Családjogi aktualitások 2022 – beszámoló

A konferencia felvezetéseként Dr. Sonnevend Pál tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE ÁJK dékánja köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte a konferenciasorozat történetét, vagyis hogy 2014 óta majd minden évben sor kerül családjogi konferencia megtartására a Karon. A konferencia előnyeként hangsúlyozta annak mindenkor aktuális témáit, gyakorlati megközelítését és kiemelt hozzáadott értékét a Karon folytatott tudományos munkához. Megköszönte a konferencia megálmodójának, Dr. Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanárnak, a családjogi szakjogászképzés szakmai vezetőjének kiemelkedő tudományszervezői tevékenységét, és a konferencia megszervezésében végzett kimagasló munkáját.

A konferencia első előadója dr. Ocskó Katalin bíró, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettese volt, aki „Merre tartasz eljárás? Változások, dilemmák (A személyállapotot érintő perek eljárási szabályairól)” címmel tartotta meg nyitóelőadását. Előadása a vonatkozó eljárásjogi szabályok ismertetését messze meghaladva számos potenciális eljárásjogi problémára, gyakorlati tapasztalatra irányította rá a figyelmet. Részletesen elemezte az eljárásjogi módosítások okait (gyermek érdekeinek alaposabb érvényre jutása, rövidebb eljárási határidők, bírósági eljáráshoz való hozzáférés segítése, gyorsítás) és a módosítások megvalósulásait, illetve azoknak hiányát. A generális áttekintésen túl olyan kurrens problémákat is felvetett, mint a Ptk. 4:174. § (4) bekezdésének helyes értelmezése (azaz annak a félreértésnek a tisztázása, hogy a gyermeknek bírósági eljárásban történő nyilatkozattételre való felhívása pusztán tájékoztatás, a gyermek meghallgatása továbbra sem kötelező a hivatkozott szakasz alapján) vagy a nyomasztó szakértőhiány. E hivatkozott témakörök azonban pusztán példák, hiszen az előadás ezek mellett számos egyéb témakört is érintett, így az ideiglenes intézkedés, a házasság védelme és személyállapoti perekben megjelenő – a korábbi szabályozáshoz képest még inkább – rövidebb határidők témakörét is.

A soron következő előadó, dr. Gáspárdy Mónika bíró „A fellebbviteli eljárás során felmerülő nehézségek a Pp. személyállapoti perekben való alkalmazásával kapcsolatban” címmel tartotta meg szintén eljárásjogi tárgyú előadását. A téma kiváló folytatása volt az előző előadásnak, azonban nem pusztán annak kiegészítése, hiszen számos kiemelkedő fontosággal bíró problémát vetett fel a másodfokú eljárás kapcsán, elsősorban az előadó saját bírói tanácsa előtt folyamatban volt, vagy épp folyamatban lévő jogesetek mentén bemutatva. Előadásában részleteiben elemezte a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének – mind anyagi, mind eljárásjogi – határait, valamint az anyagi pervezetés hibáinak korlátozott orvoslási lehetőségét, tekintettel a fél kérelméhez kötöttségre. Hangsúlyozott problémaként felhívta a figyelmet arra, hogy a bizonyítás körében másodfokon az elsőfok által hiányosan feltárt tények tisztázása a fél rendelkezési jogának függvénye. Az előadó szintén kiemelten foglalkozott a Pp. 382. §-a kapcsán azzal az esetkörrel, amikor a fellebbező fél kizárólag az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kéri, azonban annak megváltoztatását nem. E körben – tekintettel arra, hogy jelenleg is folyamatban lévő eljárásról van szó – az előadó pusztán a felmerülő problémák (a fél ugyan hivatkozott olyan okra, amely az ítélet módosításának alapja lenne, azonban módosításra irányuló kérelmet nem terjesztett elő) ismertetésére, és annak potenciális megoldási módjaira utalt, azonban jelezte, hogy a végső megoldás megalkotása a jogalkalmazóra vár. 

