„Előadások a XXI. század kriminológiájából”

A konferenciát Dr. Sonnevend Pál, a nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettes nyitotta meg, aki üdvözölte, hogy a kriminológia egyre jelentősebb teret nyer a hazai jogtudomány és a társadalomtudomány területén, amit mi sem bizonyít jobban a karon működő mesterképzés nagy népszerűsége, illetve a 2016 novemberében megjelent új Kriminológia szakkönyv.

Lévay Miklós (ELTE) tanszékvezető egyetemi tanár a Büntetőpolitika alakító tényezői a 2010-es években, különös tekintettel a 2012. évi Büntető Törvénykönyvre és a tudomány szerepére című nyitóelőadásában bemutatta miként jelennek meg, vagy éppenséggel hiányoznak a tudományos ismeretek a büntetőpolitika alakulása során. Az előadás főkérdése az volt, hogy igaz-e az a globális trend a hazai büntetőpolitika változásaira is, miszerint a bűnözés kérdéskörének átpolitizálódása miatt a kriminálpolitika függetlenedik a tudományos, szakmai eredményektől, ismeretektől. Az előadás az új Büntető Törvénykönyv kodifikációs folyamatának bemutatásával igyekezett a fenti kérdésre választ adni. A büntetőpolitika irányát hűen tükrözi a törvénykönyv általános indoklása, amely a rend visszaállítását, a lakosság biztonságérzetének javítását, a szigorú büntetések – kiváltképp a visszaesőkre vonatkoztatva – elrettentő hatásának erősödését tűzte ki célul. A Btk. indoklása nem tesz említést arról, hogy a kodifikáció során megfelelő tudományos ismeretekre figyelemmel volt-e a jogalkotó. Kriminológiai szempontból különösen aggályos, hogy nem kerültek előtérbe a fiatalkorúak bűnözésével kapcsolatos ismeretek, a gyermekvédelmi rendszerre irányuló kutatások eredményei vagy a kábítószer-fogyasztásának kriminalizálásával kapcsolatos vizsgálatok értékelései. Az előadás egyik végkövetkeztetése az volt, hogy a jogalkotás során a hazai kriminológiai kutatások eredményeinek beemelése nem történt meg, így a fent említett kérdésre, felvetésre azt a választ lehet adni, hogy a tudomány szerepe háttérbe szorult a büntetőpolitikai jogalkotás területén. 

Gönczöl Katalin (ELTE) professor emeritus Túl a populizmuson, Zygmund Bauman emlékére című előadásban a kriminálpolitika új punitív tendenciáit ismertette, amelyek a Bauman által likvid modernitásnak hívott jelenség következményeit jellemzik. A globális gazdasági folyamatok, az elszabadult piac hatása minden országban átalakította a társadalom szerkezetét. Ha az alapvető, korábban anyagi jogon járó szolgáltatások áruvá válnak, akkor azok a társadalmi egyenlőtlenséget egyre inkább megerősíthetik. Magyarországon a rendszerváltást követően ezek a társadalmi strukturális torzulások nem változtak, sőt az utóbbi években tovább súlyosodtak. Ezt jól illusztrálja az oktatási rendszer erőteljes szelekciója, a társadalmi kirekesztettség, depriváció, növekvő egyenlőtlenségek látható jelensége. A kirekesztettség során a társadalom egy része kiszorul a politikai, gazdasági, kulturális lehetőségekből, amelyek a társadalmi integrációt szolgálhatnák. Az előadás egyik kiemelten fontos gondolata az volt, hogy ha a kormányzat nagyrészt csak szigorú büntetőpolitikai eszközökkel tudja „féken tartani” a kirekesztetteket, akkor ez a létforma, minden egyes káros következményeivel együtt, rögzül, hosszútávon mélyül az egyenlőtlenség, gátolja a mobilitást és biztonságvesztést okoz.  

Bárd Petra (ELTE) habilitált egyetemi adjunktus Metszéspontok: európai büntetőpolitika és alkotmányos identitás című előadásában az Európai Unió tagállamai közti büntetőjogi együttműködés kihívásairól beszélt a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülésének tekintetében. Az előadás három kihíváson keresztül mutatta be, hogy az uniós együttműködés ezeket a nehézségeket, kihívásokat miként emeli új szintre vagy sokszorozza meg azokat. A három kihívás: az abszolút biztonságra való törekvés (pl. terrorizmus elleni harc), a középkori kegyetlenségek a kortárs büntető igazságszolgáltatásban (pl. fogvatartási körülmények) és a jogállamiság lebontása (pl. foglyul ejtett állam jelensége). Számos, akár tagállami, akár nemzetközi megoldás létezik a jogsérelmek felülvizsgálatára, kompenzálására, illetve léteznek olyan eljárások, intézmények, amelyek a jogállamiság útjáról letért államokat képesek visszaterelni a korábbi útra. Viszont az előadás során kiemelt uniós mechanizmusok is rejtenek magukban kihívásokat, mint például az, hogy a jelenlegi mechanizmusok leginkább reszponzívak, vagyis reagálni képesek az elsősorban emberi jogi jogsértésekre, de azt megelőzni, vagy a jogállamiság leépítését nem tudják megakadályozni. Az előadás konklúziója az volt, hogy az emberi jogok és jogállamiság folyamatos uniós monitoringozása kiemelten fontos feladat lenne, amely irányába az Európai Unió is kezd nyitni. Így az Európai Parlament egy objektív kritériumok alapján működő monitoring mechanizmus felállítására tett javaslatot a tavalyi év során.

