A sértett beleegyezése sok esetben valóban büntetendőséget kizáró okot teremt, amely a bűncselekmény jogellenességét elvonja. Az a tény, hogy a sértett önmaga rendelkezik saját maga teste felett, amikor a sérelmére elkövetendő bűncselekmény véghezvitelébe beleegyezik, a sértetti beleegyezést egyben önrendelkezési kérdéssé teszi.  A sértett beleegyezésének büntetendőséget kizáró okára irányadó önrendelkezési elv akár a saját testi épség és egészség megsértésével járó cselekmények esetén is szóba jöhet. A sértett önnön testét érintő formálisan jogellenes magatartások kriminalizációja azonban önrendelkezési szempontból talán a más által okozott testi sértésnél is bonyolultabb magyarázatot igényel. E körbe rengeteg önsértő cselekmény tartozik a testékszerek viseléséről kezdve, akár a kábítószer fogyasztásig is, amely a fogyasztó egészségének és ezzel testi integritásának sérelmével jár. Kétségtelen, hogy életünkben számos alkalommal vetjük alá magunkat önakaratunkból testi integritásunkat csorbító vagy veszélyeztető magatartásoknak. Ezek egy részét a kulturális környezet indikálja: gondoljuk például a testékszerek viselésére, a tetoválásra, a rituális körülmetélésre, stb. Más cselekményeket egészségügyi szempontok indokolhatnak, mint például a kötelező védőoltás alkalmazását, egyes invazív műtétek elvégzését, vagy az orvostudományi kutatás keretében vállalt kezeléseket. Vannak olyan testi sértési cselekmények is, amelyek elszenvedését a szórakozás és szórakoztatás társadalmi szükségletének kielégítése indokolja. Ilyennek tekinthető valamennyi megengedett sporttevékenység. E testi sérülést okozó cselekményekhez a jogszerűség képzetét társítjuk, így e magatartásokat a jogalkotó és a jogalkalmazó tolerálja függetlenül azok ténylegesen sértő eredményétől.[1]Ezzel szemben, ha az egyén a más által ab ovo testi sértési szándékkal elkövetett cselekménynek veti alá magát, úgy ez az elkövető megbüntetését eredményezi. Ennek szemléletes példája, hogy az elmélet és a gyakorlat a fogadásból vagy táppénzcsalási céllal elkövetett ökölcsapásokat testi sértésként értékelte, miközben a küzdősport keretében elkövetett ugyanilyen cselekmény – érthető okokból – nem büntetendő.

Mindebből kézenfekvően következik a kérdés: vajon az állam korlátozhatja-e az egyén (ön)rendelkezési jogát saját akarata ellenére azzal, hogy a sértetti beleegyezést figyelmen kívül hagyva teret enged a beleegyezésen alapuló formálisan jogellenes cselekmény elkövetője megbüntetésének. Milyen terjedelmű a sértett beleegyezési lehetősége? Mitől válnak a jogalkotó szemében egyes cselekmények kriminálissá, mások pedig megengedetté? Melyek a sértetti beleegyezés abszolút értékű pontjai? Lehet-e, illetve kell-e kodifikálni a sértetti beleegyezést külön büntetendőséget kizáró okként? Általánosan elfogadott tétel, hogy a sértett beleegyezése soha nem abszolút értelemben, hanem csakis megszorításokkal alkalmazható. Hogy melyek ezek a megszorítások azt véleményünk szerint mindig az adott jogi környezet, a jogalkotói-, a jogalkalmazói-, és végső soron az aktuális társadalmi felfogás dönti el. Tehát a sértetti beleegyezés joghatása a relativizálódás, amelyen tehát azt értjük, hogy e büntethetőségi akadály fogalma, elfogadhatósága, terjedelme a tér és idő kontextusában folyamatosan változó tényező, így a sértetti beleegyezésnek soha nem volt konstans állapota, abszolút értéke, mint ahogyan a beleegyezés fogalmi jellemzői sem állandóak. A büntetőjog normativitása főszabályként nem enged teret a címzettek akaratának, hanem kógens szabályokat alkot. E tétel viszont a sértetti beleegyezésre nem alkalmazható, hiszen itt a beleegyező szubjektív akaratának állam általi elismerése jelenik meg. Feltételezésünk szerint az egyén büntetőjogi alaphelyzetének, az állam és az egyén viszonyának pontos leképeződését érhetjük tetten a sértetti beleegyezés jogalkalmazói megítélésében, hiszen e döntésekben nyilvánul meg, hogy az állam mely egyéni törekvéseknek enged teret a közösségi értékekkel szemben. Az egyéni rendelkezési jog büntetőjogi elismerése mögött – feltevésünk szerint – tehát elsősorban nem dogmatikai, hanem jogpolitikai megfontolások állnak.

[1] Németh Imre: A sértett beleegyezésének relativizálódó határai a testi integritás feletti rendelkezési jog tükrében, In: Jog-Állam-Politika, 2010/1., 51.