Harmathy Attila (1937–2022)

2022.08.31.
Harmathy Attila (1937–2022)
Életének 86. évében, 2022. augusztus 30-án elhunyt Harmathy Attila professor emeritus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója, korábbi dékánja, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, emellett tanult a Cambridge-i Egyetem nyári tanfolyamán, valamint elvégezte a Strasbourgi Összehasonlító Jogi Egyetem négy évfolyamát. 1962-től 1992-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársi, főmunkatársi, tudományos titkári, osztályvezetői, majd igazgatóhelyettesi munkakörben. Az egyetemen negyedéves egyetemista kora óta tanított.

1974-ben másodállású, majd főállású docensi munkakört látott el, 1982-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 2007 óta professor emeritus volt. 1990 és 1993 között Karunk dékáni tisztségét töltötte be. Meghatározó szerepet játszott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a doktori képzés megindításában; 1993 és 2003 között az ELTE Jogtudományi Kara Doktori Tanácsának elnöki feladatait is ellátta.

A hazai tudományos képzési rendszer fejlesztését, a tudományszervezési feladatok ellátását szívügyének tekintette, ahogyan oktatási feladatainak ellátását is. Utóbbiakat teljes pályafutása során, mindvégig teljesítette, arról soha nem mondott le, professor emeritusként szabadon választható tárgyból tartott órát, és hosszú évekig részt vett a doktori képzésben is. Jogásznemzedékek számára nyújtott maradandó ismereteket és folytatott szemléletformáló oktatói tevékenységet.

Tudományos tevekénységét elsősorban a polgári jog körében végezte; munkásságában jelentős helyet kapott a jogösszehasonlítás. 1972-ben szerzett kandidátusi fokozatot a közreműködőért való felelősségről írt munkájával (Felelősség a közreműködőért, Budapest, KJK, 1974.), a tudomány doktora fokozatot pedig 1981-ben a szerződések, a közigazgatás és a gazdaságirányítás összefüggéseiről szóló művével (Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983.) szerezte meg. Tizenötkönyv szerzője, illetve társszerzője, ezek közül többnek szerkesztője is. Tanulmányainak száma megközelíti a kétszázat, ezeknek közel fele idegen nyelven jelent meg. 1993-ban választottak az Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. Több nemzetközi közös kutatásban vett reszt, sok külföldi egyetemen és kutatóintézetben tartott előadást, számos nemzetközi konferencia előadója és szervezője volt. 2006-ban Utrechtben az Összehasonlító Jogi Világkongresszus, 2010-ben Budapesten az Európai Jogász Fórum egyik főelőadója volt. Meghívott kutató volt Cambridge-ben a Clare College-ban és a hamburgi Max-Planck-Intézetben. Több külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: University of California Law School, Berkeley (1988), Université Aix-en-Provence-Marseille (1993, 1996), Université Pantheon-Assas, Paris II (2002), University of Iowa (2003), Louisiana State University (2007).

Számos tudományos testületnek volt tagja, illetve látta el titkári teendőit, így 1985-től kezdődően tagja, 1985 és 1990 között pedig alelnöke volt az MTA Jogtudományi Bizottságának, 1980 és 1990 között a Tudományos Minősítő Bizottság Állam­ és Jogtudományi Bizottságának volt tagja, 1990 és 1993 között a titkára. 1993 és 1995 között tagja volt az Országos Akkreditációs Bizottságnak, illetve elnöke a Jogtudományi Szakbizottságnak. 1995 és 1998 az MTA Doktori Bizottságának elnöki feladatait látta el. 1993 májusa és 1995 februárja között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, 1996-től 1999-ig alelnöke volt.

A Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Párizs) rendes tagja, a kelet-európai szekció elnöke, 1998-től kezdődően az Akadémia alelnöke volt, mint ahogyan tagja az AcademiaEuropaea, az International Academy of Commercial and Consumer Law, a Societé de Legislation Comparée, az Academy of Private Lawyers tudományos társaságoknak. 2003 óta az UNIDROIT igazgatótanácsának volt tagja, stanácsadó tagja volt a Revue Internationale de Droit Comparé, a Zeitschrift für Europaisches Privatrecht, a Zeitschrift forWettbewerbsrecht szerkesztőségének.

Alkotmánybíróként szervezője volt több olyan konferenciának, amely Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását készítette elő. Részt vett a Polgári Törvénykönyv módosítási munkálataiban, így az 1977-es Ptk. novella előkészítésében, majd 1998-ban es 2010-től kezdődően az új polgári jogi kódex megalkotásában, az Akadémiáról szóló törvény előkészítésében, az Akadémia alapszabályának kidolgozásában. Választottbíróként sok hazai és nemzetközi jogvita elbírálásában vett részt; tagja volt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság Elnökségének.

Eredményei elismeréseként több kitüntetést vehetett át, köztükaz Eötvös Loránd Tudományegyetem arany emlékérmét, a Deák Ferenc társadalomtudományi díjat, a Szentgyörgyi Albert díjat, a Francia Köztársaság Ordre National du MériteOfficier fokozata kitüntetést, a Lippay-díjat, az Eötvös gyűrűt, a Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. 2012-ben Széchenyi-díjban részesült, az ELTE Szenátusa 2015-ben avatta az ELTE díszdoktorává. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 2019-ben ítélte oda számára az Akadémiai Aranyérmet, a Jogtudományi Intézet pedig 2022-ben az Életműdíjat.

Dr. Harmathy Attilát az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Végső búcsúztatására 2022. szeptember 16-án, 14 órakor, református szertartás szerint kerül sor a Farkasréti temető főravatalozójában.