Polgári Jogi Szimpózium 2023

A felvezető előadást Czirfusz György PhD ügyvéd, a tanszék óraadó oktatója tartotta a kellékszavatosság intézményének fejlődéstörténetéről. A felrajzolt gondolati ív fókuszpontjában e jogintézmény és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség mai együttállásához vezető útvonal bemutatása állt. Az előadó fontosnak tartotta rögzíteni, hogy az 1959-es Ptk. első évtizedeinek joggyakorlatában és a szakfolyóiratok hasábjain megjelent – nem kevés esetben erőteljesen egymásnak feszülő – jogirodalmi állásfoglalásokban didaktikai szempontból is különösen hatékonyan hasznosítható ismeretek öltenek testet; s kiemelte, hogy az intézményfejlődés vizsgálata az útkereső, alkotó szellemű jogi gondolkodást is ösztönzi. Utalt arra, hogy már a rendszerváltozást megelőző évtizedek gazdaságirányítási rendszerében megfogalmazódott az, hogy a kellékszavatossági igények érvényesítése körében a végső jogvesztő határidők és a jogosulti érdekek közt áthidalhatatlan szakadék tátong. Kifejtette, hogy a vázolt történeti fejlődésben rejlő oktatástani eszköztár is indokolja a felvillantott intézményi súrlódások, jogalkalmazási nehézségek, bizonytalanságok tüzetesebb vizsgálatát.

Reines János négy főbb témakörre felépítve tartotta meg előadását a joggazdaságtani szempontoknak a franchise szerződések szabályozásában való érvényesülése témájában. Ismertette röviden a franchise szerződés kodifikálásával kapcsolatos aggályokat, a kodifikáció melletti és elleni érveket, majd a jogalkotásban irányadó lehetséges szempontok közül a joggazdaságtani megközelítésre és annak előnyeire világított rá. A résztvevők áttekintést kaptak a joggazdaságtan helyéről a szerződési jog elemzésében, és különösen a tranzakciós költségek ösztönző hatások szerepéről esett szó. A tranzakciós költségek kapcsán az előadó felvetette az idioszinkratikus beruházásokkal, a teljes szerződés hiányával és a felek opportunista magatartásával kapcsolatos joggazdaságtani kiindulópontokat. Bemutatta a franchise jogviszonyra vonatkozó azon sajátosságokat, amelyeket célszerű lehet figyelembe venni a jogalkotásban, végezetül pedig olyan gócpontokra világított rá, ahol nagyobb szerepet kaphat a joggazdaságtani megközelítésmód.

Szabó András az önvezető autó technikai felügyeletét és a német közúti közlekedésről szóló törvény alapján a technikai felügyelő felelősségét körüljáró előadásában a gépjárművek automatizációjának egyes szintjeit követően az önvezető autók rendszerei fejlesztésének állását ismertette. Az autóipari eredmények után a német jogalkotás által 2021-ben elfogadott, az autonóm funkciókkal felszerelt járművekről szóló törvény által bevezetett technikai felügyelet szabályait tekintette át. E körben említette a törvény és a részletszabályokat tartalmazó rendelet szabályai közötti diszkrepanciákat, mint például a technikai felügyelő feladatkörének törvényi felhatalmazás nélküli, rendeletben történő bővítését. Ezt követően foglalkozott azzal, hogy milyen hatással vannak az autonóm funkciókkal felszerelt gépjárművek a jelenleg hatályos közlekedési felelősségi jogra, illetve milyen hatása van a károsultak jogérvényesítési lehetőségére annak, hogy ezen járművek elterjedésével a vezető felelőssége megszűnik. Zárásként az előadó kiemelte a szabályozás átmeneti jellegét.

