Összefoglaló a nemzetközi magánjogi konferenciáról

Az előadássorozatot Somssich Réka (habilitált egyetemi docens, dékán-helyettes, ELTE) nyitotta meg. Bevezetőjében elmondta, milyen szakmai kihívás és élmény volt a kodifikációs bizottságban dolgozni. Megemlítette a kodifikációs munka során felmerült legfontosabb dilemmákat és kihívásokat, különös tekintettel az Európai Unió jogának hatására. Utalt rá továbbá, hogy többek között azért is különleges a magyar jog számára az új törvény elfogadása, mert annak hatálybalépésével az utolsó, napi használatban lévő törvényerejű rendelet is elhagyja jogrendszerünket.

Vékás Lajos (professor emeritus, akadémikus, ELTE) az európai uniós és tagállami nemzetközi magánjogról tartott előadást. Az előadás központi elemei a tíz darab kollíziós, az ítéletek elismerésére és végrehajtásra illetve a joghatóságra vonatkozó uniós rendeletek voltak a hágai jegyzőkönyvvel együtt. Előadásában visszaemlékezett az Amszterdami Szerződés páratlan jelentőségére, amely lehetővé tette az Unión belüli nemzetközi magánjogi tárgyú rendeletek létrehozását. Ez a kompetencia-bővítés kopernikuszi fordulat volt az európai jogtörténetben, ugyanis ezt megelőzően kizárólag az anyagi jog egységesítésével igyekeztek a harmóniát megteremteni, korlátozott sikerrel és támogatottsággal. Véleménye szerint az új hatáskörnek köszönhetően a tagállamok között ki tudott alakulni indirekt módon egy közvetett jogegységesség. Az Unió sajátosságaiból származnak azonban egyedi problémakörök is, az egyik ilyen az opt-in és opt-out privilégiumok lehetősége, amelyekkel Dánia és az Egyesült Királyság éltek. Megjegyzendő, hogy ezek a helyzetek bizonyos mértékig a rendeletektől függetlenül alakultak ki, mégis megtörik az egységet. Kiemelte továbbá, hogy vannak egyes jogterületek, amelyek uniós szabályozással jelenleg nincsenek lefedve, azonban lehetségesnek tartja, hogy a jövőben ezek pótlásra kerülnek. Felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy a hatályban lévő rendeletekben találhatóak joghézagok. Erre egy eklatáns példa a Róma II. rendelet 8. cikke, amely a szellemi tulajdonjogok megsértéséről rendelkezik. A rendelet a szankciók között hallgat a nemzeti jogokban jól ismert objektív szankciók alkalmazandóságáról. Ezeket a hézagokat értelemszerűen a belső jogoknak kell kitöltenie.

Szászy István 1945-től az összehasonlító és nemzetközi magánjog nyilvános rendes tanára, 1947-től 1950-ig az I. számú Magánjogi Tanszék vezetője. Ebben az időben dolgozta ki a  magyar nemzetközi magánjog törvénytervezetét, melyet 1948-ban jelentetett meg.	Mádl Ferenc a nemzetközi magánjog és összehasonlító magánjog neves kutatója volt. 1987-től vezette a Kar Nemzetközi Magánjogi Tanszékét, melyet ő alapított.	Vékás Lajos 1963-tól oktat a Polgári Jogi Tanszéken. A polgári jog mellett kiemelkedő eredményeket ért el a nemzetközi magánjog művelése és kodifikációja területén is.

Burián László (tanszékvezető egyetemi tanár, PPKE) az új kódexre tekintettel ismertette a vissza- és továbbutalás szabályozását. Megosztotta, hogy a kodifikáció során a bizottság számára világos volt, hogy az Nmjtvr. rendszerét, annak „hazafelé törekvése” okán nem kívánja fenntartani. A korábbi kódex csak a visszautalást, míg a továbbutalást nem fogadta el. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzetközi magánjog elmélete, sosem volt egységes a tekintetben, hogy a renvoi meghagyása vagy elutasítása a célravezetőbb. Véleménye szerint a renvoi intézményét a jogrendszerekből nem lehet teljesen kiiktatni. Az új szabályozás így a visszautalás részleges megtartása mellett van, ha az alkalmazandó külföldi jogot a törvény értelmében az állampolgárság határozza meg, és ebben a körben elfogadja az egyszeri továbbutalást is.

