Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig

„Az államnak csak hasznos tartalmat kell engedélyeznie, és el kell nyomnia a káros tartalmat.” Akinek ez ismerős valahonnan – az járatos az ókortudományban. A gondolatot Platón görög filozófustól idézi Gosztonyi Gergely jogtörténész. Mint könyvének címe is jelzi, a mű egyik (kisebbik) része a korokon átívelő cenzúra históriáját vázolja, méghozzá szórakoztatóan és tanulságosan. A könyv aktualitását olyan fejlemények tartják életben, mint a február vége óta az USA legfelső bírósága előtt folyó per, amelyben egy terrortámadás áldozatának szülei perlik a YouTube-ot terrorista propaganda terjesztése miatt. Ebből akár komoly változások is lehetnek a cenzúra egyik határterülete, az internet állami szabályozása körül. Aki kíváncsi, mi az a 230. paragrafus az amerikai telekommunikációs törvényben, amely mindezek hátterében áll, az haszonnal forgathatja a könyvet. A kötet nagyobbik fele ilyen és ehhez hasonló jogi elemzéseket rejt, a sokévi átlaghoz képest feltűnően bőséges lábjegyzetállománnyal és irodalomjegyzékkel. Mondhatni, a cenzúratörténeti epizódok a nagyközönségnek, a médiajogi – elsősorban az internet szabályozásáról szóló – fejezetek a szakmának lehetnek érdekesek, bár például a kínai fejlemények ismertetése a laikusoknak is hátborzongató. A könyvnek ad egy kis bukét, hogy az előszót a médiahatóság elnöke írta, és ebbe az ajánlásba egyebek mellett olyasmi is becsúszott, hogy „Európában ma már nem elsősorban az állami szervektől kell félteni a szólás- és sajtószabadságot”. E könyv vásárlói között azonban szép számmal akadhatnak, akik még emlékeznek, mondjuk, a médiahatóság és a Klubrádió történetére.

Gondolat Kiadó

Forrás: HVG, 2023.03.09., 51.o.