Beszámoló gyermekjogi konferenciáról
A konferencia felvezetéseként Dr. Menyhárd Atilla, az ELTE ÁJK dékánja köszöntötte a résztvevőket. Bevezetőjében kifejtette, hogy a kutatási program, amelynek keretében a konferencia megrendezésre került, a kar egyik prioritása. Meggyőződése szerint a családjog a jognak az egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete, ami olyan témaköröket érint, amelyek az egész társadalom számára egyaránt fontos és érzékeny kérdéseket jelentenek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az ENSZ Gyermek jogairól szóló New York-i egyezménye idén novemberben lesz 30 éves, ennélfogva a gyermeki jogok fókuszba helyezése különösen aktuális. Elmondása szerint nagyon sokat elmond a gyermeki jogok fontosságáról az, hogy az egyezmény a mai napig az egyik leginkább elfogadott és támogatott nemzetközi jogi instrumentum. Végezetül megköszönte a résztvevőknek és a szervezőknek, hogy a konferencia megvalósulhatott, és kiemelte az Igazságügyi Minisztérium támogatását, amely a kutatási programot lehetővé tette.
A konferencia első előadója és egyúttal a rendezvény levezető elnöke Dr. Szeibert Orsolya, a Polgári Jogi Tanszék habilitált egyetemi docense, a kutatási program vezetője volt. Bevezetőjében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a projektben, hozzátéve azt is, hogy az eredményes közös munkának köszönhetően egy éven belül immáron második alkalommal kerülhetett megrendezésre konferencia családjogi/gyermekjogi témakörben. Ezt követően röviden áttekintette a projekt előrehaladásának folyamatát és jelenlegi eredményeit, hangsúlyozva, hogy az idei évet a Gyermekjogi egyezmény évfordulójának alkalmából szentelték a gyermeki jogok kutatásának. Bemutatta a kutatóprogram résztvevőit, és felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencia a kutatási program eredményeinek széles körű áttekintését teszi majd lehetővé, ugyanis a projektben résztvevők majdnem mindegyike előadást tart, számot adva a saját területén végzett kutatásainak fejleményeiről. Végezetül röviden összefoglalta, hogy milyen témaköröket ölelt fel a kutatás, kiemelve azt is, hogy az elkészült tanulmányokból egy kötet szerkesztése és megjelentetése is folyamatban van.
Dr. Antal Attila, a Politikatudományi Intézet adjunktusa előadásában az egészséges környezethez való jog érvényesülését kifejezetten gyermekjogi aspektusból tekintette át. Elsőként az egészséges környezethez való jog alkotmányos környezetét ismertette, betekintést nyújtva az Alaptörvény környezetvédelmi filozófiájába, valamint Alaptörvénybe foglalt, gyermeki jogokat érintő rendelkezések összefüggéseibe; hangsúlyozva, hogy a gyermekek egészséges környezethez való joga elválaszthatatlan a testi-lelki egészséghez fűződő jogtól. A tágabb alkotmányos környezet bemutatása során rámutatott arra, hogy a környezetvédelmet is érintő feladatokat a jövő generációk védelme keretén belül jelenleg az alapvető jogok biztosának egyik helyettese látja el. Ezt követően a jogérvényesülést elősegítő nemzetközi szabályozás főbb elemeit vázolta fel, továbbá az Alapvető Jogok Biztosának gyermeki jogokat érintő vizsgálatainak széles köréből említett gyermekjogi szempontból kiemelt jelentőségű ügyeket. Előadása folytatásában a gyermekszegénység és a lakásszegénység hazai helyzetét tekintette át.
Dr. Matyasovszky-Németh Márton, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék doktorandusza a gyermekek szociális biztonsághoz való jogának érvényesülését mutatta be hazánk vonatkozásában. Előadásának bevezető gondolataiban a szabadságjogok és a szociális jogok általános elméleti hátterét ismertette, hangsúlyozva azt, hogy a nemzetközi szerződésekben rögzített garanciák elválaszthatatlanok a hazai szabályozástól, mindemellett a kérdéskör tárgyalása során az interdiszciplináris megközelítés is indokolt a téma társadalmi komplexitása miatt. Az elméleti előkérdések vizsgálata keretében történetileg röviden áttekintette a szociális biztonsághoz való jog fejlődésének, ezt követően előadása folytatásában kifejezetten a gyermekekre vonatkozó, szociális biztonsághoz fűződő jog nemzetközi szinten deklarált alapelveit mutatta be, különös figyelmet fordítva a Gyermekjogi egyezményben foglalt vonatkozó rendelkezésekre. Előadása további részében a szociális biztonság és a hazai jogi szabályozás főbb kapcsolódási pontjaira és jelenlegi helyzetére tért ki.
