Nyerő párosok I. – Kajtár Gábor és Balázs Gergő
Balázs Gergő egyetemi tanulmányait végigkísérik a hallgatói tudományos életben és a nemzetközi perbeszédversenyeken elért eredmények. Tagja volt az ELTE ÁJK perbeszédcsapatának, amely 2018-ban a Washington D.C.-ben megrendezett Philip C. Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédversenyen több mint 120 egyetem közül megnyerte az összevont felperesi és alperesi beadványokért járó abszolút első helyet (Alona E. Evans Award for Best Combined Memorial First Place at the International Rounds). Ezért az eredményért Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter elismerő oklevelet, az ELTE ÁJK pedig Pro Jurisprudentia Practica Emlékérmet adományozott a csapat számára. Csapatban első helyezést ért el a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék által megrendezett Émile Noël európai uniós kereskedelmi jogi perbeszédversenyen. Dolgozataival két alkalommal is első helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Nemzetközi Jogi Tagozatában. 2021-ben több hallgatónkkal együtt elnyerte az Országos Tudományos Diákköri Tanács Pro Scientia Aranyérmét, amely a hallgatói évek alatt nyújtott egyéni, tudományos összteljesítményt díjazza. Három alkalommal részesült Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban és négyszer az Új Nemzeti Kiválóság Program kutatói ösztöndíjában. Magáénak tudhatja az ELTE ÁJK Hajnóczy-díját a Nemzetközi és EU Közjogi TDK titkáraként végzett diákköri tevékenysége elismeréseként. Az ELTE ÁJK Frankofón Diákkörének alapító elnöke és az Amerikai Nemzetközi Jogi Társaság Ifjúsági Tagozatának alelnöke, az ELTE Bibó István Szakkollégiumának tagja. Tudományos folyóiratokban publikál, és tudományos szakmai konferenciákon tart előadásokat.
Dr. Kajtár Gábor több mint tíz éve készíti fel hallgatóinkat a nemzetközi perbeszédversenyekre, ahol sorra érik el a kiemelkedő eredményeket. 2014-ben elnyerte az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete által alapított Pro Dissertatione Iuridica Excellentissima Díjat, amelyet az intézet kutatóiból álló bíráló bizottság „A nem állami szereplők elleni önvédelem a nemzetközi jogban” címmel benyújtott doktori dolgozat alapján ítélt oda. Tehetséggondozási tevékenységét az ELTE Pro Ingenio elismeréssel díjazta. Az Egyetem Rektori Kiválósági Különdíjat ítélt meg számára 2016-ban, ahol a pályázók oktatási tevékenységét, tudományos kutatásait és egyetemi közéleti aktivitását egyaránt értékelték, és a Különdíjban azok a pályázók részesülhettek, akik mindhárom komponens esetében kiemelkedő munkát végeznek. Több alkalommal elnyerte az ELTE ÁJK által alapított Pro Jurisprudentia Practica Emlékérmet, amely azon felkészítő tanárok munkáját ismeri el, akik az adományozást megelőző tanévben hazai vagy nemzetközi perbeszéd- és jogesetmegoldó versenyen kimagasló eredményt értek el, ezzel növelve a Kar hírnevét, szakmai elismertségét. 2018-ban ELTE Szenátusi Érdemérmet kapott. Az ELTE Ígéretes Kutatója volt, a Nemzeti Kiválósági Programban tíz hónapos ösztöndíjat nyert el, Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat nyert 2018-ban. 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár Aranyérmet adományozott számára a minőségi felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként.
– Gergő, mikor vált világossá számodra az, hogy az egyetem többről szól a vizsgák teljesítésénél és a diploma megszerzésénél?
