Jancsó Miklós: Így jöttem

Filmklubunk életében fontos csomóponthoz érkezünk, amikor megkezdjük az ismerkedést egy kiemelkedő jelentőségű magyar filmrendező, Jancsó Miklós filmjeivel. Az 1964-es Így jöttem című alkotásában saját nemzedéki tapasztalatairól mesél, a történelem és az egyén viszonyrendszerét kutatja. Egy fiatalember eszmélését követve arra kérdez rá, mennyiben vagyunk a saját sorsunk irányítói. Hőse passzívan sodródik, a kavargó események ide-oda lökdösik, míg végül kénytelen szembenézni a helyzetével. Jancsó Miklós a szovjet-magyar barátság sematikus propagandáján és az adott történelmi helyzeten túllépve univerziális kérdéseket vizsgál. Az erőteljes cím egy jól körülhatárolható történettípus gyűjtőneve lett. A nemzedéki életérzést megragadó alkotásokat a mai napig gyakran „így jöttem”-filmekként szokás emlegetni. Bár a később világhírűvé váló jancsói kézjegyek itt még csak nyomokban fedezhetők fel, a rendező e filmjével már látványosan bontogatta a szárnyait.

Kivel beszélgetünk utána:
Scherer Péter Jászai Mari-díjas színésszel, a 90-es évek elején forgatott Jancsó-filmek Pepéjével, aki összesen hét filmben dolgozott együtt a rendezővel.

A második világháború végnapjai, valahol Magyarországon. Szedett-vedett csapat próbál átjutni a határon, de a gimnazista fiú az utolsó pillanatban visszafordul. Orosz fogságba kerül, mégis szerencséje van. Egy romos tanyára vezénylik, ahol egy sebesült szovjet katonával együtt kell néhány tehénre vigyázniuk. Bár nem beszélik egymás nyelvét, nagyjából egykorúak. Lassanként valamiféle barátság szövődik közöttük, és együtt élvezik a békés nyári napokat.

A korlátozott férőhelyek miatt előzetes regisztrációt kérünk a filmklub vezetőjénél, Rácz Annánál, anna.racz@ajk.elte.hu e-mail címen, egyetemi hallgatók esetén Neptun-kódot is kérünk. Az eseményt jelenlegi és volt ELTE-s polgárok (hallgatók, oktatók, dolgozók látogathatják).

Facebook-esemény