Dr. Szatmári Andrea, a Közigazgatási Jogi Tanszék doktorandusza gyermekszegénység és a gyermeki jogok érvényesülése témában tartott előadása felvezetéseként a Gyermekjogi egyezmény alapján hazánkra rótt kötelezettségek főbb elemeit taglalta, majd az egyes cikkekhez fűződő kommentárok tartalmát összegezte, amelyek minden tagállamra nézve egységes kívánalmakat fogalmaznak meg a gyermeki jogok lehető leghatékonyabb érvényre juttatása érdekében. Ezt követően a hazai szabályozás gyakorlati sajátosságainak ismertetésére tért rá, utalva arra, hogy a családtámogatás rendszere akkor van összhangban az egyezmény rendelkezéseivel, ha a gyermekek megfelelő fejlődéséhez szükséges életszínvonal valamennyi gyermek számára biztosított, az állami források erre fordított nagyságrendje megfelelő, valamint az elosztás módja minden gyermek számára biztosítja a szükséges megélhetési minimumot. A hazai szabályozás jelenlegi alapjainak felvázolása mellett ismertette a családpolitikai források idei évi előirányzatait, és számos további példán keresztül ismertette a gyermekek után járó támogatások rendszerének utóbbi évekbeli változásait.
Dr. Lux Ágnes, a kutatásokat összegző tanulmányokból készülő kötet gyermekjogi szaklektora előadásában az Alkotmánybíróság, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosának gyermeki jogokra vonatkozó esetjogának áttekintése tükrében arra kereste a választ, hogy valóban gyermekjogvédők-e az alapjogvédő intézményeink. Az alkotmányos intézményi háttér rövid bemutatását követően az Alkotmánybíróság gyermekjogi kontextusban releváns döntéseit tekintette át, érintve a tartásdíjjal kapcsolatos követelések, a szülői felügyeleti jog megosztása és a szabálysértési elzárás kapcsán hozott döntések tartalmát és a hozzájuk fűzött különvélemények egyes felvetéseit. Az Alkotmánybíróság legújabb döntéseinek ismertetése kapcsán kiemelte, hogy a jogellenes gyermekelvitel, illetve visszatartás Európában is egyre jelentősebb kérdéssé vált. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetjogának áttekintése során megállapította, hogy a gyermekeket érintő esetek nagyrészt az oktatáshoz, valamint más ellátáshoz való egyenlő hozzáférés sérelmét érintik, számos ügy kapcsán fogyatékosság, egészségi állapot, nemzeti hovatartozás, vagy más hátrányos helyzet miatt.
Dr. Ambrus István, a Büntetőjogi Tanszék adjunktusa előadásában azt vizsgálta, hogy a Gyermekjogi egyezmény gyermek-fogalma miként jelenik meg a magyar büntetőjogban. Bevezetésként az egyezmény szerinti, valamint a polgári jogi terminológiában használt gyermek, illetve kiskorú fogalmát vetette össze a büntetőjogban használt vonatkozó definíciókkal, beleértve a gyermekkor, fiatalkor, illetve a fiatal felnőttkor megközelítőleges életkori határainak meghatározását is. Előadása során hangsúlyozta, hogy bizonyos esetekben a törvényi tényállások megfelelő alkalmazásához teleologikus értelmezés szükséges, különösen a gyermekkor miatti büntethetőségi akadály megállapítása során egyes súlyosabban minősülő, szándékos bűncselekmények esetén. Folytatásként a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia törvényi tényállásainak fogalmi elemeit ismertette, valamint kitért a tartási kötelezettség elmulasztásának büntetőjogi következményeire is, hozzátéve, hogy a továbbtanuló nagykorú gyermek esetén a tartásra való jogosultság feltételrendszerét a XXIX. Polgári Elvi Döntés határozta meg. Előadása befejezéseként a kiskorú nevében indítható magánindítvány, valamint a kiskorú veszélyeztetésének Büntető Törvénykönyv szerinti kritériumait foglalta össze.