B.G.: Már a gimnáziumban is igyekeztem többet kihozni a tanulmányaimból, és az egyetemre is úgy érkeztem, hogy szeretném ezeket az éveket minél jobban kihasználni. Még az első év első félévében bekerültem a Bibó István Szakkollégiumba, és ez végigkísérte egyetemi éveimet, itt egy nagyon motivált közegbe érkeztem. További nagy lökést adott, hogy másodévesen jelentkeztem Kajtár Gábor tanár úrhoz nemzetközi jogi perbeszédverseny-csapatba. A Jessup perbeszédversenyen való részvételem nyitotta meg a perspektívákat számomra, láttam, hogy milyen remek szakmai lehetőségek vannak az egyetemen, és azóta is többféle projektben dolgoztunk együtt tanár úrral. Nekem ez egy nagyon jó kezdetet és a későbbiekben rálátást is adott ezekre a dolgokra.
– Melyik ezek közül a legmeghatározóbb a számodra?
B.G.: Mindenképpen a Jessup perbeszédverseny, mert ez olyan intenzív felkészülést igényelt, ami végigkísérte az egész tanévet. Fontos elmondanom, hogy ez a felkészülés csapatban zajlik, tehát van egy nagyon erős közösségi része is. A felkészítésünkben többen is részt vesznek, az én Jessupon való részvételem során például Csernus Máté dolgozott a csapattal Kajtár Gábor mellett. Ez szakmai és közösségi szempontból is különleges élményt adott, hiszen minden nap ezen járt az agyunk, és sokat utaztunk együtt külföldön.
– Mik a további terveid a diploma után?
B.G.: Mindenképpen aktívan szeretnék nemzetközi joggal foglalkozni. Gyermekkorom óta érdeklődöm a tudományos, illetve a kutatói lét iránt, ebbe az irányba szeretnék továbbhaladni. A végzés után – ami most tavasszal esedékes – a legközelebbi tervem az, hogy LLM-fokozatot szeretnék szerezni nemzetközi jogi területen, és PhD-fokozatszerzésben is gondolkodom.
– Kajtár Gábor szakmai útját is impozáns díjeső és kiváló eredmények kísérik. Miért vált fontossá számodra az, hogy felkutasd a fiatal tehetségeket, és időt-energiát nem kímélve foglalkozz velük?
K.G.: Valki László professzor úr személye volt számomra meghatározó ebben. Neki mindig nagyon fontos volt, hogy tehetséges fiatal diákokkal foglalkozzon, és én egy ilyen környezetbe kerültem be mellé a tanszékre. Engem is nagyon komolyan vett az első pillanattól fogva, és azt tanultam meg tőle, hogy ezt csak így érdemes csinálni. Nyitott is voltam erre, és tőle tanultam azt, hogy diákcentrikus legyen a szemléletmódom, és felfigyeljek a tehetségekre.
Az ELTE perbeszédcsapata a Washington D.C.-ben megrendezett Philip C. Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédversenyen
– Mit ad hozzá a munkádhoz, illetve a személyiségedhez ez a fajta tevékenység?
K.G.: Több rétege van a felkészítésnek. A tehetséggondozás egy igazi élmény, főleg itt, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, ahol abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagy számban érkeznek hozzánk a nagyon tehetséges hallgatók. Ahogyan a Gergővel való együttműködésünk is jól példázza, az oktatói és a kutatói munkának is a megkoronázása lehet ez a fajta közös tevékenység. Az oktatói munkának azért, mert óriási kihívás valakit tanítani, akin látszik, hogy tehetséges. Ilyenkor az oktatás közben is már vitatkozunk, próbára tesszük egymás ismereteit, képességeit – én ezt szeretem leginkább a tanításban. Ezt a fajta, az egymás véleményére épülő dinamikus oktatást kedvelem leginkább. A közös munkáink Gergővel azt is mutatják, hogy ez át tud alakulni egy kis kutatócsoporttá, ahol az ember meg tudja élni a kutatás csoportos szintjét is, és ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kérdés is. Ha két kutató egymással közösen gondolkodik, akkor más szintre tudnak eljutni a dolog dinamikájában, mint magányosan dolgozva. Nekem nagyon sokat ad ez, mert a tehetséggondozás biztosítja a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb örömet is a munkámban.
