Család és családtagok – Jogági tükröződések
A konferenciát Dr. Menyhárd Attila, a Kardékánja, a Polgári Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára nyitotta meg, köszönetet mondva az előadóknak, hogy részt vettek a konferenciát megelőző kutatási projektben. Elmondása szerint a jogtudománynak a bonyolultabb társadalmi kérdéseket a maguk komplexitásában kell tudnia megválaszolni, és ezt a jelen projektben a résztvevőknek a saját szakterületük eredményeinek felhasználásával sikerült is megvalósítaniuk.
Dr. Szeibert Orsolya, a Polgári Jogi Tanszék habilitált egyetemi docense a kutatás vezetőjeként ismertette az Igazságügyi Minisztérium által támogatott kutatási programot, amely a család és a családtagok tematikájára épült. A kutatási programnak két alprojektje volt, egy nemzetközi és egy magyar, utóbbi tekintetében a résztvevők köre a kar oktatóiból és doktoranduszaiból állt össze. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás eredményeit tartalmazó tanulmányokból álló kötet szerkesztés alatt áll és hamarosan megjelenik. Előadása folytatásában áttekintette azokat a témaköröket, amelyeket a kutatás anyaga felölelt, kitért az érintett jogterületekre, arra, hogy a család mely személyi és mely vagyoni vonatkozásait érintették kutatások, és a családtagok tekintetében milyen személyi kört fogtak át a megalkotott tanulmányok. Sikerként értékelte, hogy a Kar tanszékeinek jelentős része bekapcsolódott a kutatásba, ennél fogva az igazán sokszínűvé és átfogóvá válhatott. A gyermek témakörét érintően kiemelte azt is, hogy a kutatás folytatásaként gyermeki jogok vonatkozásában újabb program indul el.
Dr. Harmathy Attila, a Polgári Jogi Tanszék professzor emeritusa előadása bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a család fogalmának vizsgálata során az általános polgári jogi kérdések számos további megválaszolandó kérdéseket indukálnak. Elmondása szerint elkerülhetetlen a polgári jog szemléletmódjának értékelése annak kapcsán, hogy a szabályozás mennyire veszi figyelembe az aktuális társadalmi és gazdasági helyzetet. A családi jogi viszonyok elemzése során ugyanis döntő fontosságú annak megítélése, hogy mennyire képes a jogalkotó az aktuális társadalmi tendenciákra reflektálni és azt beágyazni a szabályozásba. Előadása befejezésében rávilágított arra, hogy napjainkban egy olyan dinamikusan változó, átmeneti korszakban élünk, amelyben folyamatosan ellenőriznünk és szükség esetén újragondolnunk kell a már meglévő szabályozási konstrukciókat.
Dr. Kurucz Mihály, az Agrárjogi Tanszék habilitált egyetemi docense előadásában a családi gazdaságot mint agrárjogi intézményt elemezte. Ismertette és elhatárolta az agrárjogi szabályozásban használt olyan alapfogalmakat, mint a családi gazdaság, a gazdálkodó család és a családi gazdálkodó. A családi gazdaság bemutatása során kitért a polgári jogi definiálás nehézségeire, valamint annak okainak ismertetésére is, hogy a fenti fogalmak kapcsán miből adódnak a jogalanyiság megítélhetőségének akadályai. A bírói gyakorlat ismertetése során rámutatott arra, hogy a családi gazdaság fogalma különösen a válás során a házassági vagyonjogi rendszerben nyer kiemelt jelentőséget a vagyon megosztása módjának vonatkozásában. Végezetül hangsúlyozta azt is, hogy mivel a családi gazdaságokra egyre növekedő igény van, ezért a szabályozás terminológiai tisztázása aktuális és szükségszerű.
