Developments in Family Law - Year by Year

2018.05.25.
Developments in Family Law - Year by Year
2018. március 9-én került megrendezésre a Developments in Family Law - Year by Year című, az Igazságügyi Minisztérium által támogatott alprojekt zárókonferenciája az ELTE ÁJK Kari Tanácstermében. Ez az alprojekt annak a projektnek a keretében került megvalósításra, amelynek a Család és családtagok – Jogági tükröződések c. alprojekt is része.

A rendezvényen számos európai ország családjogászai vettek részt, akik kutatási eredményeiket összegezték, illetve – a rendelkezésre álló szűkebb időkeretnek megfelelően – egy-egy lényegesebb kérdést jártak körül. Ahogyan az alprojektnek és az elkészült tanulmányoknak, úgy a konferencia-előadásoknak is meghatározó részét képezte a legutóbbi családjogi változásoknak a bemutatása, valamint a felsőbíróságok jelentősebb ítéleteinek áttekintése. A rendezvényt, amelynek üléseit Szeibert Orsolya vezette le, Menyhárd Attila, a Kar dékánja nyitotta meg a jelenlévők köszöntésével.

Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének habilitált egyetemi docense és a projekt vezetője a konferencia bevezetőjeként röviden összefoglalta az Igazságügyi Minisztérium által támogatott projektet és annak eredményeit. A kutatás nemzetközi alprojektjének elsődleges célkitűzése az európai családjogi együttműködés kiépítése, ennek keretében pedig éves rendszerességgel konferenciák szervezése, közös publikációk kiadása, valamint egy olyan családjogi adatbázis megalkotása és fejlesztése, amely európai tekintetben nyomon követi a jogterületet érintő legfőbb változásokat, alapot teremtve a tagállami jogösszehasonlításhoz és a kutatóprogram tagjainak további közös munkálkodásához. A projekt legfontosabb fókuszpontjaiként többek között a házassági vagyonjogi rendelkezések alakulását, a szülői státuszt érintő kérdéseket, a szülői felelősség egyes alapkérdéseit, valamint az élettársi, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatok jogi tartalmának vizsgálatát jelölte meg. Hozzátette azt is, hogy a fenti témakörök tekintetében nemcsak a jogirodalmat, hanem az aktuális jogalkotási tendenciákat és a legfrissebb felsőbírósági, illetve alkotmánybírósági döntéseket is összehasonlító jelleggel vizsgálják.

Elisabeth Alofs (Brüsszeli Szabadegyetem, Belgium) – a délelőtti ülés első előadójaként – a belga családi jogi szabályozás változásait az elmúlt évtized vonatkozásában vázolta fel. 2007-ben a házasság felbontásának szabályait módosították, amelynek eredményeként a válásnak Belgiumban jelenleg két típusa létezik: a felek kölcsönös megegyezésén alapuló, valamint a házasság visszafordíthatatlan megromlásán alapuló felbontás, utóbbi feltételeiként legalább hat hónapnyi különélés és a házasság megromlásának bizonyítása szükséges. Egy 2010-es reformcsomag keretében a házastársi tartás, illetve a gyermektartás szabályait is átdolgozták. Az első fokú bíróságokon a családjogi tárgyú ügyeket elkülönítve tárgyalják, amelynek célja a mediáció lehetőségének és a gyermekek meghallgatáshoz való jogának hatékonyabb biztosítása. A gyermek nevének meghatározását illetőek deklarálták a szülők egyenlő jogát névválasztás vonatkozásában. Amennyiben a szülők között nincs megegyezés, egy 2016-os alkotmánybírósági döntés értelmében a gyermek a szülők családi neveit alfabetikus sorrendben összekapcsolva viselheti.

Dimitar Topuzov (Plovdivi Egyetem, Bulgária) a bolgár családjog aktuális problémáit tárgyalta. Előadása első részében házassági vagyonjoggal kapcsolatos eseteket ismertetett, amelyekhez kapcsolódóan kiemelte a bolgár Legfelsőbb Bíróság által hozott állásfoglalásokat. Ezt követően prezentációja második részében az apaság vélelmének megtámadása iránti kereset előterjesztésének jogosultsági feltételeit ismertette, majd a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos problematikus kérdéseket tárta fel. Kifejtette mindemellett azt is, hogy milyen feltételek mellett adhat a bíróság engedélyt a gyermek külföldre utazásához, ha a szülők ebbe nem Developments-in-Family-Law-180309-01 bele, a bíróság ugyanis a szülők tiltakozása ellenére is engedélyezheti a gyermek számára meghatározott országokba, bizonyos időtartamra a kiutazást. A szülői felügyelet megosztása kapcsán azt vizsgálta meg, hogy megállapodás hiányában lehetséges-e a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlása.