Erdős István (adjunktus, ELTE) előadásában azt a kérdést vette górcső alá, hogy mennyire nyitott a külföldi jog alkalmazására az új nemzetközi magánjogi törvény. A válaszhoz való közelebb kerülés érdekében vizsgálta meg, hogy a fórumok hogyan juthatnak el a külföldi joghoz, illetve hogy miképpen kerülhetik ki a külföldi jog alkalmazását. A szabályozásba bekerült a 10.  szakaszban egy általános kitérítő klauzula, lehetővé téve az egyébként irányadó jog helyett annak az államnak a jogának az alkalmazását, amelyikkel az adott tényállás szorosabb kapcsolatot mutat. Ez a lehetőség azonban nem jelenti okvetlenül, hogy a bíróságok letérnének a későbbiekben a külföldi jog alkalmazásának útjáról. A törvény értelmében a bíróságok hivatalból alkalmazzák a külföldi jogszabályokat, ha a kollíziós jogszabályok azt jelölik ki. Ez elvezet az a külföldi jog alkalmazásának Achilles-ínjához, a külföldi jog megállapíthatóságához. Az új kódex 8. szakaszának 3. bekezdése alapján amennyiben a külföldi jog ésszerű határidőn belül nem állapítható meg, a magyar jogot kell alkalmazni. Több szerző szerint ebben megjelenik a hazafelé törekvés rejtett lehetősége, mérlegelendő ugyanakkor, hogy az ügyek elhúzódásának megakadályozása az Emberi Jogok Európai Bíróságának lefektetett követelménye is. A közrend védelme érdekében továbbra is el lehet térni a külföldi jog alkalmazásától, ennek szabályai azonban megváltoztak, és közelebb kerültek az uniós koncepciókhoz. Elméletben tehát a külföldi jog felé nyitott rendszer jött létre, azonban véleménye szerint a gyakorlatban is sokat kell tenni a későbbiekben annak érdekében, hogy ennek a hatásai ténylegesen is megjelenjenek.

Király Miklós (tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE) a felek autonómiájának helyzetét mutatta be az új kódexben. Az új törvény egyik legjelentősebb tulajdonsága, hogy ahol lehetséges ott igyekszik minél tágabb teret biztosítani a felek számára. Szemléletes, hogy míg az Nmjtvr. hét szakaszban rendelkezett a kérdéskörről, addig az új kódex tizennyolc helyen. Kiemelte, hogy az autonómia szabályozása az egyes helyeken eltérő lehet. Így van ahol a törvény a felektől kifejezett nyilatkozatot kíván meg, míg máshol a hallgatólagosság is elégséges. További osztályozási szempont, hogy a felek önállóan vagy együtt élhetnek- e a rendelkezési szabadságukkal, illetve hogy a törvény taxatív felsorolásban korlátozza-e őket a választási lehetőségeket illetően vagy ilyen megszorítást nem tesz. Jelentős rendelkezés, hogy a kódex több helyen határidőket állapít meg az autonómia gyakorlására, a perfelvételi szakaszra utalva. Ezeken a helyeken a törvény az új polgári perrendtartással kíván összhangot teremteni. Véleménye szerint az autonómiáról szóló rendelkezések nagy száma miatt a kódex tehermentesítése céljából, azok az általános rendelkezések közé is bekerülhettek volna, amennyiben egyáltalán indokolt ez a korlátozás. Kitért továbbá a részleges jogválasztás intézményére, és felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény indokolása néhány helyen kifejezetten utal a több jogrendszer választásának lehetőségére, ami a jogviszony „feldarabolását” eredményezi. Annak ellenére, hogy éppen a szerződési joggal kapcsolatban a jogalkotó erre nem utal kifejezetten, minden bizonnyal ebben a tárgykörben is lehetséges az. Végezetül kitért a felek autonómiájának létjogosultságára is, hiszen nem mindenhol elismert annak gyakorlata. A szempontok között kiemelte az előreláthatóság fontosságát, az egyén szabadságát és a jogbiztonságot. A felek autonómiája ellen érvelők rendszerint a szuverenitás csökkenésére és a gyengébb fél védelmére hivatkoznak.

A törvényjavaslatot tanítványának, Asztalos Tihamérnak ajánlotta a szerző	Mádl Ferenc híres monográfiája előbb magyarul jelent meg 1974-ben, majd 1978-ban angolul is.

