Nemzeti Kiválóságaink 2018
2018.04.13.
Karunk öt oktatója nyert el egyenként 10 hónapos posztdoktori ösztöndíjat a 2017/2018-as tanévre. Kutatásaikkal kapcsolatos előadásaikat 2018. május 24-én, a Lágymányosi Campuson megrendezendő ÚNKP-konferencián tartják meg.
Ez a kutatás az interpretatív kriminológia megközelítésmódjával vizsgálja a szankcióktól való félelem elrettentő hatásának bizonyos kérdéseit. Alapkérdése tehát arra vonatkozik, hogy az egyének hogyan élik meg és vonatkoztatják saját helyzetükre a bűncselekménnyel járó szankciós kockázatokat, célja pedig annak a szubjektív kontextusnak a vizsgálata, amely – a kutatás hipotézise szerint – egyéni szinten erősíti vagy éppen aláássa az elrettentő hatás érvényesülését.
A munka elméleti szakaszában az elrettentéssel, illetve tágabban a büntetési hatásokkal foglalkozó kriminológiai ismeretanyag feldolgozása történt meg. Az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a bűncselekmény formális és informális következményeivel kapcsolatos attitűdök és várakozások erősen kontextusfüggők. Markáns különbségek mutatkoznak, különösen a jogtudatosság vonatkozásában, szociális helyzet szerint is. Megerősítették továbbá azt, hogy az informális következmények meghatározóbb szerepet játszanak a jogsértéshez való szubjektív viszonyulásokban, mint a bűncselekmény formális, büntetőjogi következményei.
Az eredmények a kriminálpolitika számára is fontos üzeneteket hordoznak: szemben azzal a közvélekedéssel, amely szerint az elrettentő hatás érvényesítése keménykezű, represszív kriminálpolitikát kívánna meg, az eredmények alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a kriminálpolitika bizonyos integratív, támogató elemei hatékonyabban járulhatnak hozzá az elrettentő hatás érvényesülési feltételeinek megteremtéséhez.
A kutatás fő célja az volt, hogy feltérképezze: a globalizált keretek között a nemzeti közigazgatási rendszereket ért újfajta kihívások, pl. a 2008-as pénzügyi válság; a nemzetközi migráció; a korábbinál sokkal gyorsabb sokrétűbb információ-áramlás; a szélesedő nemzetközi szabadkereskedelem és a globális nagyvállalatok megjelenése hogyan hatnak a központi közigazgatások szervezetrendszerére. A 2010-es években jelentős centralizációs hullám indult be Magyarországon és más kelet-közép-európai országokban is (pl. Lengyelországban és Csehországban). Ennek keretében jelentősen csökkent a helyi önkormányzatok szerepe a közfeladatok ellátásában, de a központi közigazgatás szervezete is átalakult: erősödött a miniszterelnök és közvetlen végrehajtó apparátusa, centralizáltabb lett a minisztériumi struktúra, valamint csökkent a központi hivatalok száma. A változások a kormányzattól független központi szerveket sem hagyták érintetlenül. Mindezeket a centralizációs tendenciákat magyar és nemzetközi téren az ún. illiberális állam gondolata foglalja elméleti keretbe.
A vizsgálatok első körben arra irányultak, hogy Magyarországon mindez milyen ideológiai és elmélettörténeti előzményekre vezethető vissza. Ugyanakkor nem kizárólag a magyar centralizációs hullámokat térképezték fel, hanem kiterjedtek főként a közép-európai (és részben amerikai, valamint nyugat-európai), sok tekintetben hasonló helyzetben lévő és kihívásokkal szembesülő országok közigazgatási rendszereire is, a párhuzamosságok és a különbségek feltárására.
Ennek a kutatásnak az a célja, hogy átfogó képet kapjunk a magyarországi szervezeti és a fehérgalléros bűnözés (corporate-és white-collar crime) jellemzőiről, továbbá a gazdasági bűnözés sajátosságainak, valamint a rendszerváltástól napjainkig terjedő trendjeinek a vizsgálata. A hazai és nemzetközi szakirodalom és adatok elemzésével kíván felállítani egy, a régiónkra jellemző elméleti keretét a szervezeti bűnözésnek. A vállalati bűnözésre vonatkozó ismereteket történeti és összehasonlító módszertannal vizsgálta.
