Nyerő párosok VIII. – Ambrus István és Hodula Máté
Hodula Máté 2018-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar jogászképzésén, jelenleg PhD-hallgató a Büntetőjogi Tanszéken. Tanulmányai alatt a Bibó István Szakkollégium és a Felvételi Előkészítő Bizottság tagja volt, jelenleg a Bibóban működő Büntetőjogi Műhely mentora. 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián Az autonóm járművek hatása a közlekedési büntetőjog fejlődésére című dolgozatával a Büntetőjog II. tagozatban első és különdíjat is nyert, Dr. Ambrus István témavezetésével. Nemzetközi és hazai konferenciák előadója, a Büntetőjogi Tanszéken lezajlott OTKA-kutatásban is részt vett.
Dr. Ambrus István PhD-fokozatát 2012-ben szerezte meg, 2014 óta dolgozik az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékén, jelenleg a Kriminológiai Tanszék vezetője. A Doktori Iskola témavezetője, a kar oktatómentora, a Bibó István Szakkollégium Büntetőjogi Műhely társműhelyvezetője. Kutatásainak fókuszában a 21. századi technológiai modernizációra adható (büntető)jogi válaszok kérdésköre, a mesterséges intelligencia, illetve a kiberbűnözés áll. Az ELTE-n végzett oktatói és kutatói tevékenységéért 2020-ban Ezüst Eötvös Emlékérem elismerést kapott, 2021-ben az ELTE-n habilitált.
– István, azt hiszem nem titok, hogy a Szegedi Tudományegyetemen végeztél, és ott is szerezted meg a PhD-fokozatodat. Miként vezetett az utad az ELTE ÁJK-ra?
A.I.: Szenzitív és kacskaringós volt ez az út, hiszen először öt évet tanítottam Szegeden, ahol már rekord fiatalon, 26 éves koromban megszereztem a PhD-fokozatot. A mesterem, Nagy Ferenc professzor úr nyugdíjba ment, és ezzel párhuzamosan megszűnt a Kecskeméten működő levelező jogászképzés, ahol sokat tanítottam. Ott voltam főállásban az ügyészségen is, de az előbb említett változás miatt nem volt meg az egyetemi óraterhem. Gellér Balázs professzor úrral konferenciák alkalmával találkoztam, aki – Lévay Miklós közbenjárására – felajánlotta a számomra, hogy taníthatnék az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2014-ben kezdtem az ELTE-n, és ekkor már az ügyészi pályám is Budapesthez kötött. A szívem a főállású oktatói léthez húzott inkább, és amikor egy státus megüresedett, főállásban is az egyetemre kerülhettem. Körülbelül egy évre rá megszüntettem az ügyészségi jogviszonyomat, és 2016 óta teljes erőbedobással az oktatói létre koncentrálok.
– Bizonyosan tudod hasznosítani az oktatásban a gyakorlati munka során megszerzett tapasztalataidat.
A.I.: Igen, az ügyészségi munkával kapcsolatosan a fő mozgatórugóm az volt, hogy lássam a jogalkalmazás működésének gyakorlatát is. Nem akartam úgy beszélni az egyetemi katedrán egy olyan gyakorlati jogi tárgyról, mint a büntetőjog, hogy azt soha nem csináltam élesben. Mivel láttam, és tapasztalatot is szereztem, így véleményem szerint hitelesebben tudom átadni a tudásomat a hallgatóimnak.
– Oktatói-kutatói szempontból milyennek látod az ELTE ÁJK nyújtotta lehetőségeket?
A.I.: Szerintem országos összehasonlításban is itt a legjobbak a lehetőségek. Óraadói működésemet is figyelembe véve, hiszen legalább öt egyetemen tanítottam már idehaza, és körülbelül ugyanennyin külföldön is, így van összehasonlítási alapom. A kezdő oktatóknak biztos, hogy anyagi szempontból nehéz az indulás, ezért ebben a körben muszáj valamilyen kiegészítő tevékenységet is vállalni. De az ELTE ÁJK abszolút alkalmas arra, hogy ezt akár már az első lépcsőfokokon megtehesse az ember. Részt lehet venni például nemzetközi projektekben, vannak lehetőségek a Jogtudományi Intézetben, így azért megközelítőleg szert tud tenni az ember egy olyan bérezésre, mintha mondjuk egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgozna.