Gutman Éva az FDI (Foreign Direct Investment) átvilágítási mechanizmusát mutatta be. Kitért a fogalom absztrakciójának miértjére, majd az FDI két fajtájának, a greenfield és brownfield befektetéseknek a fogalmán keresztül bemutatta, hogy az miért hasznos a nemzetgazdaság fejlődése érdekében. Az átvilágítási mechanizmusok, befektetéskorlátozások kapcsán rámutatott arra, hogy az Európai Unió kereskedelmi partnerei többsége ezeket alkalmazza, ugyanakkor az EU-ban korábban nem szabályozták az átvilágítási kereteket: 2017-re, amikor az Európai Bizottság benyújtotta a kérdést szabályozó Rendelet javaslatát, a tagállamok több mint fele már rendelkezett ilyen szabályokkal. A Lisszaboni szerződés az FDI-t kifejezetten beemelte a közös kereskedelempolitikába, így az előadó leszögezte, hogy a Rendelet elsődleges célja nem a protekcionizmus – amivel többen támadták –, hanem a jogalkotási hatáskör „visszaszármaztatása” volt. Az előadó foglalkozott a 2020 októberében Magyarországon már hatályos „általános” és „speciális” FDI-átvilágítási mechanizmussal, amelyek közül a „speciális” rezsim jóval komplexebb és szigorúbb átvilágítási keretrendszert tartalmaz (például a külföldi befektetők fogalmában, és a szerzési küszöbök tekintetében), de kizárja a greenfield befektetéseket. Az előadó a Xella ügy következtetéseire is kitért.

Alberti Giulia a gyermek érdekével foglalkozva a gyermeki jogokhoz kapcsolódó absztrakt kifejezés, a „gyermek mindenek felett álló érdeke” tartalmának feltárását tűzte ki előadása céljául. Az előadó az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye 3. cikkének, ehhez kapcsolódóan a Gyermekjogi Bizottság 14. számú Általános Kommentárjának, valamint a Ptk. Családjogi Könyve szülői felügyelettel kapcsolatos egyes szabályainak elemzésén keresztül arra igyekezett rávilágítani, hogy a gyermeki érdek alapjait a gyermek holisztikus értelemben vett megfelelő fejlődése, személyi, vagyoni viszonyainak védelme, véleményének tiszteletben tartása jelentik. Kiemelte, hogy ahogyan a gyermeki jogok, úgy az érdekek között sem állítható fel hierarchia, és a gyermek érintettsége esetén gyermekspecifikusan és az adott eset minden körülményét mérlegelve kell számba venni az érdekeket és a gyermek fejlődését, védelmét leginkább elősegítő döntést meghozni. Az előadó utalt arra is, hogy ilyen absztrakt és komplex jogi fogalmak elemzése során kiemelt figyelemmel kell lenni a kapcsolódó tudományterületekre.

Németh Dániel a család vagyoni viszonyai és a családi vagyontervezés jogi eszközei témájú előadásában kifejtette, hogy a családtagok közötti vagyoni viszonyok nem korlátozhatóak a Ptk. Negyedik Könyvére, hiszen a kötelmi jogban, az öröklési jogban, a dologi jogban, valamint a társasági jogban is számos olyan jogviszony van, amely közvetve vagy közvetlenül releváns a család mindennapi élete során. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a felek széles körben gyakorolhatják szerződési szabadságukból fakadó tartalomalakítási jogukat, és így atipikus házassági vagyonjogi szerződést is létrehozhatnak. A szülők és a gyermekek közötti viszonyok közül az előadó kiemelte a gyakorlatban kiemelkedő jelentőségű ajándékozási szerződést, amely számos veszélyt rejt magában, hiszen csak korlátozottan alkalmas hosszú távú vagyontervezési célokra. A vagyontervezési eszközök evolúciójának bemutatása során az előadó rávilágított arra, hogy a törvényes házassági vagyonjogi rendszertől az önálló jogalanyisággal bíró vagyonkezelő alapítványig terjedő skálán számos megoldás áll rendelkezésünkre. 