Tanulmányozza a gazdasági bűncselekményeket elkövetők cégeinek struktúráját, az adott intézmény szervezeti kultúráját. Ezen adatok segítségül szolgálnak ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az egyénben vagy az intézményi szervezetrendszerben vannak-e olyan hibák, hiányosságok mely a gazdasági bűncselekmények elkövetéséhez vezetnek. A szervezeti bűnözés mérése igen bonyolult, mert sok esetben a cselekményeknek nincsen közvetlen áldozata vagy az áldozat nem is fedezi fel a sérelmére elkövetett bűncselekményt (pl. kartell cselekmények vagy fogyasztók megtévesztése). Ebből következik, hogy ezen magatartások nagymértékű látenciával rendelkeznek.
A kutatás erősíteni kívánja az ellenőrző és szabályozó szervek, továbbá a (büntető) igazságszolgáltatás szereplőinek együttműködését a piaci szereplőkkel annak érdekében, hogy együttes erővel hatékonyabban tudjanak küzdeni a szervezeti, gazdasági bűncselekményekkel szemben.
A kutatás a nemzetközi jog szempontjából vizsgálja Magyarországpozícióját, beágyazottságát, kitettségét és hatni tudását a nemzetközi jogi normaanyagra. A XXI. századra nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország szerves része a nemzetközi jog által egyre intenzívebben szabályozott nemzetközi kapcsolatoknak.
Két tendencia körvonalazódik: egyrészt, a nemzetközi jog egyre több területet szabályoz, fragmentálódik, immár hagyományos joganyagként viselkedik. Másrészt, Magyarország egyre inkább szerves részévé válik ennek az egyre összetettebb joganyagnak, résztvevője és formálója a globalizálódó világnak és jogának. Egyszerre jogalany és a joganyagot alakító tényező. Mégis hagyományosan a nemzetközi jogot Magyarországtól szinte teljesen elszigetelten vizsgáljuk és tanítjuk.
A munka célja az irány megfordítása: Magyarország szempontjából áttekinteni a jelentősen megnövekedett normaanyagot, és kimutatni a beágyazottság szintjét, a kapcsolódási felületeket, a mozgásteret, valamint a stratégiailag releváns érintkezési és befolyásolási pontokat.
Magyarország és a nemzetközi jog egymást kölcsönösen alakító jellege a vizsgálat tárgya, nyolc fő téma keretében. Módszertanilag a kutatás elsősorban a nemzetközi jog forrásaira és segédeszközeire támaszkodik.
A kutatás témája a külpolitika eszközeként alkalmazott gazdasági szankciók (például embargók és pénzügyi korlátozások), valamint a hagyományosan apolitikusnak tekintett nemzetközi magánjog kapcsolatának elemzése. A közjogi eredetű és külpolitikai célokat szolgáló gazdasági szankciók a magánjogi jogviszonyokat is érintik, különösen a magánszemélyek szerződéses jogviszonyait, például, amikor az egyik fél megtagadja valamely szerződés teljesítését, mivel a teljesítés embargóba vagy pénzügyi korlátozásba ütközne. Ilyen esetben az eljáró bíróságnak vagy választottbíróságnak kell eldöntenie, hogy figyelembe vegye-e a gazdasági szankciót.
A nemzetközi magánjog egyfajta szűrőként funkcionálva közvetíti a közjogi eredetű gazdasági szankciókat a magánjog felé. A kutatásom célja annak vizsgálata, hogy a nemzetközi magánjogi szabályok, hogyan befolyásolják a gazdasági szankciók alkalmazását és a kapcsolódó politikai érdekek érvényesítését, valamint, hogy milyen mértékben jelennek meg külpolitikai érvek a magánjogi jogvitákat eldöntő bírósági határozatokban.
A 2017/2018-as tanévben ismét kiírásra került az Új Nemzeti Kiválósági Program pályázat. A Program célja a tudományos utánpótlás megerősítése, a tudományos életpálya vonzóvá tétele, a kiváló oktatók, kutatók pályán és itthon tartása, illetve az egyetemek tudományos teljesítményének ösztönzése. A pályázat keretében a fiatal oktatók, kutatók 5 havi, illetve 10 havi ösztöndíjban részesülnek, a fogadó felsőoktatási intézmények pedig a saját nyertes pályázóik ösztöndíj összegének 40%-a mértékében kutatási-működési támogatást kapnak.