– Miért figyeltetek fel egymásra, hogyan választottátok ki egymást?
B.G.: A Jessup versenyre tudok ismét hivatkozni. Szerintem ez abból a szempontból is egy nagyon jó lehetőség, hogy szakmailag és emberileg is megismerjük egymást, mentori kapcsolatok alakulnak ki. Ez sokkal mélyebb együttműködés, mint egy szakdolgozat vagy évfolyamdolgozat esetében. A kölcsönös szimpátia még a Jessup során kialakult bennünk. Amikor leültünk arról beszélgetni a verseny után, hogy hogyan tovább, akkor mindketten úgy láttuk, hogy szeretnénk folytatni az együttműködést; én szerettem volna továbbra is nemzetközi joggal foglalkozni, Tanár Úrral együtt dolgozni, Tanár Úr pedig abszolút partner volt ebben. Egy ilyen együttműködés mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat ad.
K.G.: Két pontra emlékszem világosan, amikor Gergő mellett le tudtam tenni a voksomat. Az egyik, amikor el kellett döntenem, hogy beválasztjuk-e őt a Jessup-csapatba úgy, hogy korábban másodéves hallgató még nem kapott erre lehetőséget. Ez egy nagy döntés volt, mert nem volt tapasztalatunk alsóbb éves hallgatóval sem intellektuálisan, sem a lelkierő szempontjából, hiszen a Jessup mindkét területen óriási terhelést jelent. Amikor beválasztottuk, akkor már olyan sikereink voltak ebben a versenyben, amelyek egyértelműen mutatták, hogy még jobb eredményeket érhetünk el. Nagyon jó csapatot akartunk összeállítani, jobb eredményt akartunk elérni, mint az előző években. Mindeközben nemcsak a csapat és a Kar érdekeit kellett szem előtt tartanunk, hanem komoly felelősség volt a diákok felé is – figyelembe kellett vennünk, hogy sem Gergő, sem más diák nem sérülhet ebben a folyamatban. Ehhez az embernek saját magában is kell bíznia, a saját emberismeretében, rutinjában és tapasztalatában, és Gergő iránt is volt egy eredeti, őszinte bizalom bennünk. Nagyon jó volt a motivációs levele, az önéletrajza, jól teljesített a szóbeli beszélgetéseken, látszott, hogy ha valaki másodévesen képes erre, akkor az ő lehet. A felkészülés és a verseny egy éve alatt nagyon jól megismerjük egymást emberileg is, mély kapcsolatot eredményezhet ez a munka.
– Mi volt a másik ilyen pont?
K.G.: Le szoktam ülni a diákjaimmal beszélgetni év végén arról, hogy mit gondolnak, hogyan érezték magukat, milyen visszajelzést adnának, hogyan menjünk tovább. Ezen a beszélgetésen volt megint egy ilyen döntési helyzet, azt ajánlottam akkor Gergőnek, hogy folytassuk együtt kutatóként. Beszélgettünk egy témáról, ami nagyon régóta foglalkoztatott, és amit nem is nagyon akartam korábban mással megosztani. Megbíztam benne, és úgy gondoltam, hogy érdemes vele tudományos koncepciókat és célokat megbeszélni, és javasoltam, hogy kezdjünk el együtt gondolkodni ebben, mert arra érdemesnek bizonyult. Így léptünk tovább közösen.
Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter átadtja az elismerő oklevelet Kajtár Gábornak, a 2018. évi Philip C. Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédverseny csapatának felkészítésért.
Gergő mind az OTDK-n, mind pedig a nemzetközi perbeszédversenyeken nagyon eredményesen teljesített. Ez két különböző típusú verseny. Melyiken mivel tudott sikeres lenni?
