Polgári Jogi Szimpózium 2022 – beszámoló

A szimpóziumon a Tanszék oktatói – elsősorban jelenleg folyó kutatásaik alapján – olyan polgári jogi kérdéseket jártak körbe, amelyek vagy a megváltozott jogszabályi környezet miatt szükségessé váló új megközelítések mentén, vagy a korábbi gyakorlatok módosuló irányaiból adódóan merültek fel és váltak különösen aktuálissá. A hibrid módon megtartott szimpóziumot – amelyet a polgári jog iránt elkötelezett hallgatóság nagy érdeklődéssel részben a Kari Tanácsteremben, részben online követett – elnökként Vékás Lajos professor emeritus, akadémikus vezette. 

Az esemény első előadójaként Menyhárd Attila egyetemi tanár A kriptovaluták jogi természete című referátumában ennek megfelelően egészen újszerű és ellentmondásos, a polgári jog számára ugyanakkor – ahogyan az általa elmondottakból is kiderült – korántsem megfoghatatlan jelenségről beszélt. A digitális vagyontárgyak mielőbbi szabályozását sürgető felvetésekre reagálva először is felhívta a figyelmet arra, hogy a szabályozás hiánya nem jelenti egyben a jog hiányát is; adott esetben viszont akár hasznos is lehet, amennyiben támogatja a jog alulról építkező fejlődését. Amíg pedig nem látszik világosan, hogy mire vonatkozóan is kellene szabályozást alkotni, az erre tett kísérletek sem járhatnak kielégítő eredménnyel. Ezt követően a kriptoeszközöket meglévő jogi kategóriákkal vetette össze: vizsgálta így egyebek mellett, hogy tekinthető-e pénznek az egyébként fizetési rendszerként létrejött „bitcoin”, derivatív ügyletnek az árfolyamokat valamilyen külső referenciaértékhez rögzítő ún. „stablecoin”, illetőleg értékpapíroknak a széles körű, differenciált és folyamatosan alakuló felhasználású ún. „non-fungible token”-ek. Előadásának zárásaként Menyhárd Attila néhány, a közelmúltból származó példával szemléltette a digitális vagyontárgyak legújabb felhasználási irányait.

Az üzletrész és az üzletrész-átruházás jogi természete című előadásában Csizmazia Norbert egyetemi tanársegéd a magyar polgári jog szerint – a kriptoeszközökhöz hasonlóan szintén – „légies halmazállapotú” vagyontárgy, az üzletrész forgalomban történő részvételével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket mutatta be. Előadásának bevezetéseként az üzletrész jogi természetével összefüggésben kialakult meghatározóbb, jobbára az üzletrész dologi – nem dologi minősítése között oszcilláló jogirodalmi álláspontokat foglalta össze, majd levonta a saját következtetését, miszerint az üzletrészt nem volna helyes csupán azért nem „jog”-nak tekinteni, mert ahhoz per definitionem kötelezettségek is tartoznak. Álláspontját olyan példákkal támasztotta alá, mint a jogosultságok mellett szintén kötelezettségekkel is járó orvosi praxisjog vagy a társasházi közös tulajdon. Nem értett ugyanakkor egyet azzal sem, hogy az üzletrész szerződési pozíció, az üzletrész átruházására kötött szerződés pedig szerződésátruházás lenne. Szerinte a kérdés megítélésekor alapvetően a gyakorlat szempontjaira kell figyelemmel lenni, Csizmazia Norbert előadásának záró részében így az üzletrész átruházásának és átszállásának lehetséges jogi konstrukcióit ismertette.

A szimpózium első szekciójának zárásaként a szerződésátruházás Ptk. által újonnan bevezetett jogintézményét övező, meglehetősen zűrzavaros jogalkotási fejleményekről, továbbá az ennek nyomán kibontakozó, felettébb turbulens jogalkalmazási problémákról adott elő Gárdos Péter egyetemi adjunktus Kellett-e nekünk a 7/2021. PJE határozat? címmel. Ennek során áttekintést nyújtott a szerződésátruházás kodifikációtörténeti előzményeiről, majd rátért a Ptké. azóta is számtalan jogalkalmazási nehézséget okozó 2016. évi módosítására, amellyel a jogalkotó a szerződésátruházást mintha a Ptk.-ban statuálttól eltérő jogi karakterrel kívánta volna felruházni. Elemezte az ominózus Ptké.-rendelkezés megsemmisítésének vonatkozásában született, úgyszintén ellentmondásos szakmai megítélésű 22/2018. (XI. 20.) AB határozatot is, amely, mint elmondta, csak fokozta a szerződésátruházás és a Ptké. együttélése által generált bonyodalmakat. Olyannyira, hogy két, egymással tartalmilag tökéletesen ellentétes döntést követően a Kúria szükségesnek tartotta, hogy e bonyodalmak rendezésére jogegységi határozat formájában tegyen kísérletet. Konklúzió gyanánt Gárdos Péter az előadása címében megfogalmazott kérdésre igenlő válasszal szolgált. 