Dr. Gellérné Dr. Lukács Éva, a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa előadásában a szabad mozgás témakörét alapvetően meghatározó két jogi instrumentum, nevezetesen a tartózkodási jogok és a szociális biztonsági koordináció egyes szabályainak érvényesülését vizsgálta. Elemzésének fókuszában a családtag fogalmának és a családtagok jogosultságainak uniós szintű bemutatása állt, egyrészt az Európai Bíróság legfrissebb és legjelentősebb jogeseteinek ismertetésével, másrészt a Brexit-folyamat tanulságainak figyelembevételével. Külön kitért a szabad mozgás jogával élő személyek jogszerű tartózkodásának kérdéseire, valamint a családi ellátásokra való jogosultságok most zajló, uniós szintű módosítása irányainak ismertetésére is. A családtagok jogainak vizsgálatán keresztül előadása folytatásában arra kereste a választ, hogy a szabad mozgás szociális típusú joggá tud-e válni a jövőben, vagy a jelenlegi folyamatok inkább a jogok korlátozásának irányába hatnak.
Dr. Gulyás István, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza az ajándék visszakövetelése iránti igényeknek azt a speciális kérdéskörét elemezte, amelyekben az ajándékozási szerződés családtagok, rokonok között jön létre, és a visszakövetelhetőség téves feltevésen, meghiúsult várakozáson alapul. A családi viszonyok jogi szabályozása jellegzetességeinek függvényében először az ingyenesség és a visszterhesség problematikáját vázolta, majd áttért azokra a sajátos elhatárolási problémákra, amelyek kizárólag egyes családi jogviszonyok alapját képező ingyenes jogügyletek esetében merülnek fel. Hangsúlyozta, hogy a családi kapcsolatok tartósságával összefüggő feltevés meghiúsulása gyakori érv a családtag által nyújtott ajándék visszakövetelése iránti igények esetében. Végezetül ismertette azokat a szempontokat is, amelyeknek a bírói gyakorlat döntő jelentőséget tulajdonít az ajándékozást meghatározó szubjektív, nehezen bizonyítható körülmények mellett.
Dr. Gosztonyi Gergely, a Magyar Állam-és Jogtörténeti Tanszék adjunktusa a konferencia délelőtti szünete után a gyermekek és fiatalkorúak médiához fűződő viszonyát elemezte. Bevezetőjében kiemelte, hogy sajtó- és médiaszabályozás hosszú története során a 20. század második felétől került igazán a kutatások látókörébe a tizennyolc évesnél fiatalabbak viszonya a médiához. A kutatások főleg az e csoportba tartozók viszonyát vizsgálták a különféle médiatípusokkal kapcsolatban, illetve azt, hogy kinek milyen felelőssége van abban, hogy számukra olyan tartalmak elérését biztosítsák, amelyek hozzájárulnak egészséges fejlődésükhöz. Hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelmet igényel a gyermekek és kiskorúak védelme, hiszen ők önmaguktól képtelenek még teljeskörűen kiszűrni az egészséges fejlődésükre káros tartalmakat, így az állam feladatává válik ennek elvégzése. Elmondása szerint azonban hiába a lehető legjobb szándékú és színvonalú a jogi szabályozás, nehéz a kérdés jogi eszközökkel történő hatékony szabályozása.
Dr. Molnár Hella, a Polgári Jogi Tanszék adjunktusa az ági öröklés egyes kérdéseit tárgyalta. Előadásában kifejtette, hogy az ági öröklés feltételrendszere lényegében változatlan maradt, az alkalmazása alóli kivételek rendszere újult meg az 1959. évi Polgári Törvénykönyv szabályaihoz képest. Végintézkedés hiányában az öröklés szempontjából a család ágakra bontható, az egyes ágakról eredeztethető vagyon pedig egyben tartható. Előadásában bemutatta, hogy milyen konjunktív feltételek szükségesek az ági öröklés beálltához, majd az ági öröklés alóli kivételeket vette sorra. A kivételek kapcsán kitért arra is, hogy az ági öröklésre vonatkozó szabályok újragondolása miért vált szükségessé. Az ági vagyon kiadása szabályainak áttekintése után kifejtette azt is, hogy mi indokolja ezeknek a különös szabályoknak a létét, valamint milyen érvek cáfolhatnának rá a fennmaradására, ugyanakkor milyen tényezőknek köszönhetően vált az ági öröklés jogunk kitörölhetetlen, megingathatatlan részévé.