– Mely témák állnak a kutatói érdeklődésed középpontjában? Számomra úgy tűnik, hogy leginkább az érdekel, hogy a mai kor kihívásaira milyen válaszokat tud adni a büntetőjog.
A.I.: Ha mondhatom így, én hardcore büntetőjog dogmatikai vénájú vagyok. Annak idején sokat foglalkoztam azzal, hogy olyan alapkérdéseket tárgyaljunk újra, amelyeket az utóbbi száz évben még nem dolgoztak fel, mint például a PhD-témámul szolgáló egység és halmazat tana a büntetőjogban. Amikor a habilitációs kutatásomhoz kerestem témát, a digitalizáció kérdéskörével találtam szembe magam. Bár nem tartom magam informatikai szempontból kiemelten képben lévő kutatónak, de azért próbáltam lekövetni azokat a társadalmi és technológiai változásokat, újdonságokat, amelyekről úgy gondolom, hogy büntetőjogászként is válaszadásra ösztökélnek. A nulladik kérdés az volt, hogy el tudjuk-e helyezni a korábbi büntetőjogi keretrendszerben ezeket a kérdéseket. Nyilván vannak olyan új jelenségek, amelyeket nem lehet ebbe beilleszteni, ilyen például a mesterséges intelligencia, az önvezető technológia. Ezek a kérdések érintik az általános részt, a különös részt is, de szétfeszítik azokat a kereteket, amelyeket korábban az elődeink lefektettek. Flexibilisebbé kell tehát tenni a büntetőjogot annyira, hogy képes legyen ezekre reagálni.
– Máté, egy nagyon jó nevű középiskolából, a Szent István Gimnáziumból érkeztél hozzánk. Kaptál-e ott valamilyen indíttatást ahhoz, hogy az ELTE ÁJK-ra add be a felvételidet?
H.M.: A gimnáziumban informatika szakra jártam, így a jog területétől elég távol voltam még ekkor. De jártam magyar és történelem fakultációra, egy nagyon jó magyartanárom volt, aki ösztönzött, hogy vegyek részt OKTV-n. Mindkét tárgy jól ment, nagyon jó érzékem volt hozzájuk, így tíz-tizenegyedikes koromra már kialakult bennem, hogy humán területet fogok választani. A jogot végül a nagybátyám hatására választottam, aki ügyvédként dolgozott, és meggyőzött arról, hogy jogászdiplomával is kipróbálhatok később olyan területeket, amelyeket más humánképzéseken szerzett képesítéssel is lehet űzni, fordítva viszont kevésbé átjárható ez a dolog.
– A büntetőjog területe iránti elköteleződésed mikor jelentkezett, és mi volt a számodra a meghatározó ebben?
H.M.: Amikor elkezdtünk tételes jogi tárgyakat tanulni, azt nagyon élveztem, a nagybátyám büntetőügyekkel foglalkozott, ez is meghatározta az érdeklődésemet. Tetszett a rendszer koherenciája, Gellér professzor úr előadásai és István órái is. Másodévben fakultációra jártam Istvánhoz, a Bibó István Szakkollégiumba hamar bekerültem, és ott is a Büntetőjogi Műhelybe jártam. Nagyon jó oktatóink voltak, főként ügyészek. Sok olyan tárgy volt még ezen kívül is, amit szerettem és örömmel tanultam, de azokkal is úgy foglalkoztam, hogy közben nem engedtem el a büntetőjogot.
– Téged mi érdekel leginkább a büntetőjog területén?