K.G.: Az viszonylag ritkán fordul elő, hogy ha valaki nagyon jó a Jessupon, akkor ne tudna egy jó OTDK-dolgozatot megírni és előadni. Sokkal szűkebb a keresztmetszet a Jessupon, ott kiváló kutatónak kell lenni, és nemcsak kiváló előadónak, mint az OTDK-n, hanem nagyon kell tudni dinamikájában látni a dolgot. Ez azt jelenti, hogy kell tudni határozottan vitatkozni, de udvariasnak is kell lenni, ezért jó emberismeretet feltételez egy kiemelkedő perbeszédverseny-eredmény. Az OTDK egycsatornás inkább. Ezt úgy értem, hogy a versenyző kikutat valamit, megírja és elmondja. Nem kerül dinamikus kapcsolatba a zsűrivel, nem kell velük vitatkoznia, és főleg nem angol nyelven. Az más kérdés, hogy Gergő olyan tudományos érzékkel, analitikus gondolkodással rendelkezik, ami mindkettőt bőven kielégíti. Egyszerre vannak elméleti, analitikai képességei, ugyanakkor kellően gyakorlatias is ahhoz, hogy bele tudja magát helyezni egy elfogultabb felperesi vagy alperesi pozícióba.
Ez egy ritka párosítás.
K.G.: Igen, ez ritkábban fordul elő. Kiváló előadó, ami az OTDK-n elengedhetetlen, de ezen túl nagyon jól bírja a stresszt, ami a Jessupnál összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint egy OTDK-döntő esetében, és ő ott is megállta a helyét. Mindkettőhöz jók a képességei, azt gondolom.
Az OTDT által odaítélt Pro Scientia kitüntetés mit képvisel a tudományos életben?
B.G.: Ezt az elismerést az OTDK után külön lehet megpályázni. Azok jelentkezhetnek, akik a kétévente megrendezett OTDK-n első helyezést értek el. Közülük választják ki azt a tudományterületenként három-öt hallgatót, akik az első helyezettek közül is kiemelt eredményeket értek el egy komplex szempontrendszer alapján. Ez például az első helyezésen túl további OTDK-eredményeket, jó tanulmányi átlagot, publikációkat, konferencia-előadásokat, szakmai versenyeket és nyelvismeretet foglal magába.
Mit jelent a számodra ez a díj?
B.G.: Ez egy hatalmas elismerés volt nekem, mert sokféle kritérium alapján, egy erős mezőnyben részesülhettem a díjban. Úgy szokták jellemezni ezt a díjat, hogy ez a hallgatói évek alatt befutott pálya elismerése. Személyes vonzata miatt is nagy kitüntetés volt a számomra, mert kari hallgatóként, illetve Bibó-szakkollégistaként van szerencsém több, korábbi Pro Scientia díjas hallgatót is ismerni, akiket szakmai példaképeimnek tekintettem. Olyanok társaságába kerülhettem be, akikre gondolkodásmódjuk, tudásuk miatt felnézek.
Ez olyasmi, mint az Oscar-díjat elnyerni?
K.G.: Inkább azt mondanám el, hogy miért nem olyan. Azért nem, mert láttunk már olyan Oscar-nyerteseket, akiknek mázlijuk volt. Olyan OTDK-nyertest is láttam már, akinek szerencséje volt. Olyan viszont nincs, hogy valaki többször tudjon OTDK-t nyerni csak szerencséből, főleg úgy, hogy közben publikál és tudományos előadásokat is tart. Gergő mindkét esetben rajt-cél győzelmet aratott, és egyébként onnantól kezdve, hogy elkezdett a témával foglalkozni, és a TDK-ban megjelent, látszott rajta, hogy nagyon komoly esélyei vannak arra, hogy megnyerje a szekcióját. Úgy tűnik az elmúlt évtizedek gyakorlatából, hogy a Pro Scientia elég jól rá tud mutatni azokra a tehetségekre, akikben sok tudományos potenciál van. Ennek a díjnak a nyerteseiből jó eséllyel lehet komoly tudós, és már most is egy fiatal, komoly kis tudósról beszélünk természetesen.
Az OTDT 2019. december 6-i ülésén Mestertanár Aranyéremben részesítette Kajtár Gábort.
