Beszámoló az Alkotmányjogi Tanszék jubileumi konferenciájáról
Megnyitójában Menyhárd Attila dékán köszöntötte a jelenlevőket, majd a polgári jog és az alkotmányjog közös vonásaira hívta fel a figyelmet. Mind az Alaptörvény, mind a Polgári Törvénykönyv írott formájú, továbbá mind a kettőhöz rendkívül absztrakt szövegértelmezés párosul. A konferencia címére válaszolva szerinte az viszi át az alkotmányosságot, aki értelmezi az alkotmányt, ugyanis az tölti meg tartalommal, és az, hogy ki jogosult értelmezni, az már szervezeti kérdés.
Sólyom Péter tanszékvezető egyetemi docens (DE) „A hatalom akarása és az alkotmány identitása” című előadását a perspektivizmus elméleti megalapozásával kezdte, majd a továbbiakban azt bizonyította be, hogy Magyarországon a politikai kommunikáció perspektivizmusban szenved. Az előadás ismertette a menekültügyi eljárások uniós tagállamok közötti elosztására irányuló kvóta elleni küzdelem alkotmányjogi hatásait, amelynek keretében az egyes alkotmányos intézmények gyakorlata került bemutatásra. Végül az alkotmányjog szerepére hívta fel a figyelmet, amely szerint az alkotmányjog normatív rendelkezései a politikai hatalmat keretek közé szorítják.
Bencze Mátyás egyetemi tanár (DE) előadásában ismertette, hogy milyen tényezők vizsgálata szükséges a bírói szerepfelfogás elemzéséhez és értelmezéséhez az autoriter rendszerben. Bemutatta, hogy a független bíróság kialakításához nem elég az intézményes szervezet átalakítása, hanem a rendszernek egy olyan ideológiát is fel kell ajánlania a bíróknak, amellyel nem kell szembenézniük, azaz jogászként még elfogadható számukra. Példaként említette, hogy az államszocialista berendezkedés bíróságainak a konszolidációt követően nem kellett közjogi – politikai jellegű – ügyeket eldönteniük, hanem az igazságszolgáltatás a civil- és a büntetőügyekre korlátozódott.
Zsugyó Virág tanársegéd (DE) az alkotmányosság meghatározásánál ismertette, hogy az alkotmányosság tartalma koronként is változhat, akár ellentmondásos is lehet, de mindig szilárd magja, célkitűzése van. A konstitucionalizmus fogalmából kiindulva vont le alkotmányjogi következtetéseket az alkotmánymódosítással kapcsolatban. Az előadásában kiemelte, hogy az alaptörvény-módosítás tartalma nem lehet közömbös, valamint hogy az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom nem azonos, nem korlátlan.
Kukorelli István egyetemi tanár (ELTE) és Pozsár-Szentmiklósy Zoltán adjunktus (ELTE) „Kell-e nekünk népszavazás?” című előadásukban a népszavazás jogintézményének szerepére hívták fel a figyelmet. Kukorelli István, mint volt alkotmánybíró számos ügy előadó bírójaként sokszor szembesült a népszavazás intézményével. A népszavazás szükségessége megkérdőjelezhetetlen volt 1989 körül, mára azonban a konzultáció kedveltebben alkalmazott intézmény. Előadásában rámutatott arra, hogy a közvélemény-kutatások nem helyettesíthetik az intézményes megoldásokat. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán is szükségesnek tartja a népszavazás intézményét, de kiemelte előadásában, hogy nem mindegy, hogy milyen szabályozási keretek között valósul meg. A népszavazás alkotmányosság átvitelében betöltött szerepével kapcsolatban megállapította, hogy a népszavazás az alkotmány megerősítésének egyik eszköze, és mint népi kezdeményezés a kisebbségi közvetett demokrácia eszköze, továbbá kiemelte, hogy a népszavazás gyakorlásával érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága és az információszabadság.
Vissy Beatrix tanársegéd (ELTE) az alkotmányjogi panasz hatalommegosztásra gyakorolt hatását ismertette. Az, hogy az Alkotmánybíróság milyen politikai tényező a rendszerben, állítása szerint attól függ, hogy mely indítványokkal foglalkoznak érdemben, továbbá a hatásköri szabályok is meghatározzák a helyét a közjogi rendszerben. A bírói döntéseket felülvizsgáló hatáskörében az Alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás felett gyakorol kontrolt, amely nem az igazságszolgáltatás ellensúlyaként értelmezendő. Felvetette a kérdést, hogy vajon képes-e az igazságszolgáltatás feletti kontroll gyakorlása során befolyást gyakorolni a parlamentre. Állítása szerint ez annak függvénye, hogy milyen elgondolás van e jogintézmény rendeltetése mögött.
