Hetvenhat éves korában elhunyt Dezső Márta professor emeritus, a magyar alkotmányjog-tudomány kiemelkedő alakja, az ELTE ÁJK volt dékánhelyettese. 2026. május 19-én (kedden) 17.00 órára az Állam- és Jogtudományi Karra várunk mindenkit, aki tisztelegni szeretne Dezső Márta emléke előtt. (Helyszín: Kari Tanácsterem)

Dezső Márta kutatóként és oktatóként egyaránt meghatározó szerepet játszott a magyar alkotmányjog-tudomány elmúlt fél évszázadában. Pályája a rendszerváltás előtti MTA-s kutatói évektől az ELTE Alkotmányjogi Tanszék vezetéséig ívelt – és mindvégig jellemezte az a szemlélet, amely az alkotmányos demokrácia alapértékeit helyezi a gondolkodás középpontjába. Tanítványai számára olyan mentort jelentett, akinek szakmai és emberi támogatása hosszú távon nyomot hagyott pályájukon.

1950-ben született, jogász diplomájának az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történő megszerzését követően, 1973-ban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében kezdte meg munkáját, ahol pályáját és szemléletét alapvetően meghatározó szellemi műhelyre talált. Fiatalkori kutatásainak elidegeníthetetlen érdeme, hogy az összehasonlító jogi módszer következetes alkalmazásával már évekkel a rendszerváltás előtt megkezdte a demokratikus hatalomgyakorlás alapértékeinek átemelését a magyar közjogi gondolkodásba. Csak ebben a témában közel félszáz publikációja jelent meg itthon és külföldön. Termékeny alkotói munkásságának köszönhetően a jogállami forradalom idejére már az egyik legnevesebb választási szakértőnek számított.

1990-ben vette kezdetét oktatói pályája az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékén. 1994-ben védte meg kandidátusi értekezését Választási rendszer és alkotmányos hatalomgyakorlás címmel, 2003-ban habilitált doktori címet szerzett, 2005-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 2007-2013 között az Alkotmányjogi Tanszék vezetője volt.

Aktív szerepet vállalt a magyar alkotmányjog rendszerváltozást követő megújításában, és az 1994-98-as alkotmány-előkészítési folyamatot szakmai fejlődésének meghatározó állomásaként tartotta számon. 1991-2008 között az Európai Választási Szakértők Egyesületének tudományos igazgatója, 2007-2013 között a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének ügyvezető elnöke volt.

Szemléletformáló, az állandó megújulásra törekvő tudós volt, aki korábban járatlan ösvényeket nyitott meg az alkotmányjogi gondolkodásban. Az alkotmányjog-oktatásban a klasszikus alkotmánytani ismereteket, az alkotmányos demokráciák alapértékeit és intézményeit állította középpontba – ezt a szemléletmódot tanszékvezetőként generációkon átívelő programmá emelte. Szerzője volt az alkotmányjog-oktatást országosan megalapozó egyetemi tankönyvnek, az európai integráció alkotmányjogi aspektusait először átfogóan elemző magyar nyelvű, és a magyar alkotmányos rendszert angol nyelven először átfogóan bemutató köteteknek.

Több mint tizenkét évig volt az ELTE ÁJK nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kari Erasmus program megalapításában, és máig sikeresen működnek az általa nemzetközi együttműködésben szervezett részképzések.

Munkásságának elismeréseként 1999-ben a Xi'an-i Politikai és Jogtudományi Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott számára. 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést, 2010-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Emlékérmét, 2013-ban a Deák Ferenc-díjat vehette át, 2015-ben Moór Gyula-díjat kapott.

Választott tisztségeiben tárgyilagos, kiegyensúlyozott vezető volt, akinek iránymutatására és értékrendjére kollégái számíthattak. Széles látóköre, szisztematikus gondolkodása és természetes derűje mindig imponálóan hatott a vele közösen gondolkodókra.

Témavezetőként és tanárként lankadatlan figyelemmel és biztatással kísérte tanítványait. Személyisége sokak pályájában és szemléletében hagyott maradandó nyomot.

Az Állam- és Jogtudományi Kar közössége mély fájdalommal búcsúzik tőle. Emléke velünk marad.

A Kar fennállásának 375. éves jubileuma alkalmából készített interjúnkat itt olvashatják.