létrejöttéhez a két fél közötti alkufolyamat eredményeként juthatunk el, a jogi válasz közgazdaságtani viszonylatban pedig akkor lesz releváns, ha a felek nem tudnak kompromisszumot kötni annak érdekében, hogy a vita kapcsán felmerülő költségeket minimalizálják. Az externáliák internalizálásának eszközeiként az önkéntes megállapodást, a jogi eszközökkel, bírósági eljárás során történő elismertetést, a kényszerű kártalanítást és a kormányzati beavatkozást ismertette. Előadása folytatásában az alkufolyamatot megnehezítő körülményekre tért rá, kimutatva, hogy a piaci mechanizmus okán tranzakciós költségek merülhetnek fel, amelyek szintjétől jelentős mértékben függhet az alku lehetősége. A tranzakciós költségek mellett az érintettek magas száma is megnehezíti a kölcsönösen előnyös megállapodás létrejöttét, ugyanis ekkor megjelenik az ún. „potyautas magatartás”, amely szerint a szereplők azt remélik, hogy a többi szereplő által megkötött alku révén megoldás születik az externáliára, így az egyén elkerülheti a szerepvállalást. Utóbbi eset különösen a közjavak vonatkozásában jelenthet problémát, amelynek fogyasztásából senki nem zárható ki, így az egyéneknek nem érdekük preferenciáik feltárása és a költségek megfizetése. A probléma lehetséges megoldásaként az előadó a Clark-adó intézményét emeli ki, amely a közjószágok létrehozása során a preferenciák kinyilvánításának eszközeként ösztönzi az egyént arra, hogy döntéshozatala során érzékelje, hogy magatartása a közösség egészére hatással bír.
Keleti Károly, a Statisztikai Hivatal létrehozója, a statisztika magántanára (1875). 1880-ban az Egyetem díszdoktora lett.
|
Földes Béla, a statisztika, közgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanára (1892–1907)
|
Dr. Lőrinczi Gyula, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének egyetemi docense előadásában az új Polgári törvénykönyv jogi és közgazdaságtani összefüggéseit elemezve felhívta a figyelmet arra, hogy a jogi és közgazdaságtani súlypontok megtalálása és azok összehangolása egyaránt szükséges annak érdekében, hogy a magyar gazdaság megerősödhessen. E gondolat megalapozásához a gazdasági társaság elméleti fogalmának polgári jogi meghatározását vette kiindulópontjául, kiemelve, hogy a Polgári törvénykönyvben foglalt, elsősorban a jogi személyiségre fókuszáló absztrakt gazdasági társaság fogalom közgazdaságtani viszonylatban hangsúlyosan a profitorientáltság vonatkozásában releváns. A gazdasági társaságok önálló jogalanyiságából vezethető le az önálló gazdálkodási és érdekérvényesítési képesség, amely a társaság működéséhez szükséges szerveket is életre hívja. Ennek kapcsán kitért a vezető tisztségviselő, a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló alapvető funkcióinak ismertetésére, rámutatva arra, hogy a Ptk.-ban foglalt definíciók nem tisztázzák kielégítően a gazdasági társaságok egyes szerveinek szerepköreit. Mindez gazdasági szempontból további problémákhoz vezet, amelyet a Fisher-féle elválasztási elv ismertetésével támasztott alá. Az elv szerint egy vállalkozás akkor tekinthető függetlennek, ha beruházási döntései teljesen függetlenek a tagjai fogyasztási döntéseitől. Az előadó rámutatott arra, hogy ez a feltétel a magyar középvállalkozói réteg tekintetében nem teljesül, ugyanis a családi és gazdasági érdekek a vállalkozások működése során sok esetben összemosódnak. A jelenség okaként elsősorban a történelmi hátterünket jelölte meg, ami egyfajta diszkontinuitást eredményezett mind a társadalmi kultúránkban, mind a jogi szabályozásban egyaránt. Utóbbi kapcsán a konkrétan felmerülő problémák tekintetében a Ptk.-ban foglalt gazdasági társaság-fogalom logikai problémáit ismertette, majd a pótbefizetések, illetve a tagok számára teljesíthető kifizetések szabályai vonatkozásában fejtette ki a szabályozásbeli hiányosságokat. A tagi kölcsön mint jogi eszköz kapcsán kiemelte, hogy a konstrukció közgazdaságtani aspektusból számos fogalmi bizonytalanságot hordoz magában. Előadása összegzéseként kiemelte, hogy a szabályozás kiemelkedő értékkel bír, azonban modern jogi eszközök sok esetben nehezen kezelhetőek a gyakorlatban.
