Teleki téri mesék (Spitzer Barbara filmje, 2018)

Múzeum és eleven közösség vagyunk egyszerre” – nyilatkozta egy alkalommal a józsefvárosi Teleki téri lakászsinagógát működtető alapítvány egyik kurátora. A főváros egyetlen, az alapításától folyamatosan működő ortodox zsidó imaházának története egészen az 1910-es évekig nyúlik vissza. A Teleki tér 22. nem csupán istentiszteleti hely, de teret ad egy élő, aktív, lüktető közösségnek is, amely változatos tevékenységekkel és programokkal járul hozzá a magyarországi zsidó közösség életéhez. Az utolsó józsefvárosi lakásimaház túlélte az elmúlt 100 év megpróbáltatásait, és ma is várja a látogatókat. Az új nemzedék utánaeredt az imaház történetének, és filmkészítésbe kezdett. A fiatalok egyszer csak azon kapták magukat, hogy beszélgetőtársaikban egy valaha tündöklő, “letűnt civilizáció” utolsó képviselőire leltek. Az akkor működő egyik legnagyobb fővárosi piac környékén élő zsidóságot egy meglepően kiterjedt kóser infrastruktúra – pótimaházak, lakásimaházak, iskolák, kávémérések, vendéglők, kisipari üzemek – szolgálta ki. Az interjúalanyok még élénken emlékeztek arra, milyen színes és pezsgő élet is folyt a háború előtti Budapest harmadik legsűrűbben lakott zsidó kerületében. A Teleki téri mesék ennek a trilógiának az egyik darabja.

A vetítés utáni beszélgetésben vendégeink lesznek Mayer András, a Teleki téri Imaház Alapítvány egyik kurátora és a rendező munkatársa és Fris E. Kata a lakászsinagógához kapcsolódó kutatások és helytörténeti séták vezetője.

A program kizárólag az ELTE polgárai számára nyilvános. Regisztrálni az anna.racz@ajk.elte.hu e-mail-címen lehet. Hallgatóktól Neptun-kódot kérünk, volt hallgatóktól a végzés évét, a kar megjelölésével együtt, ELTE-s oktatóktól-dolgozóktól pedig karuk és szervezeti egységük megjelölését.