A ti véleményetek szerint mi volt az odaítélés indoka?
B.G.: Szükséges egy OTDK-győzelem ahhoz, hogy pályázatot lehessen benyújtani a díjra. A jogi szekcióban az egy ritka dolog, hogy valaki többször tudjon első helyezést elérni, az idei pályázók közül ezt csak Szabó Patrik (egy másik kari Pro Scientia díjazott) és én tudtuk felmutatni. Emellett szerintem a jessuposként nemzetközi szinten az írásbeli beadványokkal elért első hely, illetve, hogy a két OTDK között Tanár Úrral közösen, illetve az ő mentorálása alatt több hazai és nemzetközi tudományos folyóiratokban született cikkek lehettek meghatározóak.
Mitől tudnak az ELTE ÁJK hallgatói ilyen sikeresek lenni, akár a perbeszédversenyeken, akár az OTDK-n?
K.G.: Sokat gondolkodom ezen oktatóként. Két nagyon jó egyetemen volt szerencsém tanulni, dolgozni. Cambridge-ben szereztem LLM-fokozatot, és voltam vendégkutató a Harvard jogi karán. Mindkét helyen már úgy voltam kint, hogy kötődtem az ELTE ÁJK-hoz. Cambridge-ben ösztöndíjas PhD-hallgatóként voltam kint, és akkor már itthon Valki László meghívott, hogy maradjak a Tanszéken, és dolgozzam ott. A Harvardon pedig már adjunktusként voltam kint. Mindkét helyen nagyon tudatosan vettem részt az órákon, nemcsak a hallgatói oldalról, hanem oktatói tudatossággal is. Próbáltam arra figyelni, hogy miért ez a két egyetem szerepel rendszeresen az egyetemi rangsorok TOP 3-jában.
Mit tapasztaltál erről?
K.G.: Azt kellett látnom – és ez részben közhely, részben nem –, hogy nagyon sok múlik az oktatói minőségen, nagyon jó oktatónak kell lenni, és nagyon jó diákok kellenek még ehhez – nélkülük ugyanúgy nincs eredmény. Azaz, ha diákok és oktatók jól összehangolt, kiemelkedő szinten egymásra fókuszáltan működnek és jó csapatokat alkotnak, akkor nagyon jó eredmények születnek. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán nagyon jó oktatóink vannak, sok tanszéken sok tehetséges, nagy tudású és diákfókuszú oktató dolgozik. Beleteszi az energiát, szeret tanítani, és jó a tehetséggondozásban. Ez óriási erősségünk az ELTE ÁJK-n. Részben emiatt, részben pedig még elődeink iskolateremtő munkája miatt is a mi intézményünket választják a legjobb diákok a legnagyobb számban. Együtt, ennek a szinergiának az eredménye az, hogy perbeszédversenyeket nyerünk Washingtonban, Londonban, Párizsban, Oxfordban, Hágában és bárhol, ahol elindulunk. Mindezt természetesen kőkemény munkával érjük el. Egészen kiemelkedőek az OTDK-eredményeink is, mert rendre több első helyünk van, mint a többi dobogós jogi karnak együtt. A négy Pro Scientia díjazottból is hárman a mi hallgatóink.
Beszéljünk Gergő OTDK-dolgozatáról, ami első helyet ért el a 2021-es megmérettetésen a Nemzetközi Jogi Szekcióban. Az ebben tárgyalt „tiszta kezek elv” mit jelent egy kicsit közelebbről?