Karunk nyertesei és kutatási témáik:
Borbíró Andrea, a Kriminológia Tanszék adjunktusa. Kutatási témája A bűnelkövetés formális és informális következményeinek észlelése kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőinek körében.
Ez a kutatás az interpretatív kriminológia megközelítésmódjával vizsgálja a szankcióktól való félelem elrettentő hatásának bizonyos kérdéseit. Alapkérdése tehát arra vonatkozik, hogy az egyének hogyan élik meg és vonatkoztatják saját helyzetükre a bűncselekménnyel járó szankciós kockázatokat, célja pedig annak a szubjektív kontextusnak a vizsgálata, amely – a kutatás hipotézise szerint – egyéni szinten erősíti vagy éppen aláássa az elrettentő hatás érvényesülését.A munka elméleti szakaszában az elrettentéssel, illetve tágabban a büntetési hatásokkal foglalkozó kriminológiai ismeretanyag feldolgozása történt meg. Az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a bűncselekmény formális és informális következményeivel kapcsolatos attitűdök és várakozások erősen kontextusfüggők. Markáns különbségek mutatkoznak, különösen a jogtudatosság vonatkozásában, szociális helyzet szerint is. Megerősítették továbbá azt, hogy az informális következmények meghatározóbb szerepet játszanak a jogsértéshez való szubjektív viszonyulásokban, mint a bűncselekmény formális, büntetőjogi következményei.
Az eredmények a kriminálpolitika számára is fontos üzeneteket hordoznak: szemben azzal a közvélekedéssel, amely szerint az elrettentő hatás érvényesítése keménykezű, represszív kriminálpolitikát kívánna meg, az eredmények alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a kriminálpolitika bizonyos integratív, támogató elemei hatékonyabban járulhatnak hozzá az elrettentő hatás érvényesülési feltételeinek megteremtéséhez.
Fazekas János, a Közigazgatási Jogi Tanszék adjunktusa. Központi kormányzat válságban. A centralizáció hullámai a XX. század elejének központi közigazgatásaiban címmel nyújtotta be pályázatát.
A kutatás fő célja az volt, hogy feltérképezze: a globalizált keretek között a nemzeti közigazgatási rendszereket ért újfajta kihívások, pl. a 2008-as pénzügyi válság; a nemzetközi migráció; a korábbinál sokkal gyorsabb sokrétűbb információ-áramlás; a szélesedő nemzetközi szabadkereskedelem és a globális nagyvállalatok megjelenése hogyan hatnak a központi közigazgatások szervezetrendszerére. A 2010-es években jelentős centralizációs hullám indult be Magyarországon és más kelet-közép-európai országokban is (pl. Lengyelországban és Csehországban). Ennek keretében jelentősen csökkent a helyi önkormányzatok szerepe a közfeladatok ellátásában, de a központi közigazgatás szervezete is átalakult: erősödött a miniszterelnök és közvetlen végrehajtó apparátusa, centralizáltabb lett a minisztériumi struktúra, valamint csökkent a központi hivatalok száma. A változások a kormányzattól független központi szerveket sem hagyták érintetlenül. Mindezeket a centralizációs tendenciákat magyar és nemzetközi téren az ún. illiberális állam gondolata foglalja elméleti keretbe.A vizsgálatok első körben arra irányultak, hogy Magyarországon mindez milyen ideológiai és elmélettörténeti előzményekre vezethető vissza. Ugyanakkor nem kizárólag a magyar centralizációs hullámokat térképezték fel, hanem kiterjedtek főként a közép-európai (és részben amerikai, valamint nyugat-európai), sok tekintetben hasonló helyzetben lévő és kihívásokkal szembesülő országok közigazgatási rendszereire is, a párhuzamosságok és a különbségek feltárására.
Inzelt Éva, a Kriminológia Tanszék adjunktusa. A szervezeti és a fehérgalléros bűnözés kapcsolatának elméleti és empirikus kutatásaa témája a munkájának.