H.M.: Az általános részi témakörökből, amiből a PhD-dolgozatomat is írom, főként a bűnösség kérdése, illetve az absztrakt tényállás alanyi oldala foglalkoztat, és annak kapcsán is a modernebb technológiák elméletének a bűnösség felfogására gyakorolt hatása. A mesterséges intelligenciával én is foglalkozom, például azzal, hogy hogyan tudjuk a mostani felelősségelméleti keretrendszerrel azt mondani, hogy ha az önvezető autó elüt valakit, akkor valamilyen természetes személynek meg tudjuk állapítani a büntetőjogi felelősségét. A PhD-dolgozatomban olyan kérdéseket szeretnék feldobni, amelyek meghatározhatják a felelősségelméletet.
– PhD-hallgatói léted mellett dolgozol a gyakorlatban?
A Kemenes Ügyvédi Irodában vagyok ügyvédjelölt, amely főként gazdasági büntetőjoggal foglalkozik. Én is úgy gondolkodom erről, mint István, vagyis szerintem is szükséges látni a gyakorlatban azt, amiről az egyetemi előadásokon beszélünk. Úgy veszem észre a szemináriumok során a hallgatókon, hogy ez nekik is jó.
– Kérlek, meséljétek el a találkozásotok történetét, és az is érdekelne, hogy mi döntötte el azt, hogy hosszabb távú lesz az együttműködésetek?
H.M.: 2013 tavaszi félévében a Bibóban írtam egy tutori dolgozatot, és az általam választott konzulens a sűrű elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a témavezetést. Ekkor rohamtempóban elkezdtem konzulensek után kutatni, és közben jártam István Egység és halmazat a büntetőjogban című fakultációjára. Ez mindig késő délutáni, 18 órás idősávban volt, de kifejezetten érdekes volt a számomra már akkor is, pedig még nem mindent értettem belőle. Nagyon jó órákat tartott, érzékelhető volt, hogy ért a büntetőjoghoz, és megkérdeztem tőle az egyik óra után, hogy tudna-e segíteni az előbb említett dolgozat témavezetésével. Pozitív választ adott, és nagyon gazdagon ellátta észrevételeivel az írásomat. Később, még az egyetemi évek alatt kicsit eltávolodtunk egymástól, de ennek csak az volt az oka, hogy az oktatás kapcsán nem találkoztunk. TDK-kon futottunk össze inkább, és ő is még csak akkor kezdett el jobban beépülni a tanszék életébe. Negyedév végén viszont, amikor elérkeztem a szakdolgozat íráshoz, akkor újra megkerestem őt. OTDK-ra is mentünk dolgozatommal, és akkor kezdtünk el szorosabban együtt dolgozni.
– Milyen területeken, projektekben dolgoztok együtt?
A.I.: Dolgoztunk együtt például a már lezárult OTKA-kutatásomban. Keressük viszont az új lehetőségeket, gondolkodom új pályázatokban. A kutatási cél, ami most a szemem előtt lebeg, az annak a megvizsgálása, hogy hogyan hatnak a hazai büntetőjogra a külhoni áramlatok. Arra gondolok, hogy az uniós jogtól kezdve az angolszász jogon át, illetve kifejezetten az angolszász büntetőjogi gondolkodásnak a hatása hogyan csatornázhatók be a magyar büntetőjogba. Külön portfólióként lehetne kezelni, hogy a digitalizáció hogyan hatott a Büntető Törvénykönyvre, a gyakorlatra, de úgy általában is. Legaktuálisabb témaként gondolok itt például az algoritmusok felhasználására a tágabb értelemben vett büntetőjogban, amit 2023. februárban az általam vezetett V4 kutatócsoport keretében vizsgáltunk az Egyesült Királyságban, és ami itthon jelen még talán a „sci-fi” kategóriába tartozik, de talán akár pár éven belül is már a büntető jogalkalmazás mindennapjainak a része lesz.
Rátérve a Mátéval folytatott együttműködésre, ez kezdettől fogva irányadó volt, hogy a kutatási irányaink és kérdésfelvetéseink közösek. Nem véletlen, hogy Magyarországon talán elsőként vetettünk fel közösen olyan kérdéseket, mint a mesterséges intelligencia, illetve az önvezető járművekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség mikénti értékelése.
– Hogyan emlékeztek vissza arra az OTDK-ra, ahol közösen kiemelkedő sikert értetek el?