A hallgatóság ezután lehetőséget kapott arra, hogy az elhangzott előadásokhoz hozzászóljon, illetve az előadóktól kérdezzen, majd pedig rövid kávészünet következett. 

A szimpózium második részének nyitányaként Faludi Gábor egyetemi docens Szerzői jogi szerződések a CDSM Irányelv átültetése után címmel adott helyzetjelentést és -értékelést a szerzői és szomszédos jogokat a digitális egységes piacon szabályozó 2019/790 EU (a CDSM) irányelv implementálásának eddigi tapasztalatairól. Kifejtette, hogy a szerzői jog nemzetközi dokumentumai – így a Berni Uniós Egyezmény, illetőleg a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonzatairól szóló, ún. TRIPS Megállapodás – a szerzői jogi felhasználási szerződésekről külön nem, csupán a felhasználót és a jogosultat egyszerre védő, a díjigényre szorított kizárólagos jogról rendelkeznek. E koncepcióval összevetésben említett néhányat a tagállami szabályozások közül, majd az uniós jogalkotás előzményeinek tárgyalását követően rátért annak összehasonlítására, hogy milyen megoldások jellemezték az uniós és a hazai jogot a CDSM irányelv átültetését megelőzően, illetve miként váltak a magyar szerzői jog részévé az irányelv átültetése révén. E körben Faludi Gábor – egyebek mellett – a megfelelő és arányos díjazás elvét, a tájékoztatási jog irányelvben és Szjt.-ben történő, valamint a bestseller klauzula, a felmondási jog és az alternatív vitarendezés megjelenését emelte ki. 

A szimpózium második szekciójában előadóként Fuglinszky Ádám egyetemi tanár következett A fogyasztói adásvétellel, valamint a digitális szolgáltatással és tartalommal kapcsolatos irányelvek hazai átültetésének egyes kérdései című előadásával, amelyben a 2019/770 és a 2019/771 EU irányelvek hazai implementálásával kapcsolatosan fogalmazott meg kritikákat. Kitért egyebek mellett az irányelvek gyakran szó szerinti fordításának problémájára (például az irányelvben szereplő „termination” bizonytalan fogalmára), továbbá a jogalkalmazási nehézségekre is, amelyeket (i) az irányelveket a hazai jogba átültető kormányrendelet hatályával, (ii) a következetlen és sántikáló szabályokkal és a (iii) maximum harmonizációval összefüggésben részletesen tárgyalt. Mindemellett – a szavatossági jogok kapcsán – szót ejtett a konkrét átültetési hibákról, illetve a „túltolt” átültetés kérdéséről is, amely utóbbi keretében a kijavítás és kijavíttatás kapcsán érdekes kérdésekre igyekezett választ adni. Az előadás második egységében Fuglinszky Ádám az adatvédelmi jog és a szerződési jog összefésülésének uniós, illetve tagállami szinten történő elmaradásáról beszélt. 

A következő előadást Tőkey Balázs habilitált egyetemi docens tartotta A biztosítás és harmadik személyek címmel. Az előadás fókuszába a károsult biztosítóval szembeni közvetlen fellépésének lehetősége és az ilyen módon érvényesíthető károsulti igények kerültek. Az előadó a 2000-es évektől kezdődően elemezte a joggyakorlatot, illetve hozott fel konkrét bírósági határozatokat példának, külön kitérve a BH 2019.108 számon közzétett bírósági határozatra, amelyben a Kúria megállapította, hogy elismert vagy jogerősen megítélt kártérítési összeg hiányában a kártérítési igénnyel fellépő személy keresete a biztosító helytállási kötelezettségének megállapítására vonatkozóan nem megalapozott. Tőkey Balázs ennek kapcsán részletesen elemezte a marasztalási és megállapítási perek megindításának gyakorlati problémáit. A második téma, a közvetlen károsulti fellépés esetén érvényesíthető igényekkel összefüggésben az előadó ugyancsak egy központi jelentőségű bírósági határozat, a BH 2020.825 kapcsán elemezte a harmadik személy (i) a károsult belépését a biztosítási jogviszonyba, vagy (ii) a biztosító belépését a kártérítési jogviszonyban, mely utóbbi megközelítés a 2020-as határozat alapján a Kúria álláspontját is tükrözi. 

A szimpózium második részét Felelősség ideiglenes intézkedéssel okozott károkért című előadásával Lukácsi Péteregyetemi adjunktus zárta, aki az ideiglenes intézkedés kapcsán a bitorlás bizonyos szankcióinak alkalmazásával és az ideiglenes intézkedés előzetes végrehajthatóságával foglalkozott, kitért az iparjogvédelmi jogok törölhetőségére és megsemmisítésére, továbbá külön figyelmet szentelt az alperesi oldalon felmerülő károknak. Ez utóbbi kérdéshez a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvben foglalt, a megalapozatlan kérelemből adódóan az alperes oldalán felmerült költségek és okozott kár fedezetére vonatkozó garancia rendelkezésének a magyar jogban való érvényesülését vizsgálta. Ennek keretében kitért a jogalkalmazói gyakorlatra (BH2022.124), a hatályos jogszabályi környezetre, és betekintést nyújtott az európai gyakorlatba is. Az előadó zárásként utalt arra, hogy a külföldi gyakorlat jelenleg is alakulóban van, a magyar gyakorlat pedig a kármegosztást alkalmazza, a kártalanítás érvényesítését csak az ideiglenes intézkedés kérelmezettje részére teszi lehetővé, a gyártói károk kártérítésként történő érvényesítését pedig nem teszi lehetővé (a Kúria gyakorlata értelmében közvetlen okozatosság hiányában).