A délelőtti szekció utolsó előadásában dr. Haász Diána ügyvéd „Váltott gondoskodás és az igazságügyi pszichológus szakértők – egy 2022-ben végzett kutatás eredményei” címmel tartotta meg előadását, amelynek alapját a családjogi szakjogászképzésen megvédett szakdolgozata képezte. A váltott gondoskodás 2022-ben módosult szabályozása – így a Ptk. 4:167/A. §-ának hatálybalépése – széles körű szakmai vitákat váltott ki mind a hatálybalépést megelőzően, mind azt követően. Az előadó arra vállalkozott, hogy saját empirikus kutatása keretében ezeknek az aggályoknak egy strukturált keretet adjon, és kikérje az igazságügyi pszichológus szakértők csoportjának – anonim – álláspontját. A kutatás eredményének reprezentativitását hangsúlyozandó a hetvenhárom, Magyarországon nyilvántartásba vett igazságügyi pszichológus szakértők közel fele, 34 fő kitöltötte a kutatás alapjául szolgáló kérdőívet, 13 fő pedig interjú keretében is válaszolt az előadó kérdéseire. A kutatás során 12 hipotézis került megfogalmazásra, egyrészről a közös szülői felügyelet elrendelése, másrészről a váltott gondoskodás elrendelése és pozitív hatása kapcsán. Ezenfelül olyan általánosabb jellegű, ám mégis szakmai érdeklődésre számot adó téma is a kutatás tárgyát képezte, mint a szakértői kompetenciahatárok meghatározása, az igazságszolgáltatás gyermekbarát jellege, a szakértőt kirendelő végzés – szakértői szempontból – megfelelő tartalma. A kutatás a maga nemében hiánypótló, ugyanis a váltott gondoskodással kapcsolatos egyéni aggályokon túl az igazságügyi szakértők részéről reprezentatív álláspont megfogalmazására törekszik.

A délelőtti szekció előadásai kapcsán számos észrevétel, kérdés merült fel a hallgatóság soraiban, mind a jogi szakma képviselői, mind az igazságügyi szakértők részéről. Felvetésként szóba került, hogy a bíróságnak a házasság felbontása során a békítő szerep helyett célszerű lehet bizonyos mértékig egy válságmenedzser szerepet felöltenie, s a váltott gondoskodás kapcsán a hetente történő váltás gyermekre nézve káros és megterhelő volta. Jogi képviselői oldalról aggályként fogalmazódott meg – a fent hivatkozott Ptk. 174.§ (4) bekezdése kapcsán – bíróság által a gyermek részére küldött levélre adott válasz kapcsán a szülői befolyásolás veszélye, s annak kiküszöbölési lehetősége. 

A konferencia második részének nyitányaként Lukács Beáta, Budapest Főváros Kormányhivatalának kiemelt gyámügyi szakügyintézője „Az örökbefogadási eljárás lefolytatásának gyakorlata” című előadásában az örökbefogadással kapcsolatosan leggyakrabban felmerülő problémákat mutatta be. Ennek keretében jelezte, hogy az örökbefogadási eljárás során alkalmazandó – hazai és EU-s – jogszabályok számossága önmagában is nehézségeket okoz, akárcsak az az örökbe fogadni kívánó szülőknél gyakran jelentkező alapvető félreértés, miszerint az örökbefogadási eljárás az ő leendő gyermekük, és nem a gyermek leendő örökbefogadóinak megtalálását és kiválasztását hivatott szolgálni. Ezt követően a nevelőszülőknek a gondozásukban álló gyermekek örökbefogadására vonatkozó lehetőségeiről, majd a potenciális örökbefogadók és a gyermekek egymásnak történő bemutatásáról, „összehozásáról” beszélt. Mint elmondta, gyakran jelent problémát – a nyílt örökbefogadások esetén is –, hogy a lehetséges szülők nem a valóságnak megfelelő képet kapnak az örökbe fogadni kívánt gyermek egészségi és mentális állapotáról, és emiatt aztán – a valósággal szembesülve – visszalépnek az örökbefogadástól. Részletesen ismertette az előadó az örökbefogadási eljárás egyes szakaszai (így az egyező kérelem felvétele, a meghallgatás, a gondozásba kihelyezés, a szakszolgálati javaslattétel és az engedélyező határozat meghozatala) során adódható, valamint a képzelt szülő adatainak megállapításával, a kiskorú örökbefogadási eljárás során történő meghallgatásával, az örökbefogadás anyakönyvezésével, előadásának zárásaképpen pedig a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatos bonyodalmakat is. 