Ennek a kutatásnak az a célja, hogy átfogó képet kapjunk a magyarországi szervezeti és a fehérgalléros bűnözés (corporate-és white-collar crime) jellemzőiről, továbbá a gazdasági bűnözés sajátosságainak, valamint a rendszerváltástól napjainkig terjedő trendjeinek a vizsgálata. A hazai és nemzetközi szakirodalom és adatok elemzésével kíván felállítani egy, a régiónkra jellemző elméleti keretét a szervezeti bűnözésnek. A vállalati bűnözésre vonatkozó ismereteket történeti és összehasonlító módszertannal vizsgálta. Tanulmányozza a gazdasági bűncselekményeket elkövetők cégeinek struktúráját, az adott intézmény szervezeti kultúráját. Ezen adatok segítségül szolgálnak ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az egyénben vagy az intézményi szervezetrendszerben vannak-e olyan hibák, hiányosságok mely a gazdasági bűncselekmények elkövetéséhez vezetnek. A szervezeti bűnözés mérése igen bonyolult, mert sok esetben a cselekményeknek nincsen közvetlen áldozata vagy az áldozat nem is fedezi fel a sérelmére elkövetett bűncselekményt (pl. kartell cselekmények vagy fogyasztók megtévesztése). Ebből következik, hogy ezen magatartások nagymértékű látenciával rendelkeznek.
A kutatás erősíteni kívánja az ellenőrző és szabályozó szervek, továbbá a (büntető) igazságszolgáltatás szereplőinek együttműködését a piaci szereplőkkel annak érdekében, hogy együttes erővel hatékonyabban tudjanak küzdeni a szervezeti, gazdasági bűncselekményekkel szemben.
Kajtár Gábor, a Nemzetközi Jogi Tanszék adjunktusa Magyarország és a nemzetközi jog témájában végzi kutatásait.
A kutatás a nemzetközi jog szempontjából vizsgálja Magyarországpozícióját, beágyazottságát, kitettségét és hatni tudását a nemzetközi jogi normaanyagra. A XXI. századra nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország szerves része a nemzetközi jog által egyre intenzívebben szabályozott nemzetközi kapcsolatoknak. Két tendencia körvonalazódik: egyrészt, a nemzetközi jog egyre több területet szabályoz, fragmentálódik, immár hagyományos joganyagként viselkedik. Másrészt, Magyarország egyre inkább szerves részévé válik ennek az egyre összetettebb joganyagnak, résztvevője és formálója a globalizálódó világnak és jogának. Egyszerre jogalany és a joganyagot alakító tényező. Mégis hagyományosan a nemzetközi jogot Magyarországtól szinte teljesen elszigetelten vizsgáljuk és tanítjuk.
A munka célja az irány megfordítása: Magyarország szempontjából áttekinteni a jelentősen megnövekedett normaanyagot, és kimutatni a beágyazottság szintjét, a kapcsolódási felületeket, a mozgásteret, valamint a stratégiailag releváns érintkezési és befolyásolási pontokat.
Magyarország és a nemzetközi jog egymást kölcsönösen alakító jellege a vizsgálat tárgya, nyolc fő téma keretében. Módszertanilag a kutatás elsősorban a nemzetközi jog forrásaira és segédeszközeire támaszkodik.
Szabados Tamás, a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa Gazdasági szankciók a nemzetközi magánjogban című kutatási tervével nyerte el az ösztöndíjat.
A kutatás témája a külpolitika eszközeként alkalmazott gazdasági szankciók (például embargók és pénzügyi korlátozások), valamint a hagyományosan apolitikusnak tekintett nemzetközi magánjog kapcsolatának elemzése. A közjogi eredetű és külpolitikai célokat szolgáló gazdasági szankciók a magánjogi jogviszonyokat is érintik, különösen a magánszemélyek szerződéses jogviszonyait, például, amikor az egyik fél megtagadja valamely szerződés teljesítését, mivel a teljesítés embargóba vagy pénzügyi korlátozásba ütközne. Ilyen esetben az eljáró bíróságnak vagy választottbíróságnak kell eldöntenie, hogy figyelembe vegye-e a gazdasági szankciót. A nemzetközi magánjog egyfajta szűrőként funkcionálva közvetíti a közjogi eredetű gazdasági szankciókat a magánjog felé. A kutatásom célja annak vizsgálata, hogy a nemzetközi magánjogi szabályok, hogyan befolyásolják a gazdasági szankciók alkalmazását és a kapcsolódó politikai érdekek érvényesítését, valamint, hogy milyen mértékben jelennek meg külpolitikai érvek a magánjogi jogvitákat eldöntő bírósági határozatokban.
Az Állam- és Jogtudományi Kar ösztöndíjas oktatóinak és doktoranduszainak előadásai