Az ELTE–NFI FILMIO Egyetemi Filmklub vetítés- és beszélgetéssorozatának keretében emlékezünk a 2026 januárjában elhunyt kiemelkedő filmrendezőre.

Az 1979-ben  22 éves Tarr Béla első rendezése kordokumentum, szociológiai látlelet és a kisszerű emberi viszonyok kíméletlenül őszinte feltárása. A dokumentum-játékfilm szereplői amatőrök, akik saját, valós élethelyzetükhez közelálló karaktereket játszanak. A szuperközelikből építkező, kézikamerás, direkthangos (vagyis a helyszínen rögzített) felvételek szavatolják a drámai hitelességet. Tarrt nem a korra jellemző lakásprobléma társadalmi-közéleti vetülete érdekli, hanem az emberi viszonyrendszerek alakulása, a kilátástalannak tűnő helyzetekben megmutatkozó érzelmek és szenvedélyek kölcsönhatása. A lakáshiány a Családi tűzfészekben nem átmeneti állapot, hanem permanens, megváltoztathatatlan pokol.

A fiatal Irén (Horváth Lászlóné) apósáék szoba-konyhás, komfort nélküli lakásában él nyolcadmagával együtt. A kényszerű összezártság miatt mindennaposak a konfliktusok, és a helyzet akkor sem fordul jobbra, amikor a nő férje, Laci (Horváth László), a sorkatonai szolgálatát letudva, hazatér. Pénzük továbbra sincs arra, hogy elköltözzenek, Irén hiába jár be minden héten a hivatalba, ott sem tudják semmivel bíztatni. Apósa (Kun Gábor) folyamatosan szítja a feszültséget, hűtlenséggel vádolja, és szép lassan a házassága is megromlik.