„Titkok és hazugságok – az örökbefogadás gyermeket érintő lélektani vetülete” című, élénk érdeklődésre számot tartó – a hallgatóság soraiban helyet foglaló jogászok számára pedig egyenesen megvilágító erejű – előadásában Székely Zsuzsanna konzulens szakpszichológus, örökbefogadási szakértő az örökbefogadás mentális hátterével összefüggésben – Lukács Beátához hasonlóan hangsúlyozva, hogy az örökbefogadás célja a szülői igények kielégítése helyett a gyermekek sorsának tartós rendezése – először is az örökbefogadói alkalmasság kritériumait határozta meg, majd pedig az általa a „veszteség háromszögének” nevezett jelenségcsoportot járta körbe. Az örökbefogadás folyamatát a három érintetti kör: a gyermek, a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők sokszor elhallgatásoktól és titkoktól terhes történeteként írta le, amelyben mindenkinek megvannak a maga veszteségei. A gyermek a genealógiai folytonosság, az önazonosság, az etnikai, kulturális és érzelmi kötődés, az ősbizalom és a múlt hiányát; a vér szerinti szülő a gyermekének, gyermeke szeretetének, a jóvátétel lehetőségének és a környezete megbecsülésének esetleges elvesztését, önbecsülése csorbulását; az örökbefogadó szülő az általa előzetesen elképzelt családideál meg nem valósulását, dédelgetett jövőképének kényszerű elengedését, illetőleg saját vérvonalának vér szerinti gyermek hiányában történő megszakadását éli meg annak. Végezetül a titkok, elfojtások adott esetben megbetegítő hatására figyelmeztetett. 

A konferencia utolsó, „Az alapellátás és a hatósági intézkedés kapcsolata a védelembe vétel tükrében” című előadásában dr. Lakatos Ildikó, Budapest Főváros Kormányhivatalának hivatali főtanácsosa arról beszélt, hogy a veszélyeztetett gyermekek helyzetének mielőbbi javítása érdekében mennyire fontos (lenne) gondoskodni az alapellátás és a gyámhatóság közötti együttműködés hatékonyságának fokozásáról, valamint az észszerű, megfelelő kommunikáción és kölcsönös bizalmon alapuló feladat- és hatáskörmegosztásról. Álláspontja szerint e törekvések megvalósításához elengedhetetlen az alapellátás és a gyámhatóság szerepköreinek – és szerepfelfogásának – tisztázása, és a szóban forgó szervek kompetenciahatárainak pontos, következetes és kiszámítható megvonása, azért, hogy az alapellátás a veszélyeztett gyermek hátterének feltárására és esetlegesen a hatósági eljárás megindítására, a gyámhatóság pedig az eljárás lefolytatására, és a gyermek sorsának hatósági eszközökkel történő irányba tételére vonatkozó feladatainak tudjon eleget tenni. Ahogyan fogalmazott, ebben áll az alapellátás és a gyámhatóság tevékenységének összefonódása: az alapellátás megvilágít és helyzetbe hoz, a gyámhatóság intézkedik, elrendez és irányít. A roppant érdekfeszítő első részt követően előadásának második felében dr. Lakatos Ildikó a védelembe vétel jogintézményével kapcsolatos gyakorlati ismereteket (úgymint például a bizonyítási kötelezettséget, a kompetencia- és hatáskörmegosztás tényleges megvalósulását és menetét, valamint a gyámhatósági feladatok jellegét) tárgyalta.

A konferencia utolsó akkordjaiként a levezető elnök megköszönte az előadóknak a színvonalas referátumokat, valamint az érdeklődő hallgatóságnak a részvételt. 

A beszámolót dr. Reines János és dr. Török Soma, a Polgári Jogi Tanszék doktoranduszai készítették.