B.G.: Ez az elv az angolszász jogból ered. Tulajdonképpen az egész téma visszavezethető a jog egyik alapkérdésére, az igazságosság és méltányosság figyelembevételére. Mi a helyzet akkor, ha egy kereset a jog betűje szerint teljesen rendben van, de a felperes mégis olyan magatartást tanúsít, ami miatt érezzük, hogy annak megítélése teljesen igazságtalan lenne? Hogyan értékeljük, ha valamilyen jogellenes vagy kifogásolható magatartást tanúsít a felperes a per megindítása előtt? A nemzetközi jogban ilyen helyzet állhat elő például, amikor valamely állam egy szerződéses kötelezettséget kíván érvényesíteni egy másikkal szemben, de alaposabban megnézve kiderül, hogy meghamisította a bizonyítékokat, a szerződést korábban ő is megszegte, vagy éppen ő maga akadályozta meg a másik felet abban, hogy szabályosan teljesítse a kötelezettségét. Az elv értelmében az alperes jelezheti kifogásként, hogy a felperes „kezei nem tiszták”, azt jogellenes magatartás szennyezi be, ez pedig az angolszász jogrendszerekben a felperes kérelmének visszautasítását eredményezi. Ezt a magyar polgári jogban a felróhatóság megítéléséhez lehetne hasonlítani, amelynek kapcsán a Ptk. is kimondja, hogy felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ezeknek a gondolatoknak a nemzetközi jogi megjelenését vizsgáltam dolgozatomban.
Balázs Gergő 2021-ben első helyezést ért el dolgozatával az Állam- és Jogtudományi szekció nemzetközi szerződésekkel foglalkozó Nemzetközi Jogi Tagozatában.
Volt-e a dolgozatban újdonság, megjelent-e új megközelítésmód, mi az, amiért első helyet tudott szerezni?
K.G.: Már maga a témaválasztás is nagyon eredeti, a megközelítésében pedig két újdonság is megfigyelhető. Van benne egy dogmatikai elemzés, ami egy fogalmi elhatárolás, amit nagyon finom, sebészi pontossággal kellett elvégezni. Emellett, túlmutatva az elméleten, a gyakorlatias hozzáállás megjelenése. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy Gergő kiterjedt, tucatnyi fórumhoz köthető bírói gyakorlatot vizsgált meg. Tulajdonképpen az összes elérhető nemzetközi bírói fórum összes releváns ügyét és a peres felek érveléseit is megnézte. És itt visszacsatolok a Jessup és OTDK összehasonlításra azzal, hogy Gergő egyszerre tudott egy nagyon mély, elméleti, analitikai vénát és egy gyakorlati kutatást is belevinni a dolgozatba, továbbá egy gyakorlatorientált outputot is. Nemcsak azt nézte meg, hogy a bíróságok hogyan állnak ehhez a kérdéshez, hanem egy olyan anyagot tett le az asztalra, ami adott esetben hasznos lehet egy konkrét per esetében is a bíróság vagy az érvelő felek számára. Nagyon kevesek képesek ezeknek a feladatoknak az együttes megoldására.
Hogyan került ez a téma a látótérbe?
B.G.: Ebben nagy szerepe volt Tanár Úrnak. Az első OTDK-dolgozatom, illetve a Jessup perbeszédverseny után éreztem, hogy egyre inkább a nemzetközi jog alapjául szolgáló jogforrási, eljárási kérdések érdekelnek. Azzal a kéréssel kerestem meg Tanár Urat, hogy tudna-e engem ebben orientálni, hogy milyen aktuális kérdések vannak. Végül több javaslatból választottuk ki ezt. Nagyon jó, szerteágazó téma volt, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból, és többféle jogterület nézőpontjából is feldolgozható volt. Az OTDK-n kívül is tartottam a témában konferencia-előadásokat, és több cikket is írtam belőle
A perbeszédversenyeken való részvétel egyik feltétele egy nagyon jól használható, magas szintű angol nyelvtudás. Mit tanácsoltok nyelvtanulás szempontjából azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat? Hogyan lehet az ehhez szükséges, megfelelő szintű nyelvi felkészültséget elérni?