Dr. Steiger Judit habilitált egyetemi docens, az ELTE ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékének tanszékvezetője a „Stratégiai magatartás piaci és nem piaci interakciókban” című előadása bevezetőjében a gazdasági folyamatok vizsgálatának és alkalmazásának három területét mutatta be: az üzleti tudományokat, a közgazdaság-tudományt és a gazdaságpolitikát, amelyek a joggal szoros összefüggésben állnak. Az üzleti tudományok – más elnevezéssel a gazdálkodástudományok – a számviteltől a marketingig, de különösen a stratégiai menedzsmentben, az üzleti jognak a gazdasághoz való kapcsolódását teremtik meg. A közgazdaság-tudomány, különösen az új intézményi közgazdaságtan legújabb elméletei módszertanukban különbözően, de probléma feltárásukban számos esetben azonosan mutatnak fel összefüggéseket a jogtudománnyal. A gazdaságpolitika célvezérelt folyamata a gazdaságelmélet gyakorlatát jelenti, melyben a jogi szabályozás az egyik legfontosabb eszközrendszer. Ennek látható megvalósulásában példaként a stratégiai kereskedelempolitikát emelte ki. Előadásában a továbbiakban a közgazdaság-tudomány elméleti modelljei közül azokról a logikai elemekről és rendszerekről beszélt, melyek együttesen is értelmezhetőek, s ezért a jog számára is hasznos támpontot nyújtanak. A jogi és gazdasági jelenségek közös megvilágítása szerinte leghatékonyabban az interdiszciplináris felfogásban valósítható meg. Korlátozott erőforrásokkal rendelkező világunkban az alternatív költségelemzési eljárás, valamint a tranzakciós költségek térben, időben, hálózatokban való megközelítése például mindkét tudományterületen kiemelt jelentőségűvé vált. A stratégiai magatartással kapcsolatban a közgazdaságtanban és a jogban is megtalálható alapvető közös jelenségek között sorolta fel a bizonytalanság, az előreláthatóság, az információk korlátozottsága, az információhiány, a döntésképtelenség, az aszimmetrikus kockázatok, a racionális tájékozatlanság, a kognitív disszonanciák, az opportunista magatartás, a spekuláció és a szándékos kockázatkeresés problémáját. A szerződéses viszonyok alapvető kérdéseit vizsgálva a modern közgazdaságtan egyik legújabb fejleményét, a „hiányos szerződés” elméletét is ismertette. Kiemelte, hogy a felek önérdekkövetésüket opportunista magatartással valósítják meg, az információszerzésük feltételei korlátozottak, ezért a rendelkezésre álló információk nem teljes körűek, amit a felek nyerési célzattal még torzíthatnak is. A mai közgazdaság-tudomány által feltárt kooperatív és nem kooperatív stratégiák, a játékelméleti módszer, az erőfölényes szerkezetek feltárása, a releváns piac meghatározása a jog számára a versenyszabályozás alapvető összefüggéseit jelentik. Előadása összegzésében hangsúlyozta, hogy Coase tétele nem alkalmazható, ha a piac megtámadható, és olyan esetben sem, ha a felek a hatásosság eléréséhez az ún. kevert stratégiát alkalmazzák, amelynek lényege éppen a másik fél bizonytalanságban tartása.
Az 1920. évi XXXI. törvénycikkel állították fel az önálló közgazdaságtani kart, ahol a jogi karhoz hasonlóan közigazgatási képzést is folytattak.
|
Navratil Ákos, a közgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanára (1918–1948). Az egyetem rektori tisztét is betöltötte (1941–1942).
|
A beszámolót Farkas Diána PhD-hallgató és Rácz Anna készítették.