Az ELTE ÁJK három oktatója is szerepel az ELTE huszonöt MTA-ösztöndíjasa között: Fazekas János, a Közigazgatási Jogi Tanszék egyetemi docense, Gosztonyi Gergely, a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke adjunktusa és Szabados Tamás, a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék habilitált egyetemi docense.
Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítményt ösztönzi és ismeri el fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére segít felkészülni. Összege az idei pályázati felhívás meghirdetésekor a korábbi 124.500 forintról havi 250.000 forintra emelkedett.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium a szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján döntött a nyertes pályázatokról. Az ösztöndíjat idén 152 kutató nyerte el, az oklevelek átadására ünnepi keretek között, 2022. szeptember 15-én délelőtt 11 órától kerül sor az MTA Székház Dísztermében.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről 2022-ben 25-en részesültek a nagy presztízsű elismerésben.
 |
Fazekas János kutatásának címe: Eldönthetnek-e politikai vitákat a bíróságok az Európai Unióban? A Lothar Mattheus-ügytől a jogállamisági mechanizmusig.
A kutatás kiindulópontja, hogy noha az Európai Unió Bírósága sokáig nemigen folyt bele politikai természetű viták eldöntésébe, ez mára megváltozott. Az integráció elmélyülése napjainkban a globalizáció, a COVID-járvány és a nemrégiben kirobbant orosz–ukrán háború miatt egyre látványosabb. Épp ezért az EU egyre határozottabban lép fel azon tagállamok ellen, amelyek az egységet megbontják, főként a kül- és biztonságpolitika terén. Megnőtt az igény a politikai viták jogiasítása, bírói úton való rendezése iránt, aminek egyik jele a nemrég intézményesített jogállamisági mechanizmus. Valószínűsíthető, hogy ez a trend folytatódik, és egyre fontosabb lesz az egységes EU-s külpolitika és hadseregfejlesztés, valamint ezzel összefüggésben az energia- és klímapolitikai célok tagállami végrehajtásának kikényszerítése. A tagállamok szuverenitása szűkülni fog ezeken a területeken, aminek egyes tagállamok ellenállnak. A kutatás célja, hogy igazolja azt a hipotézist, amely szerint az EUB egyre inkább feladja tartózkodó pozícióját, és részt vállal a politikai viták eldöntésében. Az erről való közös gondolkodáshoz fontos adalék lehet, ha felmérjük, hogy a bíráskodás mit tud hozzátenni a közös európai válaszok megtalálásához.
|
 |
Gosztonyi Gergely kutatása többféle célt is megvalósít.
A Green & Karolides- (2005), illetve a Jones-féle (2002) cenzúra-világenciklopédiákban foglalt több ezer esetet alapul véve, árnyalni kívánja a köznyelvben megfogalmazott cenzúra kifejezést, mivel az információ és a tudásközvetítés legszélesebb terepévé a közösségi média vált. Olyan átfogó tipológiát dolgoz ki, amely rendszerbe foglalja a tartalommegjelenési korlátozásnak tekinthető sokféle eszközt és cselekvést. Ennek kialakításánál saját korábbi kutatásaira és a szakirodalmi források tipizálási kísérleteire (Dunn 2015, Bennett & Naim 2015) támaszkodik.
A kutatás elkülöníti az internetes tartalomszabályozás jogszerű és jogellenes eszközeit, feltárja és elkülöníti a jogi-politikai-gazdasági határokat, illetve a szabályozás azon „holt tereit”, amelyeknél de lege ferenda javaslatokkal kellene élnie a platformszabályozási háromszög (Gorwa 2019) szereplőinek. Az internet megjelenése a klasszikus politikai cenzúra mellett számos olyan gyakorlati esetet hozott magával, amikor nehézkes eldönteni, hogy valóban cenzúráról beszélhetünk-e (Balkin 2014).
Izgalmas kutatási kérdés annak azonosítása, hogy a kiberlibertarianizmus vagy a kiberpaternalizmus eszméi szolgálják-e megfelelőbben az internet tartalomszabályozással kapcsolatos problémáit. A jogi kihívás többdimenziós: olyan tömegkommunikációs eszközt kell jogi keretek közé szorítani, amit (alapvetően) amerikai megközelítést alkalmazó amerikai cégek működtetnek és tulajdonolnak, és olyan (jogi) kérdések kezelésére kell vállalkozni, amelyekre az eltérő jogi kultúrák eltérően reflektálnak, továbbá amelynek szabályozását a társadalmi, illetve a politikai berendezkedések közötti eltérések is befolyásolják. Ráadásul az internetnek saját normarendszere is kialakult az évek során, amelyet a felhasználók ráutaló magatartással – a használattal – fogadnak el. A szabályozó államok így könnyen értelmezhették a szabályozás tárgyát „egymásra épülő struktúrák komplex ökológiájaként” vagy „sokféle helyszínen működő formális és informális mechanizmusok széles skálájaként” (Hintz 2015).
|
 |
Szabados Tamás kutatásának célja a nemzetközi magánjog morális dimenzióinak vizsgálata. A nemzetközi magánjog tudományának hagyományos felfogásában a nemzetközi magánjog értéksemleges jogág. A valóságban azonban azt látjuk, hogy a nemzetközi magánjog közvetít erkölcsi értékeket. Erre, ahogy a kutatás rámutat, kétféle módon kerül sor. Egyfelől a nemzetközi magánjogba kívülről, más jogágak, jogterületek felől szivárognak be értékek és erkölcsi megfontolások, például a közrendi klauzulán vagy imperatív szabályokon keresztül. Másrészt viszont léteznek bizonyos erkölcsi töltetű normák a nemzetközi magánjog struktúráján belül is, így például a csalárd kapcsolásra vonatkozó szabályok. Ugyanakkor az európai jogfejlődés, különösen pedig az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának a külföldön szerzett jogi státusz – így például külföldön szerzett név, külföldi örökbefogadás vagy béranyaságon alapuló családi kapcsolat – elismerésével kapcsolatos gyakorlata, amely gyakran szembemegy az egyes államok erkölcsi megfontolásokon alapuló korlátozásaival, olyan morális dimenziót hoz létre, amelyben a nemzetközi magánjogi szabályokat alkalmazni kell, és amelynek a nemzetközi magánjogi szabályoknak meg kell felelni.
|
Gratulálunk a kollégáknak és sikeres kutatómunkát kívánunk!
