Fő kutatási területem az európai büntetés-végrehajtási praxis és tudományosság magyarországi megjelenésének elemzése és értékelése. Ennek egyik legfontosabb területe a transzferáló útvonal sajátos módosító hatásainak leírása, a magyar börtönügy megkésett körülményei közé érkező európai eszme terjedése közben hazánkban elszenvedett torzulások számba vétele. Annak a folyamatnak értelmezése, melynek során a 16. század végén Németalföldről elterjedő fenyítőházi intézmény két és fél évszázados útján fegyházzá formálódva beépült a magyar börtönügybe. Annak bizonyítása, hogy a 19. századi magyar börtönreformok, (melyek főként a liberalizmus térnyerésével, politikai programként indultak meg), a felerősödő tudomány-művelés eredményeképpen eszmei szinten befogadták az aktuális európai szellemi áramlatokat. A tömlöcrendszer adottságai azonban defigurálták a tiszta törekvéseket, s ezzel együtt a jobbító/visszavezető rabmunkáltatási elképzeléseket egy gazdasági szempontú rabdolgoztató rendszerbe forgatták át. Azonban dacára a tradicionális akadályoknak, a rabok dolgoztatása körüli reformok még ily módon is a modern magyar börtönrendszer kiindulópontját képezték. Ezzel párhuzamosan formálódott a börtönrezsim szabályozása és technikai feltételrendszere, melynek kereti közé igazodott a rabjogok fölötti polémia is.