Borbíró Andrea (ELTE) egyetemi adjunktus Kulturális és kritikai megközelítések a bűnözés vizsgálatában című előadásában a konferencia második blokkjában, a kriminológia kortárs kritikai irányzatát, elméleti hátterét foglalta össze és vázolta annak lényegét. Az irányzat magja már az 1960-as évek óta meghatározó irányvonala a diszciplínának, ugyanakkor nem egy rendszerezett és átfogó elméleti keretet jelent, sokkal inkább az (elnyomó) hatalommal szembeni kritikus szemléletmódot, problémaérzékelést és érzékenységet. A kritikaiság kettős célú, egyfelől magával a tudománnyal (pozitivizmus és neoklasszikus iskola), másfelől társadalmi intézményekkel és gyakorlatokkal szembeni. Az interakcionista hagyományt követve a kritikai kriminológia elutasítja az értékmentes, objektív tudomány lehetőségét. Rendkívül jelentős hangsúlyt fektet a diszciplína önreflexivitására, a kriminológia szerepére, felelősségére, alapvetően épít a későmodernitás kereteire, a globális szemléletre.

Vig Dávid (ELTE) egyetemi adjunktus saját empirikus pilot kutatásán keresztül mutatta be a kritikai és kulturális kriminológiai szemlélet gyakorlati alkalmazását, A társadalmi mozgalmak jelentette ellenállás rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási kezelése című előadásában. A vizsgált három eltérő célú civil csoport: A Város Mindenkié, a Budapest Pride és a Ligetvédők voltak, melyeket az instant vizuális etnográfia módszerével analizálták, ami magába foglalja a kép és videó elemzést. Az elemzés kiterjedt továbbá arra is, hogy az egyes csoportok, mint kisközösségek miként élik meg, adják elő, és jelenítik meg jogellenes magatartásukat, és ennek összeegyeztetését aktivista attitűdjükkel. A kutatás kiemelt figyelmet fordított az erőszakmentes ellenállásra és a polgári engedetlenségre, mint morális alapú törvényszegésre, továbbá arra, hogy miként jelenik meg a fenti aktivizmus az erőszak narratívájában, az pedig hogyan illeszkedik bele a média uralásához szükséges tétemelés jelenségéhez.

Podoletz Léna (ELTE) egyetemi tanársegéd előadásában az alábbi kérdésre kereste a választ: Merre tart a zöld kriminológia? A zöld kriminológia több mint a bűnözés és a környezet kapcsolata. A kriminológia irányzatok közül itt az egyik legerősebb az aktivista szerep, melynek része a figyelemfelhívói feladatok ellátása, a kriminalizálás és szigorúbb fellépés kvázi lobbitevékenysége. Az irányzat egyik legfontosabb kérdése a környezet és a közösség védelme, mint etikai-morális kérdés felvetése, ennek keretében a rövid távú azonnali érdekekkel való szembenállás, ehhez kapcsolódóan pedig, hogy miként lehet kezelni a deprivált helyzet miatti károkozást. A zöld kriminológia részben elszakadt a büntetőjogtól és a globális (jövőbeli) közösségnek okozott kárt állítja központba, ugyanakkor az olyan hagyományosabb területeket is magába foglalja, mint a szervezeti és szervezett bűnözés, fehérgalléros és gazdasági bűnözés releváns oldalai.

