2025. december elsején, a Weiss Emiliáról elnevezett teremben került megrendezésre az ELTE-n már hagyománnyá vált családjogi témájú konferencia Fókuszban a különélő szülő: a jogi, jogon kívüli és a mediációban rejlő segítés lehetőségei címmel. Az eseményt annak házigazdája, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének vezetője és egyúttal a családjogi szakjogászképzés szakmai vezetője, Szeibert Orsolya nyitotta meg. Köszöntőjében utalt a családjogi konferenciák hosszú évekre visszatekintő tradíciójára, valamint arra, hogy azok minden évben a családjog területének aktuális problémáira, kérdéseire fókuszáltak és koncentrálnak ezen alkalommal is. Hangsúlyozta, hogy a meghívott gyakorlati szakemberek előadásainak és a konferenciának magának is a célja a gyakorlati tapasztalatok megosztása mellett a párbeszéd, közös gondolkodás és egy erre alkalmas platform biztosítása a résztvevő, családjog iránt érdeklődő vendégeknek.  

Az első blokkot Kerpel Éva mediátor, szülő-coach Szülői felelősség külső támogatása és a szülői kompetencia megerősítése krízishelyzetben lévő családokban című előadása nyitotta, melyben a nemzetközi mediációs ügyek és a gyermek jogellenes elvitele kapcsán szerzett tapasztalatairól beszélt. Az általa tartott mediációs ülésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy azok fontos lépése az első interjú és a felekkel való bizalom kiépítése, melynek a jogi képviselőkkel való egyeztetés is része annak érdekében, hogy ők is támogassák a mediációs folyamatot. Előadásában több aspektusból is hangsúlyt helyezett a gyermekekre: elmondta ugyanis, hogy gyakori szülői kérés, hogy a mediátor „változtasson a gyermeken” – ez ugyanakkor irreális elvárás a szülők részéről. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb érintett gyermek hat év alatti, nagy igényük van mindkét szülővel való kapcsolattartásra, mely azonban – amennyiben az kizárólag online formában valósul meg – könnyen formálissá válhat. Gyakorlatában három szempontot emelt ki: a szülők meglévő kompetenciáinak felmérését, a folyamat hatékonyságának folyamatos monitorozását, valamint gyermekközpontú mediátorként azt, hogy a fókuszt folyamatosan a gyermeken tartsa. Az előadás zárásaként, és egyúttal gondolatébresztőként fogalmazta meg, hogy az, ami jogszerű, valójában nem mindig a legmegfelelőbb a gyermek számára.  

A szakmai programot Herczeg Rita, a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központ szakmai vezetője folytatta a Családjogi ügyek a gyermekvédelmi alapellátásban című előadásával. Prezentációja a gyermekvédelmi alapellátásban megjelenő családjogi ügyekre fókuszált, középpontba állítva azt a kérdést, hogy a rendszer működése során valójában ki van a fókuszban, mennyire érvényesülnek a gyermekek jogai az eljárások során. Az előadás bemutatta a gyermekvédelmi alapellátás célját, amely a gyermekek jogainak érvényesítése, a veszélyeztetettség megelőzése és a család támogatása. Részletesen szó esett a gyermekjóléti szolgáltatás szerepéről, amely a szociális munka eszközeivel igyekszik elősegíteni a gyermek családban történő nevelkedését, a veszélyeztetettség megszüntetését, továbbá a kiemelt gyermekek családba való visszahelyezését. Az előadás kitért a települési és járási szinten működő intézmények közötti különbségekre, valamint az olyan tipikus ügytípusokra, mint a szülői felügyelet, a tartásdíj elmaradása, a felügyelt kapcsolattartásnál felmerülő problémák, a nagyszülői kapcsolattartás és a szülői elidegenítés kérdésköre. Bemutatta, hogy a gyermekjóléti szolgálat és a központ milyen eszközökkel tud segítséget nyújtani, beleértve a családgondozást és a hatósági intézkedések kezdeményezését. Az előadás zárásaként fogalmazta meg, hogy a gyermekek sokszor elvesznek ezekben a folyamatokban.  

