Az ELTE Állam- és Jogtudomány Kar Polgári Jogi Tanszéke 2026. április 23-án emlékezett meg Harmathy Attiláról, a tanszék 2022-ben elhunyt korábbi professzoráról. Az Egyetem téri épület Aula Magnájában megrendezett konferencia azonban nemcsak a Harmathy Attilára való emélékezésre adott lehetőséget, hanem arra is, hogy a Polgári Jogi Tanszék fiatal oktatói legújabb tudományos kutatásaikat bemutathassák. A rendezvény további célja volt az ELTE és az ORAC Kiadóval közös emlékkötetének a bemutatása, amelyben a tanszéki oktatók a 2023 tavaszi előadásaikat publikálták.

A konferenciát Somssich Réka egyetemi tanár, az ELTE ÁJK dékánja nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az ELTE ÁJK számára kiemelten fontos Harmathy Attila emlékének megőrzése, valamint szemléletének, átfogó és komplex gondolkodásának közvetítése a jövő generációi számára.

A konferencia első előadását Darázs Lénárd egyetemi tanár, az ELTE rektora tartotta Versenyképesség és egyetemfejlesztés – a magánjog változó szerepe címmel. Kiemelte, hogy az egyetem a kihívásokkal akkor tud eredményesen megküzdeni, ha önazonos fejlesztési koncepció mentén és teljesítményalapon növeli az intézmény a hatékonyságát. Az egyetem versenyképességét a három zászlóshajó programból álló fejlesztési koncepció hivatott növelni, ezek a fenntarthatóság és a mesterséges intelligencia komplex tudásközpontja, valamint a digitális készség- és kompetenciafejlesztés programja. A magánjog oktatásának és kutatásának mindhárom zászlóshajó programban fontos szerep jut. A mesterséges intelligencia és annak használata számos magánjogi problémát okoz, így például az adat minősítéséről és védelméről, a fejlesztés korlátairól. Az egyetem emellett nagy hangsúlyt kíván helyezni a digitalizációra és a digitális készségfejlesztésre, illetve ennek következményeire: a jó digitális készségek ugyanis nem minden esetben jelentenek digitális érettséget is, emiatt a hallgatók megértési készségeinek és mentális állapotának fejlesztése és támogatása az egyetem számára prioritás.

A konferencia második előadását Szeibert Orsolya egyetemi tanár, a Polgári Jogi Tanszék vezetője tartotta a Polgári Jogi Tanszék múltja és jelene címmel. Az előadó hangsúlyozta, hogy a ma természetesnek vett, egységes Polgári Jogi Tanszék viszonylag új rendszernek tekinthető és mi hosszabb fejlődés eredményeként jött létre. A maihoz hasonlító struktúra az 1950-es években alakult ki, ekkoriban azonban még gyakoriak voltak a szervezeti átalakítások. Az 1954-55-ös tanévben például párhuzamosan működött két Polgári Jogi Tanszék, amelyet 1955-ben összevontak, illetve kiegészítettek a polgári eljárásjog oktatásával is. A cél az volt, hogy a tudományos és oktatói munka színvonalát, valamint az oktatók és a hallgatók közötti közvetlen találkozások számát növeljék. Ennek keretében vezették be a kötelező óralátogatást, jöttek létre a tudományos diákkörök és nőtt az oktatói létszám. Az előadó kiemelte, hogy Harmathy Attila ebben a folyamatos kihívásokkal és változásokkal terhelt időszakban kezdett el dolgozni a tanszéken, életműve pedig több generáció számára jelentett támogatást és inspirációt. 

Török-Tóth Soma tanársegéd a Variációk egy témára, avagy mit kérdezne ma Harmathy Attila? címmel tartott előadásának középpontjában a Harmathy Attila emlékkötetben megjelent tanulmányok álltak. Az előadó az állam és a gazdaság témakörével kapcsolatban felvetette, hogy mi ma az állam, képes-e az állam a közjó védelme érdekében fellépni. A globális technológiai cégek világában már nem egyértelmű, hogy milyen tartalommal rendelkeznek az olyan régóta ismert fogalmi kereteink, mint például a verseny vagy a szerződési szabadság. A kockázat-társadalom témakörével kapcsolatban utalt arra, hogy felmerülhet, hogy az állam mikor és milyen eszközökkel lép be a kockázatviselésbe. A harmadik témakör, az „ismerjük-e még a jogot” középpontjában a jogalkotás mennyiségi és minőségi kérdései álltak. A jogalkotás ad hoc politikai befolyása negatív következményekkel járhat, és szükséges lenne elkerülni azt is, hogy az esetleges kormányváltások a jogrendszer és a jogszabályok szükségszerű és nagyfokú megváltoztatását hozzák magukkal. 