Az előadásokat ismét kérdések és rövid tanácskozás, továbbá kávészünet követte. 

A szimpózium harmadik részének nyitóelőadója Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanár volt, aki Megéri-e élettársnak lenni az utóbbi évek ítélkezési gyakorlatának fényében? címmel tartotta meg nyitó előadását. Előadásának központi kérdéséül egy gazdag – az előadó és a résztvevők álláspontja szerint is ugyanakkor felülvizsgálandó – bírói gyakorlattal rendelkező témakört elemzett, az élettársi kapcsolat fogalmának értelmezését. Előadásában ismertette az elmúlt évtizedek – elsősorban a régi Ptk.-n alapuló – gazdasági közösséget előtérbe helyező bírói gyakorlatát. Az előadó felhívta a figyelmet az ebben rejlő olyan veszélyekre, mint a fogalmak relativizálódása, a vagyonnal nem rendelkező párok vonatkozásában a közös gazdasági cél „lehetetlensége”, valamint a hétköznapi értelemben vett élettársaknak tekintett felek együttélésének elhatárolása a jogkövetkezményekkel járó élettársi kapcsolattól. Szeibert Orsolya ugyanakkor pozitívan értékelte a Kúria egy friss határozatát, amelyben az élettársi lakáshasználat vonatkozásában a jogalkalmazó alkalmazhatónak találta a gyengébb fél védelmének családjogi alapelvét.

A soron következő előadó, Molnár Hella egyetemi adjunktus habilitációs kutatásának egy szeletét mutatta be a résztvevőknek, Az osztályrabocsátási kötelezettség címmel. A normaszöveg történeti kontextusba helyezése, a Ptk. értelmezési nehézségei és a jogirodalmi álláspontok alapulvételével négy témakörben osztotta meg eredményeit a hallgatósággal: az osztályrabocsátásra kötelezettek köre (miként alakult ez a személyi kör a Ptk. hatályba lépését megelőzően), az ingyenes adomány fogalmának elhatárolása az ajándéktól (milyen viszonyban áll egymással a két fogalom: tágabb vagy szűkebb-e egyik a másiknál, illetőleg azonos tartalmúak-e), az osztályrabocsátás feltételrendszere (mikor esik az ingyenes adomány osztályrabocsátási kötelezettség alá), valamint az osztályrabocsátási kötelezettség eredménye. Ez utóbbi kapcsán külön kitért az osztályrabocsátás intézményének jogpolitikai hátterére, és helyénvalóként értékelte a szabályozás jelenlegi mikéntjét, az ún. ideálkollációra való törekvést, miszerint a túladományozott leszármazótól az örökhagyó életében neki juttatott ingyenes adományok értékét tőle követelni – azaz a reálkollációt megvalósítani – nem lehet. 

A szekció és egyben a szimpózium záróelőadását Kisfaludi András egyetemi tanár tartotta Válságtűrő polgári jog?címmel, amelyben arra kereste a választ, hogy képes-e a polgári jog a válsághelyzetekben is működni; válság alatt értve a nagymértékű, váratlan és a jogviszonyokat tömeges mértékben hátrányosan érintő élethelyzeteket. Álláspontja szerint a polgári jog alapvetően négy típusú eszközt kínál a jogrendszer számára a megoldás megtalálására: a feleknek lehetőségük van a magánautonómia keretei között – a jövőre nézve – kezelni a válságokat; erre szolgálhatnak a polgári jog alapelvei, illetve a kötelmi jog keretein belül az érvénytelenségi okok; továbbá lehetőség van bírósági szerződésmódosításra is, végül ezt a célt szolgálhatja a szerződés lehetetlenülésének jogintézménye. Kisfaludi András előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy a magánjog nem, vagy nem megfelelő válaszokat ad a válsághelyzetek megoldására, igen gyakran közjogi normákkal avatkozik bele a felek privátautonómiájába, ugyanakkor korántsem biztos, hogy ez a válság megoldását, vagy inkább elmélyítését idézi elő.

A harmadik szekció előadásai kapcsán is számos észrevétel, kérdés merült fel a hallgatóság soraiban, valamennyi előadás vonatkozásában, amelyek további viták és szakmai diskurzusok megalapozásául szolgálhatnak.

A szimpózium zárásaként Vékás Lajos professor emeritus levezető elnök megköszönte Szeibert Orsolya tanszékvezető asszonynak a sikeres konferencia kezdeményezését és megszervezését, valamint az előadóknak a részvételt.

A beszámolót Kósa Dorottya, Török Soma és Reines János, a Polgári Jogi Tanszék doktoranduszai készítették.