Csemáné Dr. Váradi Erika (ME) egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánhelyettese Gengsztrek, Tolvajok Alapiskolája, avagy kételyek és megerősítések nemcsak a GTA-ról címmel tartotta meg előadását. A 2 milliárdos eladási számmal büszkélkedő GTA számítógépes játékot megjelenésétől kezdve számos kritika érte az erőszakos, rasszista, szexista jellege és a bűnözői értékrend népszerűsítése miatt. Magyarországon két nagyobb kutatás foglalkozott a hasonló típusú játékok vizsgálatával. 2012-ben Zalaegerszegen három iskolában végeztek kutatást és megállapították, hogy a vizsgált 490 gyermek 10%-a szorulna kezelésre szenvedélybetegségek miatt. 2015-ben Dr. Elekes Zsuzsanna iskolai kutatásában megállapította, hogy az online játékok problémás használata négy év alatt a duplájára emelkedett (8%-ról 16%-ra). Csemáné Dr. Váradi Erika kiemelte, hogy jelenleg nincs olyan bírósági ítélet, amely megállapítaná, hogy valaki számítógépes játék miatt vált volna bűncselekmény elkövetőjévé. Viszont a hasonló számítógépes játékok hatása egyértelműen érzékelhető a fogvatartottak csoportos önazonosságának vizsgálatakor, illetve az erőszakkal szembeni tolerancia mérésekor. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a kérdéskörrel a jövőben is érdemes foglalkozni, hiszen a játékfüggőség egészségügyi problémák megjelenéséhez, önkonfliktushoz, önkontrollhiányhoz, illetve a virtuális kapcsolatok elsőbbségéhez vezethet.

Dr. Kulcsár Gabriella (PTE) a pécsi Állam-és Jogtudományi Kar egyetemi adjunktusa az Iskolai zaklatás és serdülőkori öngyilkosságok című előadásában a zaklatással kapcsolatos dilemmákra hívta fel a figyelmet. A fogalom devalválódásának elkerülése érdekében hangsúlyozta, hogy a zaklatás szándékos, ismétlődő cselekmény, amelyből hiányzik a hatalmi egyensúly, de jelen van az erőfölény. Ma már jogosan megkérdőjelezhető az online és offline tér elválasztásának szükségessége, hiszen az online közeg vált természetessé a gyermekek számára. A cyberbullying során a felelősségnélküliség érzése erősebb, nem látszik az áldozat fájdalma és az online tér potenciális közönsége is szélesebb. Az előadás ismertette az iskolai zaklatásra jellemző krízismátrix jelenségét, amely a serdülőkorral járó lélektani krízis és az egyes életeseményekkel összefüggő akcidentális krízis találkozásakor lép fel. 

Dr. Inzelt Éva (ELTE) egyetemi adjunktus a Nemzetközi jellegű szervezett bűnözés nyomozásának ügyészségi tapasztalatai; különös tekintettel a hazai és nemzetközi intézményekkel való együttműködésekre címmel tartotta meg előadását. Előadásában felvázolta az ügyészség szervezeti változásait. A nemzetközi jellegű szervezett bűnözés feltárása során kiemelt szerepe van a szervezetek közti információáramlásnak, és azok hatékony kapcsolattartásának. Példaként említette, hogy ennek ellenére számos emberkereskedelem bűncselekmény felderítése során a nyomozás meghaladhatja az egy évet a fordítás elhúzódása miatt. A nemzetközi jellegű szervezett bűnözés nyomozása során számos részfeladat a Legfőbb Ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik, amely szintén hátráltatja a gördülékeny munkavégzést. A határokon átnyúló bűnözés vizsgálatában az utóbbi években a migrációs vonal alakulása több figyelmet kapott, részletesen vizsgálják a migráció színtereit és az embercsempészet kapcsolati hálóit. Magyarországon a határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos legutóbbi jogszabálymódosításokkal megnehezült a Btk. szerinti minősítés, illetve a fiatalkorúakkal összefüggésben több dilemma is felmerült.

Bíró Judit (ELTE), a Társadalomtudományi Kar Kisebbségszociológia Tanszék tanszékvezetője, A bűn tudata címmel tartott előadást, melynek empirikus alapja az Oresztész-műhely során végzett szülőgyilkosokkal készített interjúk. Jelen előadásban a Foucault által feltett kérdésre kereste a választ, valódi tudománnyá fejlődött-e az elmúlt kétszáz évben a pszichiátria? A kérdés alapja Pierre Rivere volt, akinek szülőgyilkosságáról szóló Foucault szövege alapozta meg az Oresztész projektet. A válasz nem a kriminológia vagy a pszichiátria felől érkezett, hanem egyfajta köztes kísérleti tudományból, a klasszika-filológiából, konkrétan Kerényi Károly klasszika-filológustól. Állítása szerint a görög mítoszok olyan örökérvényű felhalmozott tudást jelentenek, mely minden emberi cselekvés időtlen sémáit fektetik le, és a mítoszokon keresztül minden emberi cselekvés meg is nyilvánulhat. 

A konferenciát Lévay Miklós tanszékvezető egyetemi tanár zárta le, megköszönve a résztvevőknek a színvonalas előadásokat, a hallgatóságnak pedig az aktív részvételt.

A beszámolót Dési Ádám, Murányi Fanni és Szontagh Veronika PhD-hallgatók készítették.