A délelőtti utolsó előadást Reines János adjunktus tartotta Szerződéses hálózat és felelősség: a közreműködőért való felelősség sajátosságai a franchise jogviszonyban címmel. Az előadó a közreműködőért való felelősség általános kérdéseivel kezdte előadását. A felelősség megállapítása során a legfontosabb kérdésnek nevezte azt, hogy a kötelezett jogosult volt-e igénybe venni a közreműködőt. A közreműködőért való felelősség sajátosan alakul a franchise szerződések esetében. Az előadó álláspontja szerint a franchise-vevő, valamint a franchise-átadó sem vehet igénybe közreműködőt a főszolgáltatás teljesítéséhez, hiszen az erősen személyes jellegű, valamint az ellátási kötelezettség megsértése esetén sem beszélhetünk közreműködő igénybevételéről. A franchise-átadó ugyanis a jóhírnév megóvása során valamennyi franchise-vevőt közreműködőként vesz igénybe. A közreműködőért való felelősség általános kérdései ebben az esetben is megfogalmazhatók, így például az, hogy felléphet-e az egyik franchise-vevő a másikkal szemben, a jóhírnév sérelmével kapcsolatban az ok-okozati összefüggést miként kell megállapítani, valamint a franchise-vevőt milyen jelzési kötelezettség terheli az utasítás célszerűtlensége esetén. 

Az ebédszünetet követően a résztvevők Szabó András, a Polgári Jogi Tanszék egyetemi tanársegédjének Kártérítési felelősség az önvezető autók korában – mi lesz veled veszélyes üzemi felelősség? című előadását hallgathatták meg. Az előadás középpontjában az önvezető járművek alkalmazásából eredő kockázatok jogi kezelése, valamint a kockázatok megfelelő telepítésének kérdése állt. Az automatizáció szintjeinek bemutatását követően elemezte az önvezető járművek befogadásában élen járó amerikai és európai piacok sajátosságait. Rámutatott arra, hogy egyes piaci szereplők esetében az innováció és a terjeszkedés lassulása figyelhető meg. Az előadó kitért az önvezető járművek által hordozott speciális kockázatokra is, különös tekintettel a hálózatosodásból, valamint az ember és gép közötti kooperációból fakadó veszélyforrásokra. Ezt követően bemutatta az önvezető járművekkel összefüggésben felmerülő lehetséges felelősségi modelleket, így a mesterséges intelligencia számára létrehozandó önálló jogalanyiság koncepcióját, a veszélyes üzemi felelősség generálklauzulájának alkalmazhatóságát, valamint a termékfelelősségi szabályok érvényesülésének lehetőségét.

Ezt követően Az új termékfelelősségi szabályok címmel Fuglinszky Ádám egyetemi tanár tartott előadást, amelynek keretében a termékfelelősségi szabályozás legújabb uniós fejleményeit ismertette. Rámutatott arra, hogy a termékfelelősségi irányelv módosítását a mesterséges intelligencia alkalmazásából eredő új kihívások és a korábbi szabályozás gyakorlati alkalmazása során felmerült nehézségek indokolták. Kiemelte, hogy a termékfelelősségi rendszer továbbra is a termék által nyújtott biztonság követelményére épül, és a szabályozás fogyasztóvédelmi karaktere is megmaradt, ugyanakkor a jogvédelem terjedelme érdemben kiszélesedett. Az előadó kitért arra is, hogy változások történtek az igényérvényesítési határidők körében: módosult az időtartamok kezdő időpontja, emellett a személyi sérülésekből eredő igények esetében hosszabb igényérvényesítési határidő került bevezetésre. Zárásként kritikai észrevételeket is megfogalmazott: a termékfelelősség továbbra is elsősorban fogyasztóvédelmi jogintézményként funkcionál, miközben az okozati összefüggés követelményének fellazítása, valamint az újonnan bevezetett vélelmek a jogalkalmazás során bizonytalanságokat eredményezhetnek.