Dr. Horváth Georgina, a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék tanársegédje prezentációjában a gyermekek büntetőeljárásban betöltött szerepét járta körül, különös tekintettel a hazánkban is bevezetésre került Barnahus-modellre. Bevezetőjében a gyermekek vonatkozásában a büntetőeljárás során felmerülő nemzetközi jogi és uniós elvárásokat ismertette, majd a jelenlegi hazai tendenciák gyakorlati kérdéseit foglalta össze, felvázolva azt, hogy a büntetőeljárás során milyen többletfeltételek biztosítása szükséges a gyermekek lehető legmagasabb szintű védelmének megvalósítása érdekében. A Barnahus-modell bemutatása során kiemelte, hogy a kezdeményezés alapvetően egy gyermekbarát kihallgatási módszer megvalósítását tűzte ki célul, amelynek keretében a gyermekkel történő kapcsolatfelvétel egy speciális meghallgató szobában valósul meg, amelynek elsődleges célja, hogy a gyermek a lehető legnyugodtabb körülmények között, erre szakosodott szakértők bevonása mellett tudjanak vallomást tenni, szükség esetén helyszíni terápiás és orvosi segítséget nyújtva a gyermeknek. Előadása befejezéseként a jelenlegi gyakorlat legutóbbi tapasztalatait összegezte.
A konferencia folytatásában Dr. Doszpoth Anna, a Büntetőjogi Tanszék tanársegédje a gyermekek és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás témájában tartott előadást. A téma vonatkozásában releváns jog háttér ismertetése során áttekintette a Genfi Egyezmények és azok fakultatív jegyzőkönyveinek általános tartalmát. A tanúvédelem alapvető követelményeinek fejlődése kapcsán rámutatott arra, hogy a gyermekek különösen sérülékeny tanúként kezelendőek, ezért az eljárás során a velük szemben alkalmazott jogi eszközök körültekintő alkalmazása indokolt. A folytatásban a gyermekkatonává válás lehetséges módjait, valamint az ilyen múlttal nagykorúvá vált felnőtteket érintő dilemmákat vázolta fel. Különösen érzékeny kérdéskörként emelte ki a felelősségre vonás formai kritériumainak meghatározását és azok lehetséges céljának rögzítését, rámutatva a közösség és a hagyományok szerepére, mindemellett a nemzetközi, helyi, illetve hibrid törvényszékek segítségül hívásának jelentőségére a gyermekkatonák szerepvállalásával kapcsolatos vitás kérdések elrendezése, valamint az esetleges büntetőjogi felelősségre vonás során.
Dr. Barna Lili, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza előadásában a gyermekek bírósági meghallgatásának körülményeit vizsgálta a családjogi eljárásokban a Gyermekjogi egyezmény tükrében. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az eljárás során mindig a gyermek a főszereplő és a bíróságoknak az eljárás folyamán a gyermek védelme érdekében rögzített valamennyi nemzetközi és nemzeti szinten rögzített jogi garanciát biztosítania kell a gyermekközpontú igazságszolgáltatás követelményének megvalósulásához. Külön kiemelte az egyezmény azon passzusait, amelyek értelmében a gyermek véleményét figyelembe kell venni. Ezt követően a gyermekbarát igazságszolgáltatás fogalmi kereteit fejtette ki, hangsúlyozva azt, hogy a jogalkalmazó speciális felelőssége gyermekbarát módon eljárni, valamint a bírósági eljárás során a részvétel megfelelő módját és a véleménynyilvánítás, illetve a meghallgatás feltételrendszerét biztosítani. Ezzel kapcsolatban a családjogi bírák eljárásának a konfliktuskezelésben kiemelten fontos és érzékeny szerepét emelte ki, végezetül konklúziójában a továbbképzés, a szakértői hálózat és a bíróságba vetett bizalom erősítésének jelentőségét hangsúlyozta.
Dr. Gellérné Dr. Lukács Éva, a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék adjunktusa a felsőoktatásban tanuló diákok jogait vizsgálta meg a személyek szabad mozgása alapjogának fényében. Elsőként a felsőoktatásba felvételt nyerő hallgatókra vonatkozó trendeket ismertette, melyek alapján megállapítható, hogy nő a régiót elhagyó diákok száma, valamint a mobilitásban résztvevő személyek között szintén növekvő tendenciát mutat a diákok aránya. Ezt követően a felsőoktatás vonatkozásában releváns uniós jog és a gyakorlat fejlődésére, valamint jelenlegi helyzetére tért ki. Utóbbi kapcsán kiemelte, hogy a szabályozás kialakítása során az oktatáshoz való hozzáférés terén az egyenlő bánásmód elvét generális jelleggel fektették le és a tagállamok igyekeztek is érvényre juttatni az elmúlt húsz évben. Az Európai Unión belüli migráció azonban egyre nagyobb kihívások elé állítja a minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosításának lehetőségét mind a középfokú, mind a felsőfokú tanulmányok folytatásának vonatkozásában. Előadása zárásaként számos uniós felmérés kapcsán szemléltette az Európai Unión belül megfigyelhető változásokat, konklúzióként megállapítva azt, hogy az egyenlő bánásmód további erősítése érdekében pozitív ösztönzőkre és célzott intézkedésekre van szükség, továbbá az ún. jó gyakorlatok kialakítására.