Gombos Katalin (docens, ELTE) „A joghatóság kérdéséiről az új nemzetközi magánjogi törvényben” címen tartott előadást. Ennek fő témaköre a nemzetközi elemet tartalmazó jogvitákban eljáró fórum megtalálása volt. Az új törvény rendelkezései ennek eldöntéséhez nem mindig elegendőek, ehhez a polgári perrendtartás szabályainak ismeretére is szükség van. A joghatóság eldöntéséhez ezenfelül uniós és nemzetközi jogforrások is alkalmazandók. Az új törvényben a kizárólagos joghatósági szabályok mellett kizárt joghatósági szabályok is megmaradtak. Ez utóbbi a jog világában egyfajta unikumnak számít, más európai kódexekben nem találhatók meg. Lényegesnek tartja továbbá, hogy az új kódexben a perbebocsátkozás a joghatósági kikötéssel egyenértékű cselekmény lesz.

Raffai Katalin (egyetemi docens, PPKE) a családjogi szabályozás főbb változásait vizsgálta a nemzetközi magánjogi törvényben. Kiindulópontja a nemzetközi és uniós jogforrások voltak. Az ezek által lefedett területek miatt a nemzeti szabályozás csak a maradék-hatáskörökben érvényesül. Ami a felek autonómiáját illeti, az kizárólag a vagyoni természetű viszonyok esetében érvényesül. Hangsúlyozni kell, hogy a terület szabályozásakor különös tekintettel kell lenni az alapjogok maradéktalan tiszteletben tartására, ennek az egyik alapvető zsinórmértéke az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a hozzá tartozó ítéletek. Az új törvény jogpolitikai céljai a család intézményének fokozottabb védelme és a gyermekek jogainak hatékonyabb érvényre juttatása, ennek pedig egyik vezérelve a gyermek „legfőbb érdekének” megvalósítása. Véleménye szerint a törvény egyértelmű(bb) kapcsolóelveket iktatott be, továbbá  megfigyelhető a szabályozásban a magyar jog elsőbbségének általánossá tétele. Megállapítható, hogy a szabályozás nagyon sokat változott.

Szabados Tamás (adjunktus, ELTE) „Gazdasági szankciók és nemzetközi magánjog” címen tartott előadást a konferencián. A Róma I. rendelet tükrében mutatta be, hogy a nemzetközi magánjog szűrőként funkcionálva képes átemelni a külpolitikai természetű gazdasági szankciókat a magánjog területére. Ezzel rávilágított arra, hogy a nemzetközi magánjog nem apolitikus jogág.

Az uniós eredetű Róma I. rendelet 9. cikke rendelkezik az imperatív szabályokról, amelyek közé tartoznak a gazdasági szankciók is. Ezek olyan normák amelyek betartását egy ország a közérdek szempontjából olyan döntő fontosságúnak ítéli, hogy megköveteli a hatálya alá eső valamennyi tényállásra történő alkalmazását. A rendelet értelmében az eljáró fórum figyelembe veheti azon ország jogának imperatív rendelkezéseit is, amelyben a szerződésből eredő kötelezettségeket teljesíteni kellett. A teljesítési hely imperatív szabályainak figyelembevétele ennélfogva az eljáró fórum mérlegelésétől függ. Az uniós tagállami joggyakorlatban nemrégiben felmerült a kérdés, hogy a teljesítési helytől független állam imperatív szabályait is figyelembe veheti-e az ítélkező bíróság. A kialakult német bírói joggyakorlat igenlő válasz felé hajlott, még akkor is, ha a kollíziós jog alapján ez nem lett volna lehetséges. E megosztó vitával összefüggésben végül az Európai Unió Bírósága a Nikiforidis ügyben akként értelmezte a Róma I. rendelet érintett bekezdését, hogy az nem zárja ki az előbbiekben leírt német jogalkalmazást, vagyis az eljáró bíróság ténybeli elemként figyelembe veheti a teljesítési helyen kívül eső állam imperatív rendelkezését, amennyiben ezt a rendelet értelmében a szerződésre alkalmazandó jog valamely anyagi jogi szabálya írja elő.

A konferencia zárásaként lehetőség nyílt kérdések felvetésére és szakmai diskurzusra a résztvevők és az előadók között, amelynek nyomán jó hangulatú, élénk vitával záródott a rendezvény.

A beszámolót Merkel Csenge PhD-hallgató készítette.