H.M.: Nagyon jó emlékeket őrzök, és szeretném azt gondolni, hogy Istvánnak a modern digitalizáció felé irányuló érdeklődését egy nagyon picit én is befolyásoltam. Eredetileg csak a közlekedési büntetőjogról akartam írni, és ennek egy kis szeleteként merült fel az önvezető autók témaköre. A készülés is jó élmény volt, és maga a verseny is. Istvántól itt is nagyon részletes útmutatást, véleményt kaptam. Akármilyen késői órán írhattam neki, nagyon rövid határidővel és részletesen válaszolt. Sok általános részi visszacsatolás is volt a dolgozatomban, ezek István ösztönzésének köszönhetően kerültek bele.
A.I.: Máté első helyet és különdíjat is nyert az OTDK-n, és ELTE-s oktatóként ez volt az első és a mai napig egyelőre az egyetlen alkalom, hogy hallgatóm ilyen kiváló helyezést ért el. Időtálló volt a dolgozat, de nyilván figyelembe kell vennünk azt is, hogy ma még a mérnökök elmaradásban vannak egy kicsit az önvezető autók területén. Amit akkor meg lehetett írni erről a témáról, azt Máté, illetve én is megírtam, és az a mai napig valid, ez is egy fontos szempont. Most a technológián van a sor, hogy megtegyen egy nagy lépést ezen a területen.
– Máté, nyertél ÚNKP-ösztöndíjat is. Mivel foglalkoztál ennek keretében?
H.M.: Amikor felmerült az ÚNKP-ösztöndíj lehetősége, akkor úgy gondoltam, hogy megpróbálom az önvezető autók témakörével benyújtani. Elnyertem az ösztöndíjat, és Milánkovich András, a Bibó akkori igazgatója mondta is nekem, hogy ez egy komoly ösztöndíj, amiért komoly kutatást vár el. Akkor döntöttem úgy, hogy legyen csak ez a kutatás iránya.
– István, biztosan sok hallgató megkeres témavezetési kéréssel. Mi emelte ki közülük Mátét?
A.I.: Mátéban az elejétől kezdve éreztem és értékeltem az eredeti gondolkodását. Ezen kívül óriási előnye volt, hogy minden leírt gondolatnak utánanézett, elolvasta a kapcsolódó szakirodalmakat, és ez sajnos egyre kevésbé jellemzi a mai hallgatókat. Kiváló nyelvtudása révén a naprakész, aktuális ügyeket is jól ismerte a témához kapcsolódóan. Ezeket folyamatosan monitorozta, és szintetizálta mindazzal, amit a szakirodalomban elolvasott a témájáról. Nagyon jó benyomásom volt az egészről, dogmatikai alapú, de a 21. századi technológiai fejleményeket abszolút becsatornázó jellegű volt a dolgozata. Az én gondolkodásomat is befolyásolta, hiszen a büntetőjog dogmatikája sokáig kizárólagosan német alapokon nyugodott, és ezt nem feladva ugyan, de be kellett látnom, hogy az angolszász jognak is milyen erőteljes a hatása. Máté kiváló angoltudása is kellett ahhoz, hogy ezt a dolgozatot ilyen mélységben és a jogeseteket ilyen szemléleten keresztül tudja analizálni, és ezt nagyra értékeltem. Szerencsénk is volt, hogy egy olyan témáról, a mesterséges intelligenciáról szólt a dolgozat, amelyről most sokan beszélnek, sokan kíváncsiak rá. Ezért hivatkoznak is a jogász kollégák sokat mindkettőnkre, úttörők voltunk ebben a témakörben.
– Máté, tanítasz is a Büntetőjogi Tanszéken. Oktatási kérdésekben szoktál-e Istvántól tanácsot kérni, vagy alkalmazol-e olyan módszereket, amelyeket tőle tanultál?