Lápossy Attila tanársegéd (ELTE) szerint kulcsfontosságú kérdés az alkotmánybíráskodással kapcsolatban, hogy kinek van indítványozási jogköre, ki tudja megszólítani az Alkotmánybíróságot. Az indítványozási jogkör meghatározásnál a közjogi szerv vagy személy konkrét alkotmányjogi funkcióját és az indítványozás rendeltetését kell figyelembe venni. Hangsúlyozta, hogy indítványozási jogkörrel csak a jogalkotótól független intézmények rendelkezhetnek. A közvetítői indítványozás lehetőségét ismertette, amelynek szerepét Magyarországon az alapvető jogok biztosa tölti be.
Fazekas Flóra adjunktus (DE) „Az együttműködő alkotmányosság újabb fejleményei-lehetőségek az Alkotmánybíróság számára” című előadásában megállapította, hogy az Európai Unió számos tagállamának alkotmánybírósága szerint az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése a rendes bírósági eljárásban alkotmányjogi panasz alapja lehet a tisztességes eljáráshoz való jog, ezen belül a törvényes bíróhoz való jog sérelme miatt. Erre reflektálva előadásában bemutatta, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatára milyen hatással van az európai uniós tagság, az uniós alkotmányos követelmény. Azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz bevezetésével az alkotmánybírósági eljárás során előkerülhetnek-e uniós jogi szempontok, például uniós jogi jogosultságok, amelyek összefüggésbe hozhatók az alapjogokkal.
Chronowski Nóra egyetemi docens, tanszékvezető (ELTE) a jogállamiság-elv tartalmi gazdagodásáról tartott előadást. Előbb az uniós jogállamiság elvének fejlődési ívét mutatta be, és azt a következtetést vonta le, hogy európai szinten materiális jogállam-felfogás bontakozott ki. Ebből az következik, hogy a demokrácia és az alapjogvédelem nem lehetséges a jogállamiság tiszteletben tartása nélkül. A magyar Alkotmánybíróság ehhez képest inkább a jogállam-elv formális aspektusait hangsúlyozta, például a jogbiztonság elvét, a közigazgatás törvényességét, a hatalommegosztás elvét, és a jogalkotás rendjére vonatkozó követelmények meghatározását emelte ki. Rámutatott arra, hogy az Alaptörvény hatálybalépése után már kevésbé intenzív a jogállamiság-elv hivatkozása az alkotmánybírósági gyakorlatban, ami arra is visszavezethető, hogy alkotmányjogi panaszeljárásban csupán két összetevőre – a hátrányos visszaható hatály tilalmára és a kellő idő követelményére lehet hivatkozni.
Somody Bernadette adjunktus (ELTE) „Mire lehet jó az alapjogok biztosa? Az ombudsmani portfólió bővíthetősége és határai” című előadásában a magyar ombudsman intézményt vizsgálta funkció, hatáskör és szerepfelfogás szerint. Mivel a hatásköri szabályok az intézmény gyakorlatában és szerepfelfogásában rajzolódik ki, az alkotmányos rendeltetése is dinamikusan változik. Ennek megfelelően állandóan felmerül a kérdés, hogy az ombudsman milyen szerepet is tölt be közjogi rendszerben.
Kovács Ágnes adjunktus (DE) előadásában arra a kérdésre válaszol, hogy a rendes bírósági gyakorlattól mennyire várható el, hogy előmozdítsa az alapjogvédő szemléletet, illetve van-e lehetősége a rendes bíróságoknak arra, hogy az alapjogvédelemnek szószólói legyenek. Kiemelte annak a fontosságát, hogy a bíró tevékenységben felismerhető legyen az, hogy a szerepfelfogását és szemléletét áthatják az alkotmányosság alapvető elvei. Emellett hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény szövegszerű támpontot ad rendes bíróságoknak az alapjogok használatára a jogi érvelésükben. Állítása szerinte ebből az következik, hogy a rendes bíróság gyakorlat elmozdítható egy alapjogvédő irányba.
Balogh Éva tanársegéd (DE) előadásában megállapította, hogy az alapjogi bíráskodásban a közös európai sztenderdek kialakulásában és az alapjogvédelem megfelelő szintjének megvalósításában egyre nagyobb jelentősége van a bíróságok közötti párbeszédnek. A magyar alkotmánybírósági és a strasbourgi gyakorlat viszonyát vizsgálta a közszereplők bírálatával kapcsolatban. Állítása szerint az, hogy a sajtószabadság vagy a közszereplő emberi méltósága kerekedik-e felül, azon múlik, hogy az adott közlést tényállításként vagy értékítéletként értékelik a bíróságok.
Bodnár Eszter adjunktus (ELTE) előadásában az Emberi jogok európai egyezménye Magyarországon való érvényesülését vizsgálta. Először kitért arra, hogy az egyezmény hol helyezkedik el a magyar jogrendszerben, illetve az Alaptörvény milyen változásokat hozott ebben a kérdésben. Ezután a hazai alapjogvédelmi fórumok közül az Alkotmánybíróság kapcsolatát mutatta be az Emberi Jogok Európai Bíróságával.
A konferenciabeszámolót Bedő Renáta, az Alkotmányjogi Tanszék doktorandusza készítette.