K.G.: Erre vonatkozóan több megoldás is létezik. Akik másodévesen kerülnek be a csapatba – Gergőn óta is volt már erre példa –, azok alapvetően egy hozott nyelvtudással rendelkeznek. A legjobb diákok közül, akik nagy számban jelentkeznek az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára, sokan már eleve tudnak nagyon magas szinten angolul. Van, aki középiskolai évek alatt folytatott külföldi tanulmányai során szerzi ezt meg, mert élt egy évet olyan országban, ahol az angolt kellett használnia. Ez ma már egyáltalán nem ritka, és óriási előnyt jelent, de nem feltétlenül van erre szükség. Olyan versenyzőnk is volt, aki életében nem járt még Angliában vagy Amerikában, és remek nyelvtudással rendelkezett. Van, akinek nagyon jó nyelvérzéke van, és ezért tudja jól a nyelvet, vagy erős középiskolába járt, és ott jól megtanulta. Vagy könnyűzenét hallgatott, esetleg sok filmet nézett eredeti nyelven, felirat nélkül. Aki a magasabb évfolyamokról jelentkezik, annak pedig érdemes már első évben rákapcsolnia a nyelvtanulásra is. Ez egyébként is fontos a XXI. században, kiemelkedő angol nyelvtudás kell ahhoz, hogy valaki jó jogász legyen, és találjon magának egy jó munkahelyet. Lehet tehát az egyetemi időszak alatt nyelvet tanulni, Erasmus-diákokat segíteni, összejárni velük, Netflixet nézni, elmenni az Erasmus programmal külföldre, kint tanulni és élni.
Gergő, honnan volt meg a szükséges nyelvtudás?
B.G.: Kéttannyelvű általános iskolába jártam, innen hoztam az angolt. Szerintem az angol nyelvtudás mellett van egy fontos, alkalmazási vetület is, az, hogy valaki ki tudjon állni mások elé beszélni, vitatkozni is ezen a nyelven. A középiskolában részt vettem ENSZ-modellező konferenciákon, ahová fel kellett készülnünk angol nyelven, beszédeket tartottunk. A Jessup során több tízoldalnyi tudományos anyagot kell írni, ki kell állni érvelni, olyan 20 perces beszédet kell tartani, amelyet bármikor félbeszakíthatnak kérdésekkel. Ez pedig a már meglévő angoltudásomnak egy újabb nagy lökést adott, mert elmélyül az addigi nyelvismeret, hiszen például a szakirodalom is csak idegen nyelven érhető el.
K.G.: A Jessup során a felkészítő team egyik feladata, hogy megtanítsuk jogászként írni, kutatni és érvelni, beszélni a versenyzőket. A legal writing egy külön műfaj, amit külön meg kell tanulni – ebben különösen Sulyok Katalin tanárnő van nagy segítségünkre. A beszédnél pedig ez nem retorikai verseny, hanem nagyon dinamikus. Ha valaki például fél percnél többet beszél egyfolytában, akkor a bírói panel nagyon passzívvá válik, ezért erre is figyelni kell. Záporoznak a kérdések és a viszontkérdések is, ez utóbbiak egyre mélyebb rétegeit érintik egy adott témának. Ezután úgy és onnan kell folytatni az éppen érvelőnek a beszédét, mintha az előtte lévő percekben csak kedélyes társalgás folyt volna mondjuk az időjárásról.
Gergő, mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének ilyen szép sikereket elérni?
B.G.: Bátorítanék mindenkit, hogy érdemes ebbe belevágni. Igaz, hogy az évek során lemondásokkal jár, de nagyon sokat ad szakmailag és emberileg, megvan ezeknek a versenyeknek és a kutatói munkának is a szépsége. Másrészt ki kell emelni, hogy ez sosem egy valakinek az eredménye. Tanár úr végig támogatott, a családomra és barátaimra mindig számíthattam. Konzultálhattam volt csapattársaimmal, szakkollégista ismerőseimmel – ez az egész egy nagy csapatteljesítmény. Sok csodálatos ember vesz körül, akik ezt mind lehetővé tették számomra. Egy ilyen csapaton túl pedig céltudatos és kitartó munkára van szükség, ez a potenciál pedig sokakban benne van...
A beszélgetőtárs Rácz Anna volt.
Többi nagyinterjúnk itt olvasható