Kultúrharc és viselkedési közgazdaságtan

Miért bocsátkoznak az emberek „kultúrharcba” a magánéleti erkölcs, így a vallás vagy a szexualitás kérdéseiről? Miért szeretné egy racionális, önérdekű és jó szándékú ember, hogy az általa preferált, de mások által elutasított etikát intézményesítsék? A választ az arisztotelészi etika és a viselkedési közgazdaságtan alapján keresem. Mindkettő központi állítása, hogy az erkölcsi viselkedés alapja az önkontroll. Ezt támogathatja az önfegyelem és az „erény”, de ennek gyengesége esetén az intézményesített erkölcs (a társadalmi normák és közjogi szabályok) is. A „kultúrharc” akkor jelentkezik, ha két csoport ellentétes erkölcsi szabályokat akar érvényesíteni. Az ilyen helyzet kétoldalú járadékvadászatként értelmezhető. Nyílt konfliktus akkor tör ki, amikor a csoport relatív erőforrásai eltolódnak. A konfliktus egyensúlyi kimenetele lehet egyoldalú elnyomás, (többé-kevésbé aszimmetrikus) tolerancia vagy pillarizáció. Alkotmányos szabályok csökkenthetik a konfliktus költségeit.

A vitaindító előadást Mike Károly (tanszékvezető) tartja ‘Culture war’ as a conflict over institutionalised morality című kézirata alapján.
Felkért hozzászóló: Körösényi András egyetemi tanár, ELTE ÁJK és TK Politikatudományi Intézet

A műhelyvita nyilvános, minden érdeklődő oktatót és hallgatót szeretettel várunk!