Dr. Ambrus István, a Büntetőjogi Tanszék adjunktusa előadásában a családjog és a büntetőjog hangsúlyosabb összefüggéseit elemezte, és kimutatta, hogy a családjogi vonatkozású polgári jogi fogalmak számos formában a büntető jogalkalmazásban is alkalmazhatóvá válhatnak. A Büntető Törvénykönyv valamennyi nagy egysége – így az Általános, a Különös és a Záró Rész is – tartalmaz családjogi vonatkozású fogalmakat, a terminológia különösen a gazdasági büntetőjog területén jelenik meg. Az érintett fogalmak egy része kapcsán – például a gyermekkor büntetőjogi fogalma vagy a kiskorú veszélyeztetésének tényállása viszonylatában – jogalkotási következetlenségeket is felfedezhetőnek vélt. A kapcsolati erőszak mint a családon belüli erőszak büntetőjogi megjelenítésére hivatott tényállás egyik tényállási eleme, a rendszeres elkövetés ugyancsak jogalkotói átgondolást, de lege ferenda kiküszöbölést igényelhet.
Dr. Réti Mária, az Agrárjogi Tanszék habilitált egyetemi docense előadása bevezetőjében kifejtette, hogy a magyar agrár-földjogban a jogalkotó a közeli hozzátartozói jogállást preferálja, és közeli hozzátartozói fogalomba foglalt alanyi kört akként részesíti előnyben, hogy rájuk nézve a fogalomhoz nem tartozóakhoz képest speciális szabályozási tartalmat állapít meg. A magyar agráriumban és ebből következően az agrárjog területén a családi közösségek értékeinek jelentősége nyilvánvaló, legfőképpen azért, mert a családi közösségek jelentik az egyik bázist a vidéki termelési közösségek létrejöttéhez és fejlődéséhez. Ennek okán az agrárjog a közeli hozzátartozóknak meghatározóan a termőföld tulajdonszerzési és a termőföld használat tekintetében kedvező jogszabályi környezetet biztosít olyan konkrét szabályok megalkotásával, amelyek egyértelműen támogatják a termőfölddel kapcsolatos főbb jogügyleteik létrehozatalát.
Dr. Kiss Valéria, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék tanársegédje a rendezvény ebédszünetét követő előadása bevezetőjében azt a kérdést vizsgálta, hogy a fogyatékosságtudomány (disability studies) belátásai hogyan használhatók fel a jogtudományban. Ennek kapcsán kitért a fogyatékosság fogalmának változásaira, és arra, hogy ezzel összevetve a jog milyen definíciókat használ. Az antipszichiátriai mozgalom törekvéseinek ismertetése kapcsán rámutatott azokra az intézményi-strukturális összefüggésekre, amelyek a betegek beteggé tétele kapcsán közrehatnak. Ezt követően a hatályos cselekvőképességi szabályozás létrejöttének előzményeit mutatta be, és elemezte annak hiányosságait, ellentmondásait. Előremutató tendenciaként értékelte a támogató döntéshozatal intézményének megjelenését, azonban a legfrissebb statisztika adatok tükrében rávilágított arra is, hogy a jogintézmény igénybevétele még nem kielégítően elterjedt hazánkban, és mivel a gondnokoltak száma folyamatosan emelkedik, ezért fokozottabb állami szerepvállalásra lenne szükség.
Dr. Vaskuti Gergely, a Kriminológia Tanszék tanársegédje prezentációjában kifejtette, hogy Magyarországon létezik gyermekprostitúció akkor is, ha áldozatainak nagy része a hatóságok elől rejtve marad, és a volumenéről nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. Elmondása szerint az érintett kiskorúak jellemzően kényszerítés, illetve társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekből fakadó kényszerítő körülmények hatására válnak áldozattá. Hozzátette azt is, hogy a kizsákmányolt gyerekek nagy száma él gyermekvédelmi szakellátásban, a szakemberek azonban sokszor tehetetlenek, ennélfogva a kényszerpálya elhagyását támogató intézményrendszer nem működik megfelelően. Előadása befejezéseként kijelentette, hogy kutatásával elsődleges célja egy olyan intézmény szakmai koncepciójának megalapozása, amely a megelőzés, a védelem és a reintegráció tekintetében is választ tud adni a gyermekprostitúció jelenségéből adódó problémákra.