Branka Rešetar (J.J. Strossmayer Egyetem, Eszék, Horvátország) a horvát családjogi jogfejlődés legújabb trendjeit mutatta be. Bevezetésként említette a gyermekek és a fogyatékkal élők jogainak erősítését, valamint az Európai Unió Bírósága horvát vonatkozású döntéseinek figyelembevételét az új szabályozás kidolgozása során. Az új törvény előkészítése során különösen ügyeltek arra, hogy a területet érintő interdiszciplináris kutatási eredmények is beépülhessenek a szabályozásba, és a reform eredményeként különösen a házasság felbontásának, valamint a gyermek eljárásbeli jogainak szabályai kerültek átdolgozásra. Az előadó a házasság felbontásának új elemeként a mediátori közreműködés hatékonyságát igazolta statisztikai adatok alapján. A gyermekek eljárásjogi jogainak megerősítése kapcsán elmondta, hogy az új szabályozás értelmében a gyermek a házasság felbontása iránt folyó perben is félként kezelendő, és speciális jogi védelmet is kaphat, ami azt jelenti, hogy ügyvéd vagy erre feljogosított szakember a gyermek érdekeinek védelmében részt vehet a perben.

Piotr Fiedorczyk (Białystoki Egyetem, Lengyelország) a lengyel családjogi jogfejlődés rövid áttekintése után – amely áttekintésben kitért a fejlődés állomásait meghatározó gazdasági-társadalmi helyzetre és okokra –, a jelenlegi lengyel családjog főbb jellemzőit vázolta fel. Kitért a házasság megítélésére, a házassággal kapcsolatos jogalkotói attitűdre is, és arra, hogy az ítélkezési gyakorlat is nehézzé teszi a házasság vétkességi alapú felbontását, ha a nem vétkes fél nem kívánja a házasság felbontását. A joggyakorlat tekintetében elemezte azt az ombudsmani indítványt, amely a nem teljes cselekvőképességgel rendelkező személyek házasságkötésével kapcsolatosan nem egyértelmű és a fogyatékosügyi egyezménnyel összhangban nem álló feltételeket kérdőjelezte meg, továbbá a szülők azon jogával kapcsolatos kérdéskört, amely az oltás beadhatóságára irányul.

Rute Teixera Pedro (Portói Egyetem, Portugália) bevezetőjében elmondta, hogy a portugál Polgári Törvénykönyv átfogó kodifikálására az 1976-ban hatályba lépett portugál Alkotmánnyal párhuzamosan került sor. Az új alkotmányjogi rendelkezéseknek megfelelően a családjogi szabályozás néhány rendelkezését a felek egyenjogúsága elvének megfelelően módosították. A következő négy évtized során a házasság, az élettársi kapcsolatok és az örökbefogadás területén történtek további módosítások. A külön- és azonos neműek közötti élettársi kapcsolat egyenjogúságát egy 2001-es módosítás keretében deklarálták, ezt követően az azonos neműek közötti házasság 2010 májusában került elismerésre. 2015-ben az örökbefogadást érintő szabályok kerültek újragondolásra, ennek értelmében mind az egyedülállók, mind a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők örökbe fogadhatnak, sőt, az örökbefogadás 2016-ban az azonos nemű párok számára is lehetővé vált. A gyermek legfőbb érdekének biztosítása érdekében az örökbefogadónak 25-60 év közötti személynek kell lennie. Előadása zárásaként a legfrissebb, családjogi tárgyú legfelsőbb bírósági ítéletekből idézett.