Dr. Rigó Kinga, a Magyar Állam-és Jogtörténeti Tanszék doktorandusza kivételes tehetségek kivételes problémáiról szóló előadásának fókuszában a felsőoktatásba még kiskorúként felvételt nyert kiemelkedő teljesítményű diákok jogi helyzetének kérdésköre állt. Bevezetőjében a téma tekintetében releváns nemzetközi egyezmények és a magyar felsőoktatási szabályozás alapkérdéseit tekintette át, megállapítva, hogy a felsőoktatási joganyag bonyolult, sokszorosan összetett, és számos alapjogi normát érint.Ebben a komplex joganyagban a tehetséggondozás elsősorban az egyetemek feladata, miközben előfordulhat, hogy a hallgatót gyermekként ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a többi kiskorút, tehát hallgatói és gyermeki jogai egyaránt vannak, adott esetben pedig ezeknek a jogoknak a párhuzamos érvényesítése is indokolt lehet.Elmondása szerint különös figyelmet érdemel annak vizsgálata, hogy a kiemelkedő képességű hallgatót megillető, nemzetközi jogból származó jogosultságok hogyan kerülnek beépítésre a tehetséggondozási folyamatba, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek hallgatóként történő támogatása során hogyan kerülnek implementálásra a nemzetközi jog által elvárt elvek és a magyar jog által is befogadott gyermeki jogok.
Dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár, az Alkotmányjogi Tanszék tudományos munkatársa előadásában a gyermekek jogait vizsgálta az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, különös tekintettel a magyar vonatkozású ügyekre. Előadása bevezetőjében kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye mint élő instrumentum napjainkban is folyamatosan mozgásban van, mindemellett a kiskorúak védelme a részes államoktól nem csupán be nem avatkozást, hanem tevőleges, pozitív kötelezettséget is feltételez. Az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogának elemzése során általános jelleggel megállapította, hogya gyermekek jogai generális jelleggel nem önállóan merülnek fel, hanem esetenként egy összetett érvelés elemét képezik és általában nem gyermekek kezdeményezik a gyermekek jogait érintő ügyeket, bár elvétve erre is találunk példát. Végezetül összegzésében hangsúlyozta, hogy a gyermekek jogainak védelme nem önmagában álló érték, csak az Egyezmény által védett egyéb jogokkal összhangban értelmezve illeszthető be az európai alapjogvédelmi standardok rendszerébe.
Dr. Réti Mária, az Agrárjogi Tanszék habilitált egyetemi docense a magyar iskolaszövetkezeti joganyagról tartott előadást, különös figyelmet fordítva a tagok számára biztosítandó szabályokra, valamint az iskolaszövetkezet vagyonjogi szabályaira. Bevezetésként néhány nemzetközi adatra hívta fel a figyelmet, amelyek szerint a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében igen magas az Európai Unióban, illetve világviszonylatban egyaránt. Meggyőződése szerint keresni kell azokat a társas vállalkozásokat és lehetőségeket, amelyek segíteni tudnak az érintett fiatalok pályakezdési nehézségein, és amelyek révén munkatapasztalathoz juthatnak, valamint lehetővé teszik a generációk közötti tudásátadást, továbbá lehetőséget nyújtanak arra, hogy közösségben legyenek. Rámutatott arra is, hogy a jogalkotónak a védelmi szint megfelelőségére kell törekednie. Előadása folytatásában a magyar iskolaszövetkezeti jogi szabályozás hátterét és az iskolaszövetkezetek hazai működési mechanizmusát tekintette át, kiemelve, hogy hazánkban jelentős létszámban csatlakoznak a fiatalok iskolaszövetkezetekhez. Ezt követően az iskolaszövetkezeti jogi forma személyes közreműködést favorizáló aspektusának pozitív jellemzőjét hangsúlyozta a fiatalok megfelelő védelmi szintjének megteremtése során, hiszen az iskolaszövetkezet jó lehetőséget biztosít azoknak a hallgatóknak, akik felsőfokú végzettségük megszerzését követően helyzetbe kívánják magukat hozni, valamint jövedelem kiegészítési célból munkához szeretnének jutni.
A beszámolót Dr. Farkas Diána, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza, a projekt asszisztense készítette.