Török-Tóth Soma a polgári jog és az ökológiai gondolkodás alapvonalait összekapcsoló előadásában kiemelte, hogy bár az ökológiai válság napjainkban egyre inkább érezteti a hatását a társadalomban és a gazdaságban is, a legújabb polgári jogi irodalom mégis kevéssé tárgyalja az e válság által a jogterületen felvetett kérdéseket. Ennek okát a környezetvédelemmel kapcsolatos szerepek hagyományos felfogásában látta: míg a környezet védelme az állam feladata, addig a polgári jog az egyéni cselekvés tere. Az előadó három kérdés köré összpontosítva ismertette a polgári jog ökológiai célokra történő alkalmazásának lehetőségeit és ennek következményeit. Vizsgálta azt, hogy a polgári jognak mely belső intézményei alkalmasak önmagukban is a környezetvédelmi közérdek kifejezésére, azt, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a polgári jog és a közpolitika, illetve milyen konfliktusok merülhetnek fel az állam hatalmi ágai között, ha a bíróságok polgári jogi alapon közpolitikát érintő döntéseket hoznak, végül pedig kitért azokra az ügyekre, amelyek alperesi pozíciójában az állam áll, és amelyek újra aktuálissá teszik a polgári jog egyik régi nagy kérdését, azaz hogy „perelhető-e az állam”.

Az előadásokat érdemi tanácskozás követte, amelynek során mind az előadók, mind a további résztvevők kérdéseket fogalmaztak meg, megjegyzéseket fűztek az elhangzottakhoz, és felvetették a további gondolkodás lehetséges irányait. Kérdésként merült fel, hogy a korábbi polgári jogi gyakorlat milyen irányban kísérelte meg a jogosulti igények hatékony érvényre juttatását, azaz volt-e (van-e) olyan jogintézmény, amely útján a hibában álló vagyoni sérelem a kellékszavatossági igények bekapcsolása nélkül orvosolható. Szintén felmerült a kellékszavatosság és a kártérítés közötti viszonyrendszer, különös tekintettel a korabeli gazdasági-társadalmi követelményekre. Hosszan foglalkoztak a résztvevők azzal, hogy az új Ptk. miként rendezi a kellékszavatosság és a kontraktuális károkért való felelősség viszonyát. A franchise szerződésekkel összefüggésben tárgyalásra került az, hogy a jogbérletbe adó által előre kidolgozott ÁSZF-eket alapul véve mennyi mozgástere van a jogbérletbe vevőnek a szerződés tartalmának módosítására, s az is, hogy valóban szükséges-e a professzionális gazdasági szereplő franchise-átvevő fokozottabb védelme. Minthogy szó esett a veszélyhelyzeti jogalkotásról is, meg lehetett vitatni, hogy a veszélyhelyzeti jogalkotás mennyiben rendelkezik (hatékony) jogorvoslati lehetőségről az FDI átvilágítások terén. Igen távlati kérdés volt annak boncolgatása, hogy mennyire lehet a protekcionizmust tendenciaként értelmezni.

Az előadások kapcsán folyó diskurzusban elméleti és gyakorlati szempontok egyaránt felmerültek: így az is, hogy a családi viszonyokban nagyon gyakori az egyes jogintézmények jogi rendeltetésével való visszaélés, amelyre a gyakorló jogászoknak kiemelten figyelniük kell. A gyermek érdeke inkább absztrakt fogalomként került tárgyalásra, az ökológiai gondolkodás jelentőségét pedig a résztvevők átültették a gyakorlatba: a polgári jogi büntetőkártérítésről és a használat általános magánjogi korlátjának kiterjesztéséről mint ökológiai célokat szolgáló lehetséges polgári jogi eszközökről beszélgettek. Vékás Lajos professzor hozzászólásában nemcsak a Ptk. kodifikációhoz kapcsolta az előadások során elhangzottakat, és irányt mutatott a kutatások számára, hanem emlékeztetett a Magyar Tudomány Ünnepe mindenkori kezdő időpontjának november 3-ához való érdemi kötődésére, s egyúttal a jogtudomány magyar nyelven való művelésének fontosságára is.