Szeder Sarolt, az ELTE ÁJK doktorandusza a konferencia első blokkját Felügyelt kapcsolattartás – dilemmák a gyakorlatban című előadásával zárta, amelyben a felügyelt kapcsolattartás gyakorlatáról, annak természeténél fogva korlátozó jellegéről beszélt. A kapcsolattartás vonatkozásában hangsúlyozta a különélő szülő ezen jogának sajátosságait, illetve azt is, hogy ennek biztosítása vagy akár kikényszerítése egy pontig működhet jogi eszközökkel, azon túl azonban már nem biztos, hogy az a jó megoldás. A vonatkozó bírósági gyakorlat ismertetése mellett bemutatta kutatását, amelynek részeként a felügyelt helyzetek katalógusát is elkészítette. Utóbbiban többek között a szülők közötti konfliktus, a gyermek befolyásolása, a kapcsolattartási joggal való korábbi visszaélés, az erre vonatkozó egyezség, valamint a gyermek testi-lelki biztonsága is az elrendelés indokaként kapott helyet. Az ezen okok feltárására, rendszerezésére irányuló kutatás hiánypótló, feltárja ugyanis a jogszabályi tartalom mögötti, családban zajló konfliktusokat, gyermeket érő hatásokat, azok diverzitását is. Az előadó szintén gondolatébresztő zárást választott annak felvetésével, hogy vajon az, hogy a kapcsolattartás jogi kérdéssé vált, megfelelő-e megoldás-e. 

Tiber Péter ügyvéd, mediátor a Szükségletek és érdekek kontra jogi követelmények a mediációban című előadásába mind ügyvédi, mind mediátori oldalról becsatornázta tapasztalatait, ezzel rendkívül dinamikus, interaktív elemeket is tartalmazó beszélgetést kezdeményezve. Felvázolta a mediációs megállapodással kapcsolatos jogszabályi, valamint olyan egyéb követelményeket, melyek valóban megvalósítható megállapodást hoznak létre. A bírósági eljárás formális, hatalmi jellegére utalva a mediációt inkább a partneri szerepek, a mellérendelt viszonyok terepeként írta le. A konfliktusok mint élményanyag mellett a folyamat is bemutatásra került, mely nézőpont egészen érdekes volt a jogi felvetések kísérőjeként – a konfliktus kapcsán pedig hangsúlyozta, hogy az beindíthatja a megküzdési stratégiákat, melyek önérvényesítő és együttműködő tengelyeken mozoghatnak, középpontjukban a közös kompromisszumkereséssel. A mediáció szerepe az, hogy a folyamat során az érdekek és az igények, szükségletek – még ha azok távolinak tűnnek is elsőre – felismerésre, az ezek különbségéből fakadó konfliktusok pedig feloldásra kerüljenek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a különböző módszerek, melyekkel a mediátor élhet, változó sikerességgel alkalmasak a cél elérésére, de mindig szem előtt tartandó az is, hogy a mediáció maga nem a megoldás, hanem a megoldás kezdőpontját jelenti a felek számára. 

A konferencia záróelőadójaként Juhász Éva Anna, jogász végzettségű mediátor és coach beszélt az online mediációról szerzett tapasztalatairól a családjogi konfliktusok megoldásának új dimenziójaként. Az előadás az online vitarendezés fogalmából indult ki, amely olyan alternatív vitarendezési mechanizmusokat foglal magába, ahol a technológia „negyedik félként” van jelen. Részletesen ismertette az online mediáció különböző formáit, az aszinkron (e-mail, szöveg alapú felületek), a szinkron (videókonferencia, chat) és a hibrid megoldásokat. Az előadó történeti áttekintést adott az online mediáció fejlődéséről az Amerikai Egyesült Államoktól Európáig, majd kutatási eredményeket ismertetett, különösen a válási mediáció területéről. A bemutatott kutatás alapján az online mediáció magas megállapodási aránnyal és jelentős résztvevői elégedettséggel járhat. Az előadás részletesen elemezte az online mediáció előnyeit és hátrányait is: míg előnyként jelent meg a költség- és időhatékonyság, a földrajzi távolságok áthidalása és a komfortosabb környezet, addig hátrányként a személyes jelenlét hiánya, az érzelmek nehezebb érzékelése és a technológiai korlátok előtérbe kerülése. Az előadó azzal a konklúzióval zárta előadását, hogy az online mediáció szinte teljes mértékben egyenrangú tud lenni a hagyományos, személyesen lefolytatott mediációval. 

A 2025. évi családjogi konferencia a közönségtől érkező kérdésekkel zárult, és az esemény zárását követően informális módon még tovább folytatódott a párbeszéd az előadók és a megjelentek között.  

A beszámolót a Polgári Jogi Tanszék doktoranduszai, Alberti Giulia és Varga Kíra készítették.