Dr. Novák Rebeka, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék doktorandusza a kapcsolattartás egyes jogi vonatkozású kérdéseit ismertette, bevezetőjében a kapcsolattartáshoz való jog történelmi és jogi szabályozási szintjeit tekintette át mind hazai, mind nemzetközi szinten, kitérve az emberi jogi egyezményi alapokra is. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kapcsolattartás mint emberi jog a korlátozható jogok csoportjába tartozik, előadása folytatásában számos eset ismertetésével indokolta a szabályozás megalapozottságát. Hangsúlyozta, hogy a korlátozás csak arányosan, a gyermek mindenek feletti érdekének figyelembevételével valósulhat meg, szenzitíven értékelve az egyedi eset sajátosságait is.
Dr. Pásztor Emese, az Alkotmányjogi Tanszék tanársegédje a család alapjogi fogalmáról tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy a család elsősorban érzelmi és gazdasági közösséget jelent, ugyanakkor egy identitáskérdést is felvet, ennek értelmében a családot mint emberek közötti tényszerű kapcsolat és közösség formájában definiálhatjuk, amelyre a jog képes lehet reagálni, ilyen viszonyok konstruálása azonban nem állhat hatalmában. Elmondása szerint a jogalkalmazónak számos élethelyzetben akad dolga a családdal, amelyhez ismernie kell a családnak az adott jogviszonyban releváns szakjogági fogalmát. Hangsúlyozta, hogy az alapjogi családfogalom jellegét és funkcióját tekintve is különbözik a szakjogági fogalmaktól, és nem szükségszerű, hogy kodifikált formában létezzen, amennyiben azonban kodifikálják, akkor jogállamban jól körülhatárolható követelményrendszernek kell megfelelnie, amely követelmények közül legfontosabbnak a rugalmasságot jelölte meg.
Dr. Villám Krisztián, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza a család alkotmányjogi aspektusainak ismertetése során kifejtette, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt az alkotmányos szabályozás nem határozta meg sem a házasság, sem a család fogalmát. Az alkotmánybírósági gyakorlat a házasság fogalma tekintetében megmaradt a jogintézmény tradicionális felfogása mellett, és következetesen hangsúlyozta, hogy házasságnak egy férfi és egy nő életközösségét tekinti. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a család fogalmának meghatározása esetén megfigyelhető, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a kezdetben szűk értelmezést a szociológiai alapú megközelítés váltotta fel. Kifejtette, hogy az Alaptörvény eredetileg nem érintette a korábban kidolgozott jogelvek és alkotmányossági szempontok fenntarthatóságát, azonban az Alaptörvény negyedik módosítása már nemcsak a házasság és a család objektív intézményvédelmi kérdéseire hatott ki, hanem a két jogintézménnyel összefüggő alapvető jogok védelmére is.
Dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár, az Alkotmányjogi Tanszék doktorandusza előadásában az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar vonatkozású, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 8. cikkén alapuló, a családok védelmét érintő esetjogát elemezte. Bemutatta a legfontosabb releváns jogeseteket, azonosítva az azokban gyakran felmerülő tipikus jogi problémákat. Előadásában arra a következtetésre jutott, hogy az egyre gyorsuló társadalmi és gazdasági folyamatok az együttélési formákat, az emberek érzelmi és gazdasági közösségen alapuló legkisebb közösségeit különösen érintik, ezért a családok védelmével kapcsolatos esetjog további változásaira már a közeljövőben számítani lehet. Összegzésében rámutatott, hogy ezért hosszabb távon is hasznos az Egyezmény 8. cikkhez kapcsolódó gyakorlat, különös tekintettel a családjogi vonatkozások folyamatos nyomon követése, illetve észrevételezése a jogirodalomban.
A beszámolót Dr. Farkas Diána, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza, a projekt asszisztense készítette.