H.M.: Szoktam, igen. István is nagyon sok gyakorlati jogesetet mutat be a foglalkozásain, és mivel sokáig az ő óráin nevelkedtem, ezt például én is alkalmazom. Azért vannak köztünk eltérések is, például azoknál a jogeseteknél, amelyekről úgy gondolom, hogy az átlagnál jobban megviselhetik a hallgatókat, előre figyelmeztetni szoktam őket, vagy adok lehetőséget arra, hogy ne kelljen végignézniük egy-egy megrázóbb felvételt, míg István szerint nem pátyolgathatjuk őket egy jogászképzésen.
– FEB-es és bibós is voltál. Hogyan emlékszel vissza az ezeknél a szervezeteknél eltöltött időre?
H.M.: Nagyon sokat adott hozzá mindkét szervezet a tanulmányaimhoz, az ELTE-s identitáshoz és karrierhez is. A FEB miatt lettem egyáltalán ELTE-hallgató. Kicsit félénk voltam az elején, és a gátlásaim oldásában is nagyban segített a sok előadás megtartása. A szakmai munkát is élveztem, és a baráti közösséget is. Ez a Bibóra is igaz, hiszen egy 400 fős évfolyamban az ember túl könnyen el tud veszni. De így mindig jó érzés volt bejárni az egyetemre, mindenhol voltak barátaim, ismerőseim, közösen tanultunk. A Bibó a szakmai érdeklődést mélyítette el, inspiráló közegben voltam, láttam, hogy komoly energiabefektetéssel dolgoznak, amely mögött komoly módszertan is van. Ez engem is inspirált, hogy ha ide tartozom, akkor ne hagyjam cserben a többiek által felépített rangot. Jó együttműködések, szakmai kapcsolatok is kialakultak, és most valahogy ugyanezt a közeget érzem a Büntetőjogi Tanszéken is.
– István, te hogyan kapcsolódsz a Bibóhoz?
Jó pár éve tanítok már a Bibóban, először szabálysértési jog témakörben tartottam kurzust, de digitalizációs témakörben is voltak óráim. A kapcsolatom folyamatos a Bibóval, OTDK-s és szakdolgozóm is került már ki a szakkollégium berkeiből. A Büntetőjogi Műhely vezetője is vagyok Inzelt Évával együtt, Máté pedig a Műhely mentora.
– Milyen pluszt ad hozzá a szakkollégium az oktatói tevékenységedhez?
A.I.: Mindig élethivatás-szerűen tekintettem az egyetemi oktatói pályára. Nagyon örülök ezeknek a kiscsoportos foglalkozásoknak, mert az egyetemi szemináriumok nem igazán alkalmasak arra, hogy az összes résztvevővel mélyebben ki tudjunk fejteni egy-egy adott témát, és interaktív foglalkozások valósuljanak meg. Az impulzusok pedig vice versa működnek ilyen esetekben.
– Közös jövőbeni terveitekről meséljetek még.
A.I.: A PhD-dolgozat prezentálása most az első közös, fő célunk. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az a téma amit először választunk, az tényleg a szívügyünk, és azt fogjuk őszinte beleéléssel és mindent latba vetve kidolgozni. Szeretném, ha a gyakorlat mellett Máté hosszabb távon az egyetemen maradna. Szerencsére ezt az elképzelést a tanszékvezetőnk is támogatja. A korábban már említett pályázatot nagyon szeretném megvalósítani.
H.M.: Én is az egyetemen képzelem el hosszú távon a jövőmet, és a gyakorlatot sem szeretném otthagyni azért, hogy hiteles maradjon a naprakész, gyakorlati anyag átadása a hallgatóknak. Az akadémiai pálya és a gyakorlat kettősségét eddig jól menedzseltem az életemben, szeretném, hogy ez megmaradjon. Örülök, hogy professzor úr is nyitott rá, szerencsére az ügyvédi iroda vezetője is támogatja ezt az elképzelést. Most szakvizsgázom, így ez a mérföldkő is párhuzamosan érkezik meg a tudományossal, a PhD-dolgozat elkészítésével. Ezt a kettős utat szeretném a továbbiakban is a magaménak tudni.
A beszélgetőtárs Rácz Anna volt.
Többi nagyinterjúnk itt olvasható