Marius Florae (Babeş-Bolyai Tudományegyetem. Kolozsvár, Románia) a délutáni ülés első előadója a román családjog legújabb fejleményeiről tartott előadást. Mindenekelőtt a 2011 októberében bevezetett, a családjogi szabályozást is magában foglaló új román Polgári Törvénykönyv modern elemeit méltatta. A kódex kapcsán kiemelte, hogy a családjogi rendelkezések szerves fejlődés eredményeinek tekinthetők, és megalkotásukra nagy hatással volt a legújabb francia és kanadai esetjog is. A legnagyobb változásokat a házassági vagyonjogi rendszer és a házasság felbontásának, eljárásjogi szabályainak reformjában jelölte meg. Az apaság vélelmének megtámadása iránti perindítási határidő kezdete kapcsán utalt arra, hogy a régi szabályozás csak a gyermek egyéves koráig tette lehetővé a perindítást, az új kódex azonban hatályon kívül helyezte ezt a szabályt, mivel azt alkotmányellenesnek és a gyermek valódi érdekével ellentétesnek találták. Végezetül a házasság alkotmányjogi fogalmáról folytatott nyilvános vitát foglalta össze, ennek kapcsán elmondta, hogy a hatályos jog szerint az azonos neműek házassága továbbra sem engedélyezett és az azonos neműek külföldön létesített házasságát sem ismeri el a román jog.

Suzana Kraljić (Maribori Egyetem, Szlovénia) tartott ezt követően előadást, aki a szlovén családjogot érintő változásokat egészen 1976-ig visszamenőleg elemezte, akkor került ugyanis először egységesítésre a házasságról és a családi kapcsolatokról szóló törvény, amelyet korábban négy külön törvényben szabályozott Szlovénia. Kiemelte a törvény modern elemeit, azonban a hiányoságokra is rámutatva indokolta, hogy miért volt szükséges később azt további három alkalommal is módosítani, hozzáigazítva a szabályozást az Ovideói Egyezményhez, illetve a legújabb belföldi és uniós szintű ítéletek konklúzióihoz. Hozzátette azt is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye 2005-ben került bevezetésre, ezzel kapcsolatban ismertette az intézmény házassággal közös és attól különböző vonásait. Megemlítette, hogy családjogot érintő kérdésekben az utóbbi évtizedben három népszavazás is történt, és kiemelte a legutolsó 2015-ös népszavazást, amely a házasság definíciójának újrafogalmazására irányult, és amelyet a szavazás eredményeként a jogalkotó végül nem módosított, így Szlovéniában a házasságot továbbra is csak egy férfi és egy nő köthet.

Jordi Ribot Igualada (Gironai Egyetem, Spanyolország) az elmúlt évek legfontosabb spanyol jogalkotási mozzanatait foglalta össze. A házasság felbontása gyakorlati kérdéseinek ismeretése kapcsán kiemelte, hogy a statisztikák szerint 2016-ban már 75% feletti volt azoknak a válásoknak a száma, amelyeket egyszerűsített eljárásban folytattak le: azaz a házasságból nem származott gyermek, és a felek a vitás kérdésekben meg tudtak egyezni. Az apaság megtámadására irányuló perek kapcsán elmondta, hogy a korábbi szabályozást 2005-ben alkotmányellenesnek mondták ki, ugyanis az eljárást csak a gyermek megszületéséről való tudomásszerzést követő egy éven belül lehetett megindítani. A gyermek legfőbb érdekének védelmében a bírósági gyakorlat tapasztalataihoz is igazodva az eljárás megindítására biztosított határidőt meghosszabbították. A béranyasággal kapcsolatos problémákat ismertetve elmondta, hogy egy 2014-es legfelsőbb bírósági döntés megtagadta a béranyasági szerződés alapján született gyermekek esetén a szülői státuszt a kívánságszülők irányába. Mivel a döntés országszerte heves vitákat generált, ezért végül egy konszenzus eredményeként a jogalkotók megállapodtak abban, hogy a béranyaság lehetőségét bizonyos feltételek teljesülése esetén (pl. meddőség igazolása, ellenérték nélkül és egyszeri alkalommal) mégis elismerik.

Az előadásokat a magyar családjoggal kapcsolatos néhány ítélet bemutatásával Szeibert Orsolya előadása zárta. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének rövid bemutatását és a családjogi alapelvek áttekintését követően néhány ítéletet emelt ki a Kúria által legutóbb elbíráltak közül. Kitért a közös szülői felügyelettel és a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos nehézségekre. Röviden áttekintette az élettársak helyzetét a jelenlegi családjogi és kötelmi jogi szabályozás tükrében, majd elemezte az ezzel kapcsolatos kúriai döntéseket. A rendezvény folyamán az egyes üléseket követően rövid és élénk vita zajlott, amely folytatódott a konferencia bezárása előtt még rendelkezésre álló időben is.

A beszámolót Dr. Farkas Diána, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza, a projekt asszisztense készítette.