A konferencia következő előadását Gárdos Péter habilitált egyetemi docens tartotta Az osztalékhoz való jog természete címmel. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a társaság döntéshozó szerve által megszavazott osztalék pontosan mikor válik esedékessé, illetve milyen jogi természetű jogosultságot keletkeztet a tag oldalán. Ismertette az osztalékfizetés gyakorlati aspektusait kitérve az osztalék kifizetésének, illetve a társaságban történő visszatartásának előnyeire és hátrányaira. Hangsúlyozta, hogy az osztalék nem illeti meg automatikusan a tagot, vagyis a tagsági jogviszony önmagában nem keletkeztet általános jogosultságot annak kifizetésére. A vizsgált jogkérdés ezért arra irányul, hogy amennyiben a társaság döntéshozó szerve már határozott az osztalék kifizetéséről, ebből fakadhat-e a tag számára kikényszeríthető követelés, és ha igen, annak esedékessége mikor áll be. Az előadó a kérdés történeti és összehasonlító jogi dimenzióit is bemutatta. Álláspontja szerint különbséget kell tenni a tagsági jogviszonyon alapuló, absztrakt osztalékhoz való jogosultság, valamint a konkrét, kötelmi jellegű osztalékkövetelés között. 

Lukácsi Péter adjunktus az Iparjogvédelmi ügyekben megdőlt ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel okozott károk ellentételezése címmel tartott előadásában azt vizsgálta, hogy szellemi tulajdonjog megsértése miatt indult perekben az utóbb megalapozatlannak bizonyuló ideiglenes intézkedések milyen vagyoni kompenzációs igényt alapozhatnak meg a 2004/48/EK irányelv alapján. Ismertetett egy hazai ügyet is, amely előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bírósága elé került, és megállapították, hogy az irányelvben szereplő „megfelelő kártérítés” autonóm uniós jogi fogalomnak minősül, amelyet a tagállamokban egységesen kell értelmezni. Az értelmezés során ugyanakkor a tagállami bíróságok figyelembe vehetik a peres felek felróhatóságát is. Kitért arra is, hogy az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével a kártérítés és a kártalanítás dogmatikai elkülönítése egyértelműbbé vált, zárásként pedig ismertette az uniós jogfejlődés újabb eredményeit is. Egy későbbi európai bírósági döntés alapján ugyanis nem csupán a felróhatósági alapú, hanem az objektív alapú kártalanítási konstrukció is összeegyeztethető lehet az uniós jog követelményeivel. 

A záró előadást Molnár Hella adjunktus tartotta Az öröklési jog megújult szabályai címmel. Előadásában a Ptk. Hetedik Könyvének 2026. március 1-jén hatályba lépett módosításait elemezte. Rámutatott arra, hogy az alkotmánykonform jogértelmezés alapján a hagyatéki eljárás során vizsgálni szükséges a szerzőképesség fennállását. Az öröklési szerződést érintő módosításokkal kapcsolatban kritikus álláspontot fogalmazott meg: véleménye szerint a tartási szerződés megszűnésére vonatkozó szabályok öröklési szerződésre történő alkalmazása dogmatikailag problematikus, és esetenként akár abszurd eredményekhez is vezethet. Az ági öröklés szabályait érintő változások érdemi újdonságot nem hoztak, mivel a joggyakorlat már a módosítást megelőzően is a jelenlegi szabályozásnak megfelelő értelmezést követte. Zárásként összegző kritikát fogalmazott meg a módosításokkal kapcsolatban: álláspontja szerint a Ptk. módosítása kizárólag akkor indokolt, ha a jogalkotó valódi tartalmi változást kíván elérni. A megfelelően működő rendelkezések módosítása ezzel szemben kerülendő, így az öröklési jogi reform összességében nem tekinthető maradéktalanul sikeresnek.

A konferencia lebonyolítását Alberti Giulia, Parrag Levente doktoranduszok és Kukri András demonstrátor segítette. A beszámolót a tanszék doktoranduszai, Németh